Miért mondja, ha nem igaz?

Az energiaárak már akkor erősen emelkedtek, amikor az ukrán háború még csak Vlagyimir Putyin tervezőasztalán létezett. Nem a szankciók miatt magas az ár, inkább a magas ár és a szankciók is ugyanannak a hatásnak a következményei, legalábbis a helyzet elég összetett.

Ha az előző két állítást figyelmen kívül hagyjuk vagy vitatjuk, akkor sincsen bizonyítható vagy akár csak sejthető logikai összefüggés a szankciók megszűnése és a gázár/olajár csökkenése között, azaz a szankciók megszűnése egyáltalán nem garantálja az energiahordozók árának csökkenését (bármi is volt az emelkedés oka).

Miért mondja akkor Orbán Viktor, hogy addig magas a rezsi amíg maradnak a szankciók?

Egyszerű a magyarázat. A miniszterelnök arra számít, hogy soha (értsd: politikában értelmezhető időn belül) nem derül ki, hogy igaz-e ez az összefüggés. Hogy soha nem kell elfogyasztani azt a pudingot, aminek a próbája az evés. Azt gondolja, hogy a szankciók mindenképpen maradnak, sőt egyre keményebbek lesznek. Magabiztosságából arra lehet következtetni, hogy nem csak erre számít, hanem tökéletesen biztos ebben.

És ha már mindenképpen marad a szankciós hadviselés, miért ne kovácsoljon politikai tőkét belőle? Hiszen ehhez ért a legjobban. És szüksége is van rá, egyre nagyobb szüksége.