Szóval, az történt, hogy a Partizán nevű youtube-csatorna Gulyás Mártonnal az élen ellátogatott minden tanártüntetésen egy március idusát iskolai ünnepélyén Petőfi Sándort rekreáló kisdiák elhivatottságával „noáros” pulcsiban pózoló, körúton termesztett ideológuspalánta által áhított legfelsőbb rendű oktatási rendszer hazájába: Finnországba. 

Elöljáróban annyit elmondanék, hogy felsőfokú tanulmányaimat finnugrisztika szakon végeztem, így van némi rálátásom a témára.

Mert igen, a finn oktatás, vagy, ahogy mondani szokták a „Finn csoda” valóban magas szintű oktatást kínál, melynek fő bizonyítéka Finnország gazdasági teljesítménye és társadalmi működése. Mert nézzünk szembe a tényekkel: természeti adottságai alapján északi rokonaink egy koldusszegény ország lenne, de ők fityiszt mutattak a világnak és megmutatták. Megmutatták, hogy lényegtelen milyen hátérből jössz, a lényeg az, hogy Te mit vagy képes kihozni magadból. Oktatási rendszerük alapfilozófiája is valahol itt fogható meg.

A Partizán annak szándékával utazott ki, hogy megnézzék milyen egy finn iskola testközelből, emellett interjút készítettek a finn oktatási miniszterrel, hogy megértsék, hogyan és milyen elvek alapján épült fel az ottani rendszer, vagyis létezik-e „Finn csoda”.  

Az élmény pedig leírhatatlan. Hadd éljek egy személyes példával.

Svédországban élő rokonainkál látogatóban egy borongós nyári délutánon az utcát róva édesapám figyelmese lett a faragott gránitkőből készült járdasarokra. (Mit készült, alkotott!) Ez nem tűnik nagy számnak, csakhogy a gránitnak megvan ama negatív tulajdonsága, hogy módfelett drága. Jelentéktelen semmiségnek tűnhet, mégis ekkor hasított belé a felismerés: mi ezt a szintet soha az életben nem fogjuk elérni. Szóval, a finn oktatási rendszer a mi svédgránit járdasarkunk, s talán nem is ez lenne a cél, ennek ellenére több politikai mozgalom is ennek meghonosítását tűzte választási ígéreteinek tiritarka csokrába, de erről majd később. Mindez nem jelenti az, hogy ne lehetne bizonyos dolgokat ellesni.

S milyen látleletet adott nekünk a Partizán?

A finn oktatási rendszer nagy erőssége, hogy felismerte, tudásalapú társadalomban az ember kreativitását, analitikus képességét, személyes tehetségét kell kibontakoztatni, megtalálni, amiből kiemelkedően jó, mert ezzel az egész társadalom javát szolgálja. Emellett a diákok mentális egészségére és jólétére is nagy hangsúlyt fektetnek, mert a tehetség csak úgy tud szárnyalni. Egyfajta befektetésként tekintettek az oktatásra, mely többszörösen megtérült.

Finnországban az Isten háta mögötti, finn mércével mérve szegény faluban élő számi kisebbségi ugyanolyan minőségű oktatásban részesülhet, mint a Helsinki rózsadombján élő úrfi. Ez egyébként nem kizárólag Finnország, hanem egész észak-Európa sajátja; példának okáért, az említett svédországi rokonoknál az egyik gyerek egy gróffal járt egy osztályba, akinek az apja a svéd király vadásztársa volt.

Ezt nem csak elméleti szinten, hanem anyagi, infrastrukturális szinten is megmutatkozik: jól felszerelt, modern épület, melybe kellemes belépni (a felsőfokú érettségimnek helyt adó gimnázium budikék csempéje, melytől egy gigantikus mosdóban éreztem magam, máig kísért.), ingyenes tanszerek, tankönyvek, s nem utolsó sorban minőségi étkezés, ami változatos, gusztusos variációkat kínál, s nem a magyar menzák fura állagú húscafatjai úszkálnak a fura szagú szószban a túlfőtt tésztahalmon.

