Mi, magyarok szeretünk a hülyeségbe menekülni.

Van valami furcsa, logikátlan a magyar ember lelkében. Mások nyomoráról fantáziál, hogy ne kelljen észrevenni, pláne megoldani a sajátját.

Többektől hallottam, hogy „nehéz idők jönnek, de legalább tudunk majd fűteni - a németeknél rosszabb lesz, ott meg fognak fagyni az emberek”. Gondolom valahol annál az orbáni mondásnál ragadt ez be, hogy „kinek-mit intézett a kormánya”. Én a magam részéről elég biztos vagyok benne, hogy sokak várakozásával ellentétben a németeknél nem lesz rosszabb. Sőt, nem fognak megfagyni az emberek. Megszervezik, elintézik, kigazdálkodják. Nem úgy itthon, ahol sokan billegnek majd a megfagyás és az alultápláltság között.

A másik, az előző bekezdésben említett témától független, de legalább olyan sokszor, sokak által fejemhez vágott gondolat, hogy „hát nézd meg a Bident, ez egy hülye vénember, mi ez az usa, ez akarja megmondani?”. Miközben pont arról van szó, hogy van egy ország, ami akkor is működik, amikor egy hülye vénember a főnök, mert a döntések sokkal bonyolultabb módon születnek meg, mint nálunk. Egy ország, ami nem one-man-show. Én a magam részéről elég biztos vagyok benne, hogy az USA-ban mindigis nagyobb egyéni szabadság- és boldogságérzet lesz, sőt nagyobb jövőbe vetett hit, mint itthon. Arról nem is beszélve, hogy a világpolitikában is mindig nagyobbak lesznek a lehetőségei, mint például az ellenpólusként bemutatható Oroszországban. Éppen azért, mert úgy van kitalálva, hogy nem számít, ha egy vén hülye az elnök.

De térjünk vissza a hazaihoz. Mit fogunk mondani mi, magyarok abban a kellemetlen helyzetben, amikor kiderül, hogy a németek nem fagytak meg? Megmagyarázzuk majd? Simán csak pofára esünk? Esetleg beismerjük, hogy hülyeségeket beszéltünk és levonjuk a tanulságokat? Ne zárjuk ki ezt a legutóbbit.