Tegnap este a miniszterelnök bejelentette a rendeleti kormányzás - a teljhatalom - első intézkedéseit. A közösségi buborékokban megindult az értelmezés, gyakran álnéven és otromba szavakkal. Értem az ellenzéki elkeseredést, a hangvétele azonban elkeserítő. „Természetesen” fölmerült az immár ötszörös miniszterelnök állítólagos beszervezése katona korában. Csak idő kérdése, hogy a nyilvánosságban fel-felbukkanó vádat mikor ismétli meg egy ellenzéki véleményformáló.
A véletlen hozta, hogy tegnap szörföltem a 2002 óta vezetett Médianaplóban. Kíváncsiságból beírtam a keresőbe, hogy Orbán, és kiugrott egy 2005-ös szövegem, amelyet e bejegyzés után közlök. Bemutatom Mózes Miklóst, aki nyugalmazott ezredes volt, valahol Fejér megyében lakott, és rendszeresen küldött leveleket a megyei napilapnak. Elég terjedelmes írásait szívesen fogadták a szerkesztőségben, mert a veteránnak nevezett és biztonságpolitikai szakértőnek tartott katona olyan témákra szorítkozott, amelyekhez értett. Az említett cikkben például azt írta meg, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben, amidőn Orbán Viktor már szűkebb körökben ismert ellenzéki politikus volt, a katonai titkosszolgálat az ő közreműködésével miként próbálta beszervezni.
Elhárító tisztként szolgált, és vele készíttették el a beszervezési tervet, a honvédségi slendriánság azonban megakadályozta a szerinte jól átgondolt akciót. A kudarcáról számolt be, leveléből önkritikát is kiolvastam. Nem azt állítom, hogy megírta az igazat. Ehhez ugyanis föl kellett volna figyelni a cikkére. Ez azonban nem történt meg, vagy ha megtörtént is, ritkán kapott nyilvánosságot. A 2005-ös Médianapló-bejegyzés utolsó bekezdésében kárhoztattam a korabeli sajtó fővárosi munkatársait, akik sem a kormánypárti oldalon (Gyurcsány Ferenc országlása idején), sem az ellenzékin nem vették maguknak a fáradságot, hogy utánanézzenek a részleteknek. Ezt annak tulajdonítottam, hogy nem olvasták a megyei sajtót.
Most annyival jobb a helyzet, hogy majd’ minden országos szerkesztőségben akad egy fiatal újságíró, aki az érvényesülés útját abban látja, ha szemelget a megyei lapokból. Az azonban a koruk miatt tőlük sem várható, hogy emlékezzenek egy 17 évvel ezelőtti olvasólevélre, mely ráadásul „vidéken” látott napvilágot. Pedig még ma is alkalmas arra, hogy elejét vegyük egy terméketlen vitának az immár ötszörös miniszterelnök hajdani beszervezéséről.
Az Orbán-titok (2005. június 28.)
A Fejér Megyei Hírlap tegnapi számában csöndes szenzáció látott napvilágot. Egy Mózes Miklós nevű nyugalmazott ezredes írt figyelemre méltó cikket a levelezési rovatba Orbán Viktor és a Kádár-korszakbeli katonai elhárítás kapcsolatáról.
A szerző szakszerű hozzászólásaival korábban is találkoztam; soha nem rejtette véka alá, hogy a titkosszolgálattól ment nyugdíjba. Ezúttal azt fejtegeti, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben kétszer hívták be Orbánt. Először egyetemi előfelvételisként időzött a zalaegerszegi laktanyában, de akkor az elhárítók nem tartották alkalmasnak a beszervezésre. Másodszor pedig 1988 szeptemberében vonultatták be, de most már mint viszonylag híres embert, akit egy időre el kell takarítani a hatalom útjából. A katonai elhárítás tervet készített a pályakezdő ellenzéki politikus semlegesítésére. „Ami ezután következett, az a titkosszolgálati munka megcsúfolása, a kapkodó dilettantizmus tipikus esete” - jegyzi meg a szakmaiságában sértett cikkíró.
Slendriánságból ugyanis Egerszeg helyett Tatára vonultatták be Orbán Viktort. Dél-Dunántúlon készültek a beszervezésére, és Észak-Dunántúlon azt se tudták, ki fia borja. Olyannyira nem, hogy a tatai harckocsi-dandár politikai tisztje kiemelte a jogvégzett fiatalembert, és írnokként alkalmazta. Majd amikor a tegnapi cikk szerzője (mint aktív elhárító) kénytelen-kelletlen fölfedte előtte a titkosszolgálat lapjait, a későbbi miniszterelnököt áthelyezték Zalaegerszegre. Ahol úgy hárította el a beszervezést, hogy „Önvédelemből rám, a dandár elhárító tisztjére hivatkozott. Nem is csodálkoztam azon, hogy néhány nap múlva kaptam egy üzenetet: Orbán megérkezett, jól van, én meg tehetek neki egy szívességet.” - írta tegnap a hoppon maradt Mózes Miklós.
A beszervezés, s ami ezzel manapság egyet jelent: a kompromittálás lehetősége meghiúsult. Csakhogy tisztelt kollégáimnak a fővárosi szerkesztőségekben fogalmuk sincs a fehérvári szenzációról. Megjósolható, hogy a választási kampány közeledtével a kormánypárti lapokban újra meg újra szóba kerül majd Orbán Viktor és a katonai elhárítás titokzatos kapcsolata. Az ellenzéki oldalon pedig felháborodva utasítják majd el a sugalmazást. Holott akár cáfolhatnák is, ha olvasnának vidéki újságot.
