Parászka Borókát azok között tartom számon, akik írónak készülnek. Van hozzá tehetsége, és amíg megjelenik a regénye, melyet vagy megírt már, vagy még gondolkodik rajta, megpróbálja újságírásból eltartani magát. Jelenleg olvasható működését járja körül Kabai Domokos Lajos egy képaláírás ürügyén.

A marosvásárhelyi közíró ugyanis egy fényképet közölt a fészbukos üzenőfalán. Ukrán öreg magába roskadva ül a padon, előtte fémes színű valamivel letakarva az unoka holtteste. Parászka kollegina pontatlanul tüntette föl a fotó lelőhelyét, egy kommentelő figyelmeztette, és ő javított. A Bekiáltás című blog gazdája, KDL így értelmezte a fejleményt: „Előfordult már velem is hasonló tévedés, ha a Facebookon hozzászóltam valamihez. De eredeti poszt esetén, nem beszélve a Bekiáltás blogteréről, a fokozott ellenőrzés, a nem is mindig nyilvánosságra hozott dokumentáció elemi újságírói kötelesség.”

Korholása logikus. Csakhogy a korholt szintén logikusan gondolkodott, a maga logikája szerint persze. Egy fészbukos bejegyzésben kifejtette, hogy „Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó.” A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy más szakmabeliek is így vannak ezzel. A felfogás, hogy a Facebook és a többi közösségi oldal nem sajtótermék, korántsem elszigetelt megnyilvánulás a szakmánkban. Legföljebb abban különböznek a vélemények, hogy milyen okkal magyarázzák.

A legmarkánsabb álláspont szerint ha az értelmezők cikket írnak újságba, akkor eleget tesznek a hitelesség követelményeinek, de ha kommentelnek valamit, akkor kifüstölgik magukból az indulataikat, a feszültségüket, a szorongásukat. A kozösségi médiumok tehát az ösztön-kiélés eszközei. Talán nem is ok nélkül vélik ezt, ám ez mit sem változtat azon, hogy kettős a mércéjük. Újságíróként alaposak, kommentelőként viszont lehetnek az érzelem felületes rabjai is.

Eme ellentmondást szakmailag úgy oldanám föl, hogy az újságíró kommentál, nem pedig kommentel. Utánanéz a témának, és álláspontját az egyik legrégebbi sajtóműfajban, a kommentárban közli. Nem áll jól neki az érzelmi, indulati, zsigeri megnyilvánulás, az a fránya komment. Amit azonban eddig írtam az újságírói kommentár és a civil komment, a poszt és a hozzászólás ellentmondásáról, az szakmai belügy, ha úgy tetszik: az újságírók magánügye. Ami lett belőle, az a „Büntető törvénykönyv rágalmazási és becsületsértési tényállásának módosítását” célzó indítvány.

A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője, Kocsis Máté és helyettese, Halász János terjesztette május elején a parlament elé. A módosítás szerint meg kellene szüntetni a sajtóbeli rágalmazás és becsületsértés büntethetőségét. A „karaktergyilkos” újságíróknak immár nem kéne börtönbe vonulniuk, de ha valakinek nem tetszik a működésük, akkor a polgári törvénykönyv alapján perbe foghatja őket. Igazán kár, hogy az utóbbi eljárás kevésbé szigorú és sokkal több fáradsággal, kilincseléssel, talpalással jár.

Az országgyűlés néhány napja 129 igennel, 57 nem ellenében fogadta el a javaslatot. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a kormánypárti képviselők megszavazták, az ellenzékiek nem szavazták meg. Őfelsége ellenzéke a Parlament falain kívül hallgatott róla. Helyette egy nyugalmazott diplomata foglalta össze a helyzetet: a miniszterelnök „Törvényessé teszi a rágalmazást.” Megpróbálom értelmezni a továbbgondolásra késztető mondatot.

Egy nemrégiben készített összesítés szerint a bíróságok egyetlen év alatt mintegy négyszáz helyreigazításra kötelezték a hazai sajtótermékeket. Tízszázaléknyi a kormányzat tevékenységét fürkésző fórumok aránya. A kormánypárti nyilvánosság számára kínos helyzetet „orvosolja” az immár törvényesített módosító javaslat. Beterjesztői szorgalmasak, ezért a nyilvánosság kordában tartásához két további lépésre számíthatunk.

Az egyik az, hogy a közpénzből kistafírozott kormánypárti sajtó és az állami cégek marketing keretéből életben tartott ellenzéki sajtó orgánumai működési engedélyért folyamodhatnak a Médiahatósághoz, a nem sajtóterméknek tekintendő közösségi médiumok és blogok pedig maradnak a Büntető törvénykönyv paragrafusai között. A második lépésnek az ígérkezik, hogy országgyűlési segédlettel megalapítják a Nemzeti Sajtókamarát.

Akit nem vesznek föl a Kolosváry-Borcsa Mihály emlékét idéző szervezetbe, az nem tekintendő újságírónak. Több száz hajdani újságíró a fészbukos üzenőfalával és a kritikus blogjával szintén marad a Büntető törvénykönyv keretein belül. Elismerem, hogy mindez egyelőre feltételezés, az okfejtés hitelességét azonban a fejlemények döntik majd el.           

Tíz mondat a közösségi médiumokról

Amíg van internet, addig van remény, mert a közösségi kommunikációt nem tudja a kormány ellenőrizni. (Csepeli György szociálpszichológus, Vasárnapi Hírek, 2012. december 30.)

Az, hogy egyáltalán létezik még az ellenzék, javarészt a Facebooknak köszönhető. (Ceglédi Zoltán politológus, 168 Óra, 2019. április 18.)

A Facebook nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.hu, 2019. május 20.)

Az internet, a Facebook és a Twitter segítségével már mindenkiből egy pillanat alatt újságíró lehet. (Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár, hvg.hu, 2019. november 26.)

Az online közösségi platformok megjelenése megteremtette annak lehetőségét, hogy a polgárok véleménye, vitája a kapuőrök nélkül juthasson el a nagy nyilvánossághoz. (Schiffer András volt LMP-politikus, 24.hu, 2021. január 26.)

Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2021. október 23.)

Az egész országban tendencia, hogy a különböző, addig internetes fórumként, blogként működő oldalakat most sajtótermékként próbálják feltüntetni, hogy ezzel férhessenek hozzá az amerikai támogatáshoz. (Pósán László Fidesz-politikus, Hajdú Online, 2023. május 19.)

Törvényessé teszi a rágalmazást. (Szűcs R. Gábor publicista a Büntető törvénykönyv módosításáról, Facebook.com, 2023. június 3.)

Előfordult már velem is hasonló tévedés, ha a Facebookon hozzászóltam valamihez. De eredeti poszt esetén, …a fokozott ellenőrzés, …elemi újságírói kötelesség. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2023. június 5.)