Babylon kritika

Damien Chazelle legújabb filmje a Babylon egyszerre emel fel és taszít a mélybe.Minden egyes képkockája tisztelgés a mozgókép előtt és egyben ítélet is Hollywood felett. Őrült tempóban kalauzolja el a nézőt az 1920-30-as évek Hollywoodjába, ahol a drogok, az orgiák és a hedonista élvezetek alkották a sztárok mindennapjait. Majd lassít egy picit, és megmutatja mi van a csillogáson és sikeren túl, hogy emelkednek fel és tűnnek el az egykori hollywoodi nagyágyúk. Ezen az alkotáson nagyon jól látszik, hogy Chazelle mennyit fejlődött az évek során a történetmesélés és a karakterábrázolás terén, viszont kicsit vissza is tért a gyökerekhez, mivel a Babylonban ismét éreztem azt a nyers erőt, amit első flmjében a Whiplashban. Nem finomkodik, kendőzetlenül mutatja be a valóságot, ami néha nem túl nézőbarát és eléggé extrém, viszont működik, és emiatt lesz a Babylon felejthetetlen moziélmény.

Az 1920-as évek Hollywoodjában járunk, ahol a némafilm uralja a mozit és a fő hangsúly a vizualitáson van, ahol a színészek elsődleges eszköztára a mimika és a testbeszéd. Ebbe a világba csöppen bele két fiatal Manny Torres (Diego Calva) és Nellie LaRoy (Margot Robbie), akik életük első hollywoodi partiján máris közel kerülnek hollywood krémjéhez. Mindketten nagy hollywoodi álmokat szövögetnek, melyhez göröngyös út vezet, és a változás szele már úton van, mely könnyen felboríthatja terveiket. Ehhez a változó világhoz kell alkalmazkodnia a némafilm veteránjának Jack Conradnak (Brad Pitt) is, de lassan rá kell jönnie, hogy ő már egy letűnt korszak kelléke, és a jövő már a hangosfilmé. A Babylon ennek a három embernek az életútját mutatja be, hogy tudnak alkalmazkodni Hollywood aktuális elvárásaihoz.

A Babylon egy rendkívül szórakoztató film, rengeteget lehet rajta nevetni, tele van abszurd szituációkkal és WTF pillanatokkal, és az első két óra úgy átmegy a nézőn, mint egy úthenger. Viszont az utolsó kb. egy óra már jelentősen lassabb, és egy éles kontraszt keletkezik a film első feléhez képest. A zene is teljesen megváltozik, míg eleinte brutálisan pörgős, dobos dallamok szólnak, addig később már egyre jobban dominálnak a lágyabb és melankolikusabb dallamok, amik Chazelle állandó zeneszerzőjének Justin Hurwitznek köszönhetőek. Ennyire fülbemászó és csodálatos filmzenét már régen hallottam, mint a Babylonban, tökéletesen illik a filmhez és szerves részét képezi annak, nem csak úgy szól a háttérben.
Ezt az egységet Chazelle minden téren képes fenntartani: a fényképezés, a díszletek, a kosztümök, a smink mind, mind pazar. Ennyire professzionálisan összerakott filmet ritkán látni mozivásznon, 100% vegytiszta moziélményt nyújt, ami magával ragadja a nézőt. Természetesen ehhez a tökéletesen összeválogatott színészgárda is hozzájárul, akik egytől-egyig fantasztikus alakítást nyújtanak. Viszont a film sztárja egyértelműen Margot Robbie, aki ebbe a szerepbe minden tehetségét és odaadását belerakta, és a végeredmény egyszerűen zseniális és elsöprő erejű. Ezért tartom kicsit igazságtalannak, hogy nem jelölték a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjra, mivel nagyon megérdemelte volna. Ha rajtam múlna a világ összes díját a lába elé halmoznám, mert ilyen alakítást nem látni mindennap, amit ő Babylonban nyújtott.

A film másik kiemelkedő alakja Diego Calva, aki soha nem játszott még hollywoodi filmben, így Chazelle részéről ez egy elég bevállalós lépés volt, hogy egy teljesen ismeretlen színészt választott a férfi főszereplőnek. Szerencsére bejött a megérzése és Calva egy hiteles, nagyon emberi alakítást nyújt, ami emlékezetes marad a néző számára. És végül, de nem utolsó sorban itt van nekünk Brad fucking Pitt, aki tökéletes alakítást nyújt - mint mindig - a kihúzott szemű mozisztár szerepében.

A Babylon egy lenyomat a régmúlt és napjaink Hollywoodjáról, vakmerő és kockázatos vállalkozás, mivel nagyon tömény és extrémsége miatt nehezen emészthető lehet. Viszont, aki végignézi ezt a három órát, el fog gondolkodni, hogy jut el egy film a végfogyasztóhoz: a nézőhöz. Mennyi minden van mögötte, mennyi tönkrement emberi sors, mennyi hazugság, mennyi mocsok, viszont mindezek ellenére a végeredmény egyszerűen csodálatos, mint ahogy ez a film is.