Jennifer Baylor alacsony sorból származó 18 éves diáklány Nyugat-Virginiából, aki mentális problémákkal küzdő apjával együtt Kaliforniába költözött. Jennifer különleges, természetfelettinek számító adottsággal rendelkezik: képes kommunikálni a kígyókkal, amelyek lesik a parancsait, valamint az utasítására bárhol materializálódnak a semmiből. Jennifer papája, Luke, vallási fanatikus őrült, aki a lányát rendszeresen elvitte egy kígyófogdosó keresztény szekta istentiszteleteire, ahol Jennifer eleinte zajos sikert aratott, ám végül az akkor még csak hétéves parafenomén hüllőmanipulációs mutatványa rosszul sült el, és az egyik kígyó halálra marta a prédikátor kisfiát. Jenniferéknek ezután bizony szükségük volt némi levegőváltozásra, és meg sem álltak Los Angelesig, ahol Luke állatkereskedést nyitott, Jennifer pedig egy jóhírű lányiskola, a Green View ösztöndíjas diákja lett.
FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.
Mivel Jennifer szegény család sarja, viszont „van pofája” kitűnő tanulóvá válni, laza erkölcsű és gazdag famíliákból szalajtott ostoba osztálytársai irigységgel vegyes megvetéssel kezelik, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy pokollá tegyék az életét. Jennifer „szívatóinak” fővezére az elkényeztetett és nagyképű Sandra Tremayne, egy szenátor lánya, akinek esze ágában sincs művelődni és folyton csal dolgozatíráskor. Amikor Jennifer leleplezi Sandra módszerét, a visszahúzódó éltanuló még több megaláztatásban részesül, mint korábban. Sandra egy uszodai tornaórán megpróbálja vízbe fullasztani Jennifert, egy másik alkalommal pedig megkéri a hozzá tökéletesen illő aljas barátját, Daytont, hogy lopja el Jennifer ruháit az öltözőből, miközben a lány zuhanyozik. Dayton az uszoda tetejénél húzódó csővezetékre aggatja Jennifer ruháit, aki egy szál törülközőben próbálja elérni őket egy létráról. Dayton hirtelen hatalmas vakuvillanásokkal fotózni kezdi szerencsétlen lányt, mire az a törülközőjét leejtve a medencébe zuhan a létráról, a róla készült meztelen fotók pedig másnap reggel ott díszelegnek a középiskola faliújságján.
„Elloptad a tanáriból a témazáró megoldókulcsát? Szégyelld magad, kislányom! Hát azért korruptkodom össze a pénzt, hogy te ne tanulj semmit?”
„Furcsa lány ez a Jennifer... Egyszerre boszorkányos és proli a tekintete, ráadásul bemószerolt a dirinél.”
„Szívassuk meg kegyetlenül!”
„Ha nem sikerül vízbe fullasztanom...”
„Dayton majd jó kis képeket csinál róla...”
„Bár szegényke attól még nem lesz fotogén.”
Az iskola jóindulatú biológiatanára, Jeff Reed, pontosan tudja, miféle gonosz teremtés Sandra, ezért arra kéri az antidepresszáns-függő igazgatónőt, Mrs. Calleyt, hogy távolítsa el a bajkeverőt a tanintézményből. Mrs. Calleynek azonban csak az számít, melyik diák szülei tejelnek a legtöbbet, márpedig Sandra apja az egyik legbőkezűbb támogatója a Green View-nak. Jennifernek odahaza sem könnyű a sorsa: buggyant apja a munkaideje leteltével elmebeteg lelkészek ordítva előadott rádiós prédikációit hallgatja, miközben arra vár, hogy a lánya vacsorát főzzön neki és megetesse a bolt állatseregletét, köztük jó néhány kígyót. Jennifernek egyetlen barátnője akad az osztálytársai között: a túlsúlyos Jane Delano, aki eleinte Sandra talpnyalói közé tartozik, de egyszer csak nem bírja tovább, és a sokadik folyosói összezördülés során Jennifer védelmére kel. Miután Sandra megöli Jennifer imádott macskáját, a parafenomén lány nem tudja többé kordában tartani indulatait, és megint felszínre tör a kígyóirányítói képessége: sziszegő hüllőbarátai sorra megjelennek a rosszakarói közelében, és beteljesítik a bosszúját...
„A mai óránk témája az emberi test. Tremayne kisasszony valószínűleg ebből írja majd az egyetlen jeles dolgozatát, ugyanis azt hallottam, hogy a fiúk testének feltérképezésében jóval több örömét leli, mint a művelődésben.”
„Nem is igaz, tanár úr! Ne higgyen a rólam pletykálóknak!”
„Sandra Tremayne az egész iskolát lezülleszti. Kérem, küldje el, Mrs. Calley!”
„Dehogy küldöm! Mr. Tremayne pénzéből rendeztem be antik bútorokkal az irodámat. Ha Sandrát idegesíti az a hogyishívják... ja, igen, az a Jennifer Baylor, akkor inkább őt rúgom ki.”
