Fülszöveg: 

Nick ​Corey rettenetes seriff, de szándékkal az. Nem old meg problémákat, nem tartatja be a szabályokat és nem tartóztatja le a bűnözőket. Tudja, hogy az aprócska Potts megyében nincs senki, aki be akarná tartani a törvényeket, és neki tökéletesen megfelel, hogy lustálkodik, naponta ötször eszik, és lefekszik minden elérhető nővel.

Csakhogy Nicknek nagyon bonyolult nehézségekkel kell szembenéznie. Két helyi strici kikezdte és tönkretette amúgy is megtépázott hírnevét. A barátnőjét, Rose-t rettegésben tartja a férje. Aztán még ott van a felesége és annak testvére, akik nem hagynak nyugtot neki, pedig már így is egyfolytában gyötrődik. Meg kicsit talán túl közel is állnak egymáshoz ahhoz képest, hogy testvérek?

A közelgő seriffválasztás miatt Nicknek meg kell oldania a problémáit, méghozzá mihamarabb. Mert egyvalamit biztosan tud: bármit megtesz azért, hogy seriff maradjon. És Nick Corey egyáltalán nem olyan buta, mint amilyennek tűnik.

Szerintem: 

Még nem tudtam eldönteni, hogy ez a regény tulajdonképpen

tetszett nekem vagy sem. Néha nagyon nem szerettem, máskor elszórakoztatott, a végére meg egyre sűrűbben húztam fel a szemöldököm.

A legnagyobb bajom, hogy nagyon eszembe juttatja a white trash filmeket – amiért nem szeretem az embereket, akikről szól. Egy alsó néprétegbe tartozó, ügyeskedő, butácska csoportot, akik nem szánalmat keltenek bennem, hanem irritál a milyenségük. Itt van egy nagyon hasonló közösség és sokak egyszerűen az agyamra mentek. Rose és a férje. A városi söpredék, akiket nagyon könnyű úgy terelgetni, hogy megkövezzenek egy jó embert. Nem simán buták, hanem ostoba birkák jó sok önző vonással.

Nick Corey, a főszereplő remekül meg tudja játszani, hogy közéjük tartozik. Ahogy beszél, ahogy viselkedik, aki a világ barmának tűnik azzal, ahogy pl. Myra bánik vele. Ahogy megy egyik nőtől a másikig, ahogy alig érdekli valami. Jól meg is téveszt majdnem mindenkit, Amy pl. ki is mondja, hogy nem érti miért beszél így, amikor nem egy tanulatlan ostoba ember. Amikor Nick ezt a vidéki tahó seriffet hozza, nagyon taszítónak is éreztem.
Csak, Nick nem ilyen. Ez az álca, ami mögött valami gyilkos rejtőzik. Nem hosszú a könyv, de végig meg tudott lepni, ahogy Nick elkezdi felszámolni, ami zavarja. Ahogy megoldja a bajait: a feleségével, a szeretőjével, a látszólagos mentorával, a szavazókkal és még sorolhatnám. Mocskos játékokat játszik, de kiismerte az embereket, nagyon könnyen és mondhatni szociopatán megy neki a hazugság és gyilkosság is. Nem egyszer azon kaptam magam, hogy egyszerre bírom is a figurát meg rühellem is. Én pedig regényenként legalább egy szereplőt szeretnék, akit kedvelhetek. Ha az a főszereplő, remek.

Itt viszont kit lehet kedvelni? A legtöbb szereplő korrupt, vagy az ostoba birka vagy az ármányos ügyeskedő példája. Myra és a testvére ((Az is mennyire beteg már, hogy igazából ki Lennie. Nem is értem, Myra hol szedte fel a szó szerint értelmi fogyatékost, hogy a szexbabája legyen.)) egyenesen taszító alakok. Ken egy rasszista, hatalmaskodó szemétláda. Az átlag emberekről meg annyit, hogy szóbeszéd és minimális manipuláció után már rendbontó csürhe gyilkos szándékokkal. Amy, aki kicsit több lehetne, még ő is megalkuvó. Nick meg olyan, amilyen. Antihős szerű, csak olyan ideológiát dolgozott ki hozza, ami agyzsibbasztó.

A regény erősségei közé tartozik, hogy tömény és jó tempóban halad előre. Meglepően logikusan van felépítve és jó a húzása. Végig vitt előre, hogy mi jön még. Nincsenek kitérők, felesleges körök és vannak fordulatok. Kb. mint egy nagyon beteg skandináv fekete humoros krimiben.

Thompson nagyon erős atmoszférát teremt, és bármennyire is irritál ez a mocskos, fertő közösség, megragadta és elhitette velem, hogy ez ilyen.

Jól meg van írva, nagyon hangulatos, jó a sztori is – talán csak az a baj, hogy most nem voltam arra hangolva, hogy azonosuljak egy szociopatával? Bár, inkább a célja nem tetszik. Egy olyan élet, ahol csak lógatja a lábát, eszeget, nőket szed fel és ennyi. Tényleg, jobban bírom az ármánykodó szociopatát, mint a lusta seriffet, aki elalszik az íróasztala mellett munkaidőben…