Ömlenek a hírek! Sajnos egyiket sem sorolnám a „jó” kategóriába. Nézzünk meg párat belőlük!

Mikor Orbán Viktor Bécsbe utazott, én a zöldségeshez látogattam el.

Őt elkísérte egy halom ember, én egyedül baktattam, még testőröm sem volt.

Ő több milliót elköltött az „egy éjszakás „kalandra””, még ha nem is a 2480000.- ft-os elnöki lakosztályban szállt meg, a szállodai költség akkor is meglehetősen sokra „rúghatott”, és nyilván ettek is.

Én is vittem magammal pénzt, nem is ártott. Az árak ismét emelkedtek. Apró, éretlen sárgabarack, ezer fölött. A szilva hatszázért még jól is nézett ki. A szőlőnek csak „nyomait” (azaz pár szem maradékot,) láttam, de az árától földbegyökerezett a lábam! Majdnem háromezer volt! Magyarországon, nyáron, a szőlő az „átlagember” által megfizethetetlen kategóriába jutott. Gyümölcsevés luxus, a legolcsóbb a kicsit viseletes, kicsit rohadt import banán. Nagyon gáz, szerintem. Szinte üres szatyorral indultam haza.

„Örömmel” láttam, hogy miniszterelnökünk Texasba is ellátogatott. Én közben a kórházi rendelésen néztem körül.

Első híresztelések ellenére senki sem fizetett azért, hogy beszédet mondhasson. Ez jó hír, de azért utazási költség volt, sőt, mint olvastam, nem is kevés.

Én is „felszólaltam” a váróteremben, nem kért rá senki fel, nem fizettem, és pénzt sem kaptam érte. A várakozás miatt morgolódó betegnek tettem fel egy kérdést barátságosan: Mióta vár? Mikor megtudtam, hogy 1 órára jött, megnyugtattam, hogy én fél 11-től ülök itt, mégsem vagyok ideges. Meglepődött, majd csendben várakozott tovább.

A rendelőkben szorgalmasan, megállás nélkül tevékenykedő egészségügyi dolgozók. Sok idős beteg. Mindenkit alaposan megvizsgáltak, ezért hosszú a várakozás. Több, mint 5 órát töltöttem ott. Műtéti időpont: jövőre.

A tárt ablakoknak köszönhetően kellemes huzat tette elviselhetővé a 38 fokos hőséget.

Természetesen a mosdóban wc papír, kézmosó folyadék, papír kéztörlő nem volt. A váróban lévő kézfertőtlenítőből sem lehetett folyadékot kicsikarni.

Ez nem fontos. Erre minek pénz. Lényeg hogy legyen „Bécsi szelet”, annak, aki megérdemli.

Orbán Viktor vidám, tarka ingben kajálgatott Horvátországban. Tudom, neki is szüksége van nyaralásra. Még csónakázni is elment! Hát én sajnos nem. Helyette a pékség felé vettem utam, ismét gyalog, testőr nélkül.

Szomorúan szembesültem, hogy az egy hete még 400.- ft-ért árult finom meggyes süti ára 500.- ft lett, és az alig egy hónapja 40 ft-tal felemelt kenyér ára 60 ft-tal ismét feljebb ugrott. Süteményt nem vettem, kenyeret igen. Hazamenet a tengerpartra, napozásra, úszásra, csónakázásra, és a tenger gyümölcseire gondoltam fájó szívvel. Itthon kiültem az erkélyre, élvezni a napsütést.

Vajon ki fizeti a nyaralását? És a testőrét? És az én nyaralásomat ki fogja?

Az utazgatások után egy kis más: hétvégén a Facebookon ismét találkoztam a veszprémi érsekről szóló cikkel. A hívek ellenkezését figyelmen kívül hagyva, többek között a székesegyházat akarja felújítatni. Cél a „minimalista” stílus, fehér falak, festés nélküli ablaküvegek… az épület „lecsupaszítása”. Mindehhez kapott több milliárd állami támogatást. Tényleg erre kell költeni most a pénzt? Amikor az árak naponta nőnek, amikor az emberek számolgatják mit csökkentsenek, hogy jusson az emelt rezsire?

Ami végkép feltette az „i-re” a pontot, a veszprémi érsek „elüldözi” az elődjét. (Vagyis már meg is tette.)

Mi lett a második legnagyobb parancsolat betartásával? Feledésbe merült a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”?

Ha egy érsek elfelejtkezik erről, akkor mit várhatunk az „átlag” emberektől?

Müller Cecília is előkerült, fertőző májgyulladás járványt emleget. Oltás van rá, térítés ellenében.

Amikor kedves rokonommal beszélgetve, ő közölte egy közszereplővel kapcsolatban, akit én nagyon sokra tartok, hogy neki soha nem volt szimpatikus, majd közvetlen utána én meséltem egyik ismerősömnek, hogy a számára rokonszenves, szintén közszereplő hölgy, nálam fekete listán van, akkor elgondolkodtam.

Talán ideje egy hétre elfeledkezni a híradásokról, messziről kerülni minden ilyen jellegű infót.

Talán eljött az ideje a „digitális detoxnak”. Ma kezdem. Hogy meddig bírom? Fogalmam sincs.

PJudit

Fotó forrása: Pixabay