1996 július 27-én az olimpiai játékok idején Atlantában egy bomba robbant. A merénylet két halottat és 111 sebesültet követelt. Az, hogy az áldozatok száma nem lett magasabb Richard Jewellnek, egy biztonsági őrnek volt köszönhető. Csakhogy annak következtében, hogy elkerülték a katasztrófát, azzal az ő személyes rám álma vette kezdetét.

Az addigi idők legnagyobb biztonsági akciója kezdődött az Egyesült Államokban. 1996-ban 108 milliárd dollárt fordított Washington arra, hogy a bűnözés szempontjából hírhedt Atlantát a „világ legbiztonságosabb városává tegyék”. Az ok, az olimpiai játékok megrendezése a városban. Erre több mint 10 ezer atlétát és három millió látogatót vártak Georgia állam fővárosában. Háromezer rendőr, több száz FBI ügynök és 1000 biztonsági kamera ügyelt a rendre. Az, hogy csak egy kisebb katasztrófa következet be, nem a hatalmas költségekkel járó biztonsági intézkedéseknek volt köszönhető, hanem egy figyelmes embernek.

1996 július 27-e, a kilencedik versenynap nem akart véget érni. Mialatt 50 ezer ember Centennial Parkban, legnagyobb party sétányon egy rock koncertet hallgatott, Richard Jewell észrevétlenül végezte a munkáját. Hirtelen feltűnt neki egy zöld gazdátlan hátizsák a pad alatt. Nem úgy mint a többi kollégája,. akik ártalmatlannak tartotta volna a talált tárgyat, a túl buzgó hírében álló egykori rendőr azonnal a riasztási protokoll szerint járt el és értesítette a speciális kommandót, hogy ürítsék ki a környéket. Amikor a bombaszakértők megérkeztek igazolódott a gyanúja, hogy robbanószer van a hátizsákban. Nem egészen tíz perccel a kiürítés elkezdése után felrobbant a csomagban a csőbomba két embert megölve, 111-et megsebesítve. Csak a gyors cselekvésnek volt köszönhető, hogy nem lett több áldozat. Mégis mialatt Jewell több száz ember életét megmentette a bomba megtalálásával, számára a lassú, lopakodó halál kezdődött el...

Az első két nap hősként ünnepelték őt, de ezzel párhuzamosan a nép elégedetlensége egyre nőtt, hogy az FBI nem találja a tettest. Később kiszivárgott, hogy maga Jewell is célkeresztbe került. Rá egy napra Atlanta legnagyobb újsága megírta, hogy magát a megmentőt is gyanúsítottként hallgatták ki. A következő mondatot lehetett olvasni a lapban: „A  magányos robbantó profilja ráillik Jewellre". Ezt a hírt kommentár nélkül közölte a CNN hírcsatorna és így futótűzként elterjedt az egész világon. Ennek következtében a 33 éves férfit annak ellenére, hogy ártatlan volt tettesként kezelték. A médiában azt állították róla, hogy ő egy érvényesülni akaró egykori sheriff helyettes, aki azért követte el a tettet, hogy hősként ünnepeljék.

A következő hetekben Richard Jewell élete teljesen felbolydult. A lakóhelyét, ahol az exzsaru édesanyjával élt teljesen lezárták és kamerák kereszttűzében átkutatták. Emellett Jewellt egész nap megfigyelték. Az életét a legkisebb részletig megvizsgálták. Úgy állították be, mint „egy kövér bukott falusi Rambo”. Pszichológusok analizálták a televízióban a lelki állapotát.  Egy NBC riporter azt mondta róla: „Elég bizonyíték van, hogy letartóztassák, és bíróság elé állítsák. Két civil áldozat emelt vádat végül ellene a bíróság előtt. Végeredményben két ok volt, ami ellene szólt, hogy, mint rendőr tudott bánni a robbanóanyaggal és szeretett feltűnösködni. 88 napig tartó boszorkányüldözés után a igazságügyi minisztérium kiadott egy lényegre törő állásfoglalást, miszerint „Mr. Jewell többé nem célpontja az atlantai robbantási ügynek”. Röviddel ezután a Georgia állam képviselőháza hőssé nyilvánította, aki „sok ember életét mentette meg”. Ez Jewell számára csekély vigaszt jelentett, mert időközben az átélt stressz következtében szívproblémái, cukorbaja és májkárosodása lett. „Egy más ember lettem” – nyilatkozta. „Paranoiddá, cinikussá váltam. A hátralevő életemet ezzel kell eltöltenem.”

A hecckampány nem csak Jewell életét változtatta meg.  A nyomozást is elhanyagolták miatta. Mint például annak a névtelen telefonos figyelmeztetésnek sem mentek utána, ami aznap jött be az olimpiai segélyközpontba, amikor Jewell a csomagot megtalálta. Senki sem feltételezte, hogy a tettes még szabadlábon lehet. Valójában a tettes több robbantást is elkövetett, de az FBI nem hozta ezeket kapcsolatba az atlantai robbantással. Ez a helyzet 1998. január 29-én változott meg, amikor Alabamában egy klinikát robbantottak fel és a menekülő teherautó rendszámát feljegyezték. A jármű egy Eric Rudolph nevű emberé volt, akinek a lakásán megtalálták az atlantai robbantás alkatrészeit. Ehhez jött még az is, hogy minden helyszínen, így a Cenntenial Parkban is két robbanó szerkezet lépett működésbe. A második erősebb hatású volt és akkor robbant fel, amikor a mentőcsapatok már a helyszínre értek. Rudolph ezen kívül az FBI tíz legkeresettebb bűnözőinek listáján is szerepelt és egy millió dollár vérdíj volt a fejére kitűzve. Ennek ellenére négy és fél év telt el, míg elkapták, akkor is véletlenül. Egy járőr csípte el, amikor egy szemetes konténer körül tevékenykedett. Rudoph mindent beismert és elmondta ő értesítette a hatóságokat az atlantai robbantás előtt. A cselekedeteit az amerikai kormány ellen érzett ellenszenv motiválta. Annak ellenére, hogy Richard Jewellt Rudolph elfogása után teljesen rehabilitálták, nem talált békére már. Fizikailag és lelkileg teljes roncs lett. 44 éves korában halt meg, 2007-ben. Az esete arra intette a média dolgozóit és a rendőröket, nem lehet egy esetből hamar megalapozatlan következtetéseket levonni. A biztonsági őr az esete tizedik évfordulóján úgy nyilatkozott, hogy „a hősöket hamar elfelejtik, ellenben a bűnözőkre mindig emlékeznek”.