Méltányosság

Magyar politika történelmi és nemzetközi kontextusban

Kulturális mintázatok

2025. január 27. 08:40 - Méltányosság Központ

Napjainkban általános a vélekedés a politikatudományban, hogy a puha tényezőknek éppúgy szerepük van az állampolgárok tudatának formálásában, mint az intézményeknek. A demokrácia nem egy statikus állapot, hanem folyamat, e folyamatot a kulturális alkotások képesek gyorsítani, befolyásolni. De figyelembe kell venni a helyi kulturális mintázatokat. Az üzenet küldője nem számíthatja ki előre az adott médiajelenség hatását. Erre figyelmeztet két izraeli kutató, Tamar Liebes és Elihu Katz vizsgálata a Dallas sorozat hatásmechanizmusáról. Következtetéseik úgy általában érvényesek az amerikai sorozatokra.

Dallas-kutatásoknak hívják azokat a szociológiai kutatásokat, amelyeket az 1978 és 1991 között futó amerikai napi sorozattal kapcsolatos attitűdök kapcsán folytattak a világ számos országában. A Dallas volt az első olyan amerikai sorozat, amely meghódította a világot, mintegy utat törve a többi amerikai alkotás előtt. A Dallas ihletett színdarabot, balettet, napelem-gyártó reklámot, és a török parlament egyik ülését el kellett halasztani, annyi képviselő akart távol maradni, amikor azt az epizódot vetítették, amelyben kiderült, ki lőtte le J. R.-t, azaz – ahogyan Magyarországon hívták – Jockey-t.

          Miért fontos nekünk ma, 2025-ben a Dallas-kutatás? Azért, mert ma gyakran hivatkozunk arra, hogy egy ország demokráciájának kiformálásában nemcsak a közjogi intézményeknek, hanem az ún. „soft power” elemeinek, a „puha tényezőknek” is van szerepe. Így a legszélesebben vett kultúra alkotásainak.

          A rendszerváltás után sokan a Dallas-t azonosították a kapitalizmussal. De mindenütt így volt ez? Két izraeli kutató, Tamar Liebes és Elihu Katz több országra (Izrael, Egyesült Államok és Japán) és Izraelen belül több csoportra (izraeli születésű kibuctagok, nagyvárosi középosztálybeliek, ortodox zsidók, orosz ajkú bevándorlók, izraeli arabok) kiterjedő vizsgálatot folytattak, és kutatásukat könyvben publikálták. Kíváncsiak voltak arra, vajon az egyes közösségek tagjai miként reagálnak a sorozat által sugallt kapitalizmus-képre.

          Kiderült, hogy az egyes közösségekben eltérően értelmezték a látottakat, és a saját kultúra nagymértékben befolyásolta, miként értelmezik a szereplők viselkedését. Az izraeli arab nézők úgy vélték, hogy a sorozat leleplezi az amerikai kulturális gyarmatosítást, és kifogásolták a nők tárgyiasítását. Tanulságos, hogy a nők szexuális eszközként való ábrázolásának elutasítása terén az arab nézők és egy másik, ugyancsak hagyományőrző csoport, az ortodox zsidók között nem volt különbség. Az arabok viszont emellett úgy válaszoltak a kérdésre, hogyan vélekednek Jockey-ról, hogy mindazt látják benne megtestesülve, amit nem szeretnek az Egyesült Államok közel-keleti politikájában. Egy orosz ajkú zsidó bevándorló nő azt mondta, a Dallast azért nézi, hogy „izraelivé váljon”, ugyanis kissé haszonelvű módon úgy fogta fel, hogy a Dallas nézése része a beilleszkedésnek, ami jól mutatja az átlagos nézettséget az országban. Mindazonáltal úgy gondolta, hogy meg kellene óvni a gyerekeket a káros hatástól, amit a Dallas szexista (vagy általa annak vélt) világképe jelent. A kibuctagoknak sem tetszett a macsóizmus, de fajsúlyosan inkább a kapitalizmus-képet tartották negatívnak. Érdekesség, hogy a Ewing család női fejét, Ellie-t, a mater familias-t minden csoportban, araboktól az ortodox és nagyvárosi értelmiségig, pozitívnak tartották, és értékelték, mint bölcs vezetőt (Magyarországon éppen Ellie szerepét tartották sokszor felesleges tölteléknek).

          Talán nem leglepő, hogy a Los Angeles-i kontrollcsoportban egészen másként vélekedtek a sorozatról, mint Izraelben: ott nem közelítették ennyire a sorozat karaktereit a létező amerikai társadalomhoz, úgy tekintették, mint egy történetet. Japán egyike volt azon kevés országnak, ahol a Dallas megbukott. Ennek okát általában abban látják, hogy a japán üzleti etikával ellentétes volt az, ahogyan Jockey viselkedett. A megkérdezett japánok úgy vélték, hogy a sorozat egy dekadens kapitalizmust ábrázol, és a Ewing család összeomlását az Egyesült Államok hanyatlása metaforájának tartották.

          A Dallas-kutatás cáfolata az ún. lövedékelméletnek, miszerint a néző passzív befogadója az üzenetnek. Nem úgy működik, hogy egy amerikai sorozat sugall valamit az USA-ról, és kész, mindenki lenyeli. A nézők a saját értékeik alapján szűrik át a látottakat. Ez pedig azt jelenti, hogy a sorozatgyártók nem nevelhetik demokráciára és kapitalizmusra az embereket úgy, hogy eladnak egy bármilyen sorozatot, és majd az nagyon pozitív hatású lesz, ahogy esik, úgy puffan alapon. Nem, a helyi kultúra, értékrend megkerülhetetlen, az a mérce a nézők számára. A félelem egy ország kulturális terjeszkedésétől, vagy reménykedés abban, hogy majd „jól megnevel”, nem működik sematikusan. Ami jó hír a demokráciát építőknek: a hazai komplex állampolgári nevelést, amelyről a Méltányosság Politikaelemző Központ sokszor írt, nem lehet helyettesíteni vagy letudni külföldi sorozatokkal, ha azok nem reflektálnak a belső értékekre.

Paár Ádám

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://meltanyossag.blog.hu/api/trackback/id/18783216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása