A magyar kormány a gazdasági nehézségek kezelése keretében az elmúlt napokban néhány olyan „különadó” bevezetéséről, illetve meglévő adók emeléséről is döntött, ami azt jelzi, hogy a döntéshozók kezdik felismerni az adószerkezet fenntarthatóság irányába történő átalakításának szükségességét.
A világ legfejlettebb és legélhetőbb országaiban az adórendszert már évtizedek óta igyekeznek úgy formálni, hogy a környezetterhelő tevékenységek és termékek aránylag nagyobb közterheket viseljenek, ezzel párhuzamosan pedig a munkaerőt terhelő adók csökkenjenek, illetve a lakosság jóllétére, egészségügyre, oktatásra, környezetvédelemre szánt állami bevételek növekedjenek. A kiadások fedezéséhez szükséges állami források megteremtése mellett ennek az adópolitikának az is kimondott célja, hogy ösztönözzön a kevésbé fenntartható termékek és szolgáltatások fogyasztásának visszafogására és ezzel az okozott társadalmi, gazdasági károkat is csökkentse.
A magyar adórendszerben is régóta léteznek olyan elemek, amelyek ezt célozzák, kifejezetten a környezetvédelmi termékdíj, a környezetterhelési díj, a népegészségügyi termékadó, de ilyennek tekinthető alapvetően az a törekvés is, hogy inkább a fogyasztást, mintsem jövedelmeket adóztassa az állam. Az átfogó környezetbarát adóreform azonban még nem valósult meg, annak ellenére, hogy a közgazdászok egy jelentős része is ezt javasolja. A jelenlegi, gazdasági szempontból sem könnyű helyzetben kivetett különadók között azonban találunk olyanokat, amelyek egyértelmű lépésnek tekinthetők a fenntarthatóbb államháztartási szerkezet felé.
A rengeteg vitát kiváltó repülőjegyadó például régi hiányt pótol. A légitársaságok eddig sok közterhet „megúsztak”. A repülőjegy árát nem terheli áfa, és a felhasznált üzemanyag után is jóval kisebb terheket kell viselniük, mint az egyéb közlekedési módoknak. pedig a felmérésekből az derül ki, hogy a légiutasok túlnyomó többségét nem a legszegényebb rétegek alkotják. A légiközlekedés ráadásul az éghajlatot fajlagosan leginkább romboló közlekedési mód, amelynek kibocsátása a járvány előtt folyamatosan növekedett és annak elmúltával vélhetően újra emelkedésnek indul. A légi közlekedésnek hatalmasak az externáliái, vagyis azok a költségek, amelyeket légitársaságok okoznak, de az egész társadalom viseli. Ráadásul a repülőjegyre kivetett adó nem új gondolat, számos országban létezik. (Németországban például 2011-től vezették be és vissza is fogta valamelyest a repüléseket).
Hasonló ehhez a cégautók után fizetendő adó jelentős megemelése. Az elmúlt években az újonnan értékesített gépjárművek többsége céges tulajdonba került, annak ellenére, hogy jelentős részüket magáncélra is, vagy jórészt magáncélra használják. Ennek oka elsősorban a rendkívül kedvező adózás, hiszen céges tulajdon esetén az üzemanyag és a járművel kapcsolatos egyéb költségek, de sok konstrukció esetén magának a gépjármű beszerzésének a költsége is leírható a fizetendő adóból, vagyis egyszerűbben fogalmazva, a céges autók magánhasználatát valamennyi adófizető finanszírozza, szemben a magántulajdonúakéval, vagy például a kerékpárokkal. A költségelszámolás fejében a cégek cégautóadót fizetnek, amelynek mértéke azonban mindeddig olyan alacsony volt, hogy akinek lehetősége volt rá, annak jobban megérte a „cégre” venni a járművet. A cégautóadó emelés tehát egy lépés az igazságtalanság és egyéni autózás költségvetési támogatásának csökkentése felé.ülönadó sújtja a fentiek mellett a kőolajtermék-előállítást, az energiaszektor egyes szereplőit, továbbá emelkedik a népegészségügyi termékadó, valamint a dohánytermékek és az alkohol jövedéki adója. Ezek nagyrészt olyan termékeket terhelnek, amelyek fogyasztása kevésbé fenntartható, emellett pedig lényeges életszínvonal-csökkenés nélkül visszafogható.
Az említett adópolitikai lépések iránya megítélésünk szerint helyes. A kormánynak ezt a irányt kellene következetesen folytatnia, és emellett fokozatosan leépítenie a fenntarthatósági célokkal ellentétes hatású támogatásokat. Mindez az ország gazdaságának versenyképességét is javítaná, és a természeti erőforrások hatékonyabb, takarékosabb felhasználására ösztönözne.
dr. Bendik Gábor
környezetvédelmi szakjogász
