A cikk címével ellentétben nem a húsok áráról lesz szó vagy piacozásról. hanem arról a dologról, mely egyre jobban kicsúcsosodik, és bizony csípi a szemem. Mégpedig a női nem testének áruba bocsátásáról, tárgyiasításáról lesz szó leginkább és a teljes kitárulkozásról. Na nem a legősibb mesterségre gondolok.

Nagyon sok embert az éltet, hogy nyiltan kitárulkozik a nagyközönség előtt, nem csak lelkileg, hanem testileg is. Sokan áruba bocsátják önmaguk, élő reklámtáblaként, mert kötelezőnek, elvártnak érzik a magamutogatást, vagy tetszik nekik eleve a visszajelzések sokasága. Jelentős önbizalomnövelő, az biztos.

De ettől kell függővé tenni az értékünk, mennyien nézik meg a képet és mennyien nyomnak rá egy like-ot?

Ha ettől jobban érzik maguk, akkor lelkük rajta, legyen! Ezzel nincs is baj, ha ez nem kezdene teljesen normális, elfogadott, majdnemhogy elvárt, etalon lenni. Ha ehhez nem kellene teljesen kivetkőzni és kitenni mindent a kirakatba már lassan mindenkinek...

Az ember azt veszi észre, hogy egyre többen állnak be a sorba. Már nem elég a social media oldalakra vagy a zenei klippekbe betekinteni ahhoz, hogy rengeteg, nem kicsit alulöltözött hölgyet találjunk. Már minden platformon az jön velünk szembe.  Ne kelljen mindenhol és mindig női popsikat, melleket és mindent telibe, bámulnom. Értem én, hogy a férfiaknak jobban eladható minden egy szép női testtel. De feltétlenül kell?

Sajnos egy normálisan felöltözött, ízléses, szép nő, lassan már meg sem mozgatja a férfiak fantáziát. A túl sok inger között elvesznek. Sajnálom azokat, akik most indultak még csak el a párkeresés rögös útjain. Hogyan érje el, hogy észrevegyék, a sok hiányos öltözetű, mindent megmutató hölgy között?

Talán pont ezért egyre nagyobb felületet tesz ki magából mindenki. Alap lett a pucsítós, alig ruhás, fürdőruhás, mindent kitevő képek készítése. A zenei klippek tele vannak alulöltözött hölgyekkel, sokszor teljesen feleslegesen, mert a zenéhez, a klipphez nem adnak hozzá semmit. A reklámok nagy többsége szintén csinos, fiatal, hiányos öltözetű nőkkel készül. Ezt hívom én húspiacnak! Ezek a reklámok, a tökéletes testű nők a nőkre negatívan hatnak leginkább. A saját magukról alkotott véleményük változik meg negatív irányba! Ha ezeknek a média által felállított képeknek nem felelnek meg, akkor előfordulhat, hogy később nem tudják elfogadni önmagukat, vagy tárgyként tekintenek a testükre. Vagy pedig szépen beállnak a sorba és elkezdik utánozni azt, mert más is azt csinálja. Miért kell ezt?

Nem vagyok megsavanyodott bányarém, tudtommal. Nem vagyok prűd sem! Nem zárnék senkit se csadorba. De kezdek kicsit besokalni nőként is. Mindenhol női testrészek jönnek velem szembe, még egy egyszerű tusfürdős, vagy joghurtos reklámban is. Aki kimarad, az lemarad? Nem szeretnék beállni a sorba! Még ha azt is gondolják sokan, hogy savanyú a szőlő!

Női test kizsákmányolása és tárgyiasítása nem okés! Rengetegen küzdünk ellene! És ez a húspiac bizony jelentősen ellenünk dolgozik! De a nők is, akik beállnak a sorba és elárasztják az internetet saját, félmeztelen képeikkel. Mint ahogy azok a nők is, akik részt vesznek egy-egy zenei klipp, reklám forgatásán, alig ruhában...

Elveszik a rejtélyesség, a finomság, az elérhetetlenség, a titok, ha mindent azonnal megmutatunk! Hol marad a jó ízlés, a sejtelmesség kedves hölgyek? Lehet valaki csinos ízlésesen is! Nem vagyunk tárgyak! Nem vagyunk eladható termékek! Kedves hölgyeim, legyen egy kis önbecsülésetek!

Nektek mi a véleményetek a témáról? Nem túl sok a szexualitás a reklámokban, a social mediában? Nőként, nálatok mi a vörös posztó? Kedves férfiak, a ti véleményetekre extrán kíváncsi vagyok! Nem elrettentő a nagy kitárulkozás?