1976-ban aratott hatalmas sikert Brian De Palma rendezésében a Stephen King regénye alapján forgatott Carrie, amelynek címszereplő hősnője szégyellős és magánakvaló kamaszlány, akiből vallási fanatikus anyja és rosszindulatú iskolatársai előcsalogatják a paraképességű szörnyeteget. A Carrie-nek egy-két éven belül három jelentős utánzata készült, amelyek közül a minden ízében kellemesen B-kategóriás Jennifert a legendás AIP (American International Pictures) filmcég prezentálta 1978-ban. Noha sztárparádéval lényegesen nagyobb érdeklődést lehetett volna kelteni iránta, a fukarságáról híres AIP hírességek helyett csupa megbízható, ám „a csapból cseppet sem folyó” színészt állított csatasorba, akik közül egyedül a pénzéhes Mrs. Calleyt alakító Oscar-jelölt Nina Foch (Vezetői lakosztály) és az elviselhetetlen Sandra apját játszó John Gavin (Psycho) mondható viszonylag ismertnek, bár körülrajongott filmcsillagoknak ők sem nevezhetők.
„Emlékszel, mekkora sztár voltál a gyülekezetben, kislányom?”
„Úgy bűvölted azt a sok tekergőző nyavalyást, mint soha senki előtted.”
„Hidd el, ha mondom: megvan még benned az erő most is, csak szunnyad.”
„Jaj, papa, ne fárassz ezekkel a régi sztorikkal.”
Jennifer ütődött „Jézus-bolond” papáját Jeff Corey (Vihartánc és rejtélyes gyilkosságok) formálta meg, akinek szépen indult a színészi karrierje, de az 1950-es években az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság megállapította, hogy hithű komcsi, így aztán egészen 1961-ig tiltólistán volt, és nem szerepelhetett filmekben. Visszatérése után főleg kisebb karakterszerepeket kapott, valamint minden idők egyik legjelentősebb színészmesterség-oktatója lett, akinek az óráit olyanok látogatták, mint Jack Nicholson (Kínai negyed + Meztelen hippik és mámorító dallamok), James Coburn (Piszkos Carey, a kórházi igazságosztó), James Hong (A borász boszorkánymester zombijai + Halálig szexelő tudósok + Mi a frász történik az Árnyzónában?) Sharon Tate (Az ördög szeme + 12 + 1) Anthony Perkins (Bombanők gyilkosa Budapesten + A ruha, amely minden nőből gyilkost csinál), Richard Chamberlain (A három testőr, avagy a királyné gyémántjai + A négy testőr, avagy a Milady bosszúja + A testőrök visszatérnek) és Peter Fonda (Szelíd motorosok).
„Mondtam már, hogy Jennifernek olyan kellemetlen meglepetésben lesz része hamarosan, hogy garantáltan bedilizik tőle?”
„Sandra megölte Cirmost, amivel bizony alaposan kihúzta a gyufát.”
„Gyertek, srácok! Játsszunk megint paranormálisat!”
„Ne kíméljétek az újgazdagok autóit...”
„... és a nyakukat sem.”
A Green View lányiskola diákjaiként huszonéves feltörekvők mutathatták meg, mit tudnak. Jennifert, a kígyók úrnőjét Lisa Pelikan alakította, aki egy évvel korábban a Júlia című drámában debütált Vanessa Redgrave fiatalkori énjeként, ellenlábasát, Sandrát, pedig Amy Johnston (Buddy Holly története): egyikükből sem lett világraszóló díva, pedig a Jenniferbéli teljesítményük alapján mindketten megállták volna a helyüket az élvonalban is. A Jenniferen kívül csupán három, ma már alig ismert filmet rendező, kérészéletű direktori karrierrel rendelkező Brice Mack műve feleannyira sem sokkoló, polgárpukkasztó és véres, mint Brian De Palma Carrie-je, de így is kellően nyugtalanító és misztikus atmoszférát teremt, valamint nem marad adós annak bemutatásával sem, hogy az érdekszövetségekbe tömörülő lányok ugyanolyan keményen, sőt gyakran brutálisabban alázzák meg egymást, mint adott esetben a fiúk: ennek ékes példáját nyújtja az a jelenet, amelyben Sandra pont azzal a neki csicskaként ugráló fiúval erőszakoltatja meg bosszúból a Jennifer pártját fogó Jane-t, akit a kövér lány korábban helyesnek és vonzónak talált. Aki szeretné látni az egyik legjobb Carrie-klónt, amelyet ráadásul Quentin Tarantino is a kedvence zsánerfilmjei közé sorol, az nyugodtan szánjon másfél órát Jenniferre és az ő mérgesen sziszegő kígyóira.
„Azt mondta a direktor, hogy kell a filmbe valaki, akinek csak egy mondata lesz, viszont a barátnője lerántja róla a törülközőt...”
„Én kaptam a megtisztelő feladatot. Valahol el kell kezdeni a befutást...”