Megdöbbentő volt hallgatni, hogy még az idealizált finn oktatási rendszer tanárai is a sztrájk eszközéhez nyúlnak, ha érdekeik azt kívánják. A különbség annyi, hogy ott a tanár egy megbecsült szakmának számít, melyet anyagi és szellemi értelemben is honorálnak. Ez történik akkor, amikor a tanárszakma piacilag is sokat ér. Habár a képlet ennél bonyolultabb, mert a tanári fizetés a közhiedelemmel ellentétben még Finnországban sem a bértábla csúcsa, elismerendő, hogy tisztes megélhetés, életszínvonal tartható fel belőle.

A finn oktatási miniszterrel készített interjú szépen kontúrozta az iskolában készült helyszíni riportot, mintegy láttatva, a hatalom hogyan tekint az oktatásra, s mindaz, amit ők elgondoltak, gyakorlatban hogyan valóul meg. Számomra ez a dinamika vezette az egész videót, s ezen momentumok voltak a legérdekesebbek.

Egy szó, mint száz, egy kiválóan összerakott videót láthattunk, megtapasztalva a világ egyik legfejlettebb oktatási rendszerének működéséről, alapelveiről, szemléletmódjáról.

Mindeközben sajnos nem, vagy csak alig derül ki, hogy mégis miként tudják elérni az egyenlőséget oktatás terén. Ugyanis szavakban a magyar oktatási rendszer is egyenlőségen alapul, ennek ellenére valahogy mégis az a gyanúm, hogyha én most felkerekednék, s bemennék egy tetszőleges általános iskolának első osztályosai közé, nagy bizonyossággal meg tudnám valamennyi iskolásról állapítani, hogy később milyen végzettsége, anyagi helyzete lesz. Szép dolog szuperlatívuszokban beszélni az egyenlőségről, megvalósítani annál nehezebb.

Igen, hiányoltam, hogy a rendkívüli alaposságáról ismert Partizán csatorna konkrét módszertant mutasson az általuk ideologizált oktatási rendszerről, hogy gyakorlatban hogyan lehet megvalósítani az egyenlőséget. Igen, lehangzik, hogy ott önkormányzatokra van bízva az oktatásszervezés, így helyismeretükből fakadóan képesek az ott élőkhöz alkalmazkodva kialakítani az edukációt. Érintőlegesen szóba kerül, de nem elég mélyen, Emiatt kicsit hiányérzete támad az embernek, megmutatnak valamit, kézbe is veheted, de mégis távolinak, elérhetetlennek tűnik – mintha egy Gyurcsány interjúból kihagynák a rendőrattakot. Éteri pátosz lengi körbe a komplett videóanyagot.

Egyetlen dolgot hadd emeljek ki: a Finn iskolákban olyan nyelvezettel folyik az oktatás, amit minden gyerek képes megérteni, értelmiségi család könyveken legeltetett hernyójától a lecsúszott munkásosztálybeliek gyerekéig. Hazánkban sok gyerek azért marad le mér a kezdetekkor a tananyagban, mert az iskolában alkalmazott nyelv, nyelvezet értelmezhetetlen számára.

Mindez nem több szőrszálhasogatásnál. A videó legnagyobb hiányossága, hogy az egészet belepi a belpesti balos demagógia, amit a Partizán még mindig nem képes levedleni magáról. Gulyás Márton aránytalanul sokat beszél, sokszor az interjúalanyok rovására, amire a vágás is rásegít.

Nem egyszer volt olyan érzésem, mintha nem is interjút akartak volna készíteni a finn oktatási rendszerről, hanem csak egy szűk magyar elit körnek akarnák demózni saját igazukat. Visszatérő elem volt például a hazánkban dúló tanársztrájk, s a videóban ezeknél a részeknél szinte az interjúalanyok szájába adták a szavakat, szándékosan úgy kanyarítva a beszélgetés fonalát, hogy kiderüljön, az, ami már eleve triviális. Jelesül, hogyha valaki sztrájkba kezd, az azt jelenti, hogy nem veszi fel a munkát, a tankerület/vezetés pedig nem elbocsátja a sztrájkolókat retorzióként, hanem tiszteletben tartja ezen jogukat. Fontos erről beszélni, de ebben a videóban mintha aránytalanul sokszor tért volna vissza, elvéve az időt más, fontos témáktól.

Roppant kínos volt nézni, ahogy Gulyás Márton, mint valami gyarmatosítókkal szövetkező törzsfő, módszeresen lehúzza a hazai oktatást, hogy itt egyenlőtlenség, szegregáció van. Méregdrága, fizetős magániskolák és leszakadó régiókban szegregált cigányok. Nem állítom, hogy púderezni szükséges a lélegeztető gépen döngicsélő magyar oktatási rendszert, de talán nem csak a két szélsőséget kéne felhozni példaként. A Partizán videója alapján viszont egy elitista, vadkeleti métely az egész, ahol senki nem tanulhat semmit, hacsak nem módos nerlovagok a szülei; a másik serpenyőben meg a másik elszigetlet kisebbség. Nézzünk szembe a tényekkel: a magyar oktatásban a magániskola még mindig erősen kisebbségben van az állami fenntartásúhoz képest.  Az öngyarmatosítás szemléletes példájának lehettünk tanúi.

Konkrét módszertani dolgok kifejtésére nem jutott a műsoridőből, de arra mindenképp, hogy a migráns hátterű gyerekek beilleszkedését hogyan segítik; megtudhatjuk, hogy a finnül nem tudó nebulóknak hogyan mutogat a tanár kézzel-lábbal. Igen, a beszámoló aránytanul nagy hányada fókuszál erre, hangsúlyozva, hogy milyen elfogadó is a finn oktatás. Nevezzetek érzéketlen, kirekesztő tuskónak, de felteszem a kérdést: ezt miért szükséges ilyen hosszan kifejteni, főleg úgy, hogy hazánkban ez a probléma nem létezik. Ettől inkább tűnik disztópikusnak a videó, mert félelmetesen sok külföldi volt az adott osztályban; s hazánkban egy szűk, szemellenzős körön kívül a többség számára elidegenítő az ilyen tartalom. Mintha csak ezzel is hazai oktatás szapulása lenne a cél: lám, északi rokonainknál még a külföldről érkezeteket is milyen jól integrálják, bezzeg itthon mindenki kirekesztődik a minőségi edukációból.  (Nem állítom persze, hogy nem szükséges bemutatni, hisz része a rendszernek, de nem így és nem ilyen hosszan.

A Partizán sikerének kulcsa az, hogy tanulva a magyar médiaelit hibájából, a másik véleményének meghallgatásával képesek olyan légkört teremteni, amivel valódi közbeszédet hoznak létre. Kis sziget a széthúzó magyar médiatengerben. Csakhogy kultúrbalos beidegződéseiket még mindig nem tudták levetkőzni, mely mintha inkább erősödne. Ezzel viszont önmaguk ellen dolgoznak: korábban valóban a széles társadalom számára készítették tartalmaikat, mostanra ez viszont jelentősen beszűkült. Mintha visszabújtak volna a körút jelentette csigaházukba. Vagy talán kalickába zárták őket, hogy csak nekik daloljanak? Kár lenne értük.

Összességében egy profin összerakott, kiváló tartalmat láthattunk, mely hű látleletet ad a „Finn csodáról”, fejlett oktatási rendszerükről, melynek megismerhetjük eszmeiségét, alapelveit. Ezt még a demagóg, magyar kultúrbalra jellemző részek sem voltak képesek elrontani. Aki viszont konkrét módszertanra kíváncsi, csalódni fog.