Nagyon szeretem a fűszernövényeket. Régebben éveken át játszottam a gondolattal, hogy kialakítok magamnak az udvar egyik részén egy saját fűszerkertet. De valahogy mindig elmaradt. Aztán amikor néhány éve úgy adódott, hogy lettek végre saját fűszernövényeim, akkor nagy dézsákba kerültek, mert akkor éppen az volt a leggyorsabban megvalósítható megoldás. Ennek már vagy 5-6 éve, és a fűszereim azóta is ugyanezekben a nagy cserepekben vannak. A téli hónapokra védem őket a fagytól, tavasszal mindig friss földet kapnak. Vannak olyanok, amiket tavasszal újra kell vetni, de vannak évelőim is. 
Most megint ott tartok, hogy tervezgetem nekik a helyet, mert úgy sokkal jobb lenne fűszereket nevelni, mint a nagyméretű edényekben. Egy magaságyást képzeltem el nekik, és ha lesz rá alkalom, még az ősszel el is készítjük - akkor persze hozom majd a beszámolót és a fotókat.

Jelenleg snidling, rozmaring, kakukkfű, bazsalikom, csombor (borsikafű), zsálya, citromfű, menta, fodros metélő petrezselyem és zeller díszeleg a fűszerkertnek kinevezett  edénycsoportban, illetve a konyhakert szinte minden négyzetméterén egy-egy szál kapor nőtt idén. Úgy is hívom, hogy kaporerdő. Rengeteg magot szórtak a tavalyi szárak, és idén tényleg lépten-nyomon kapor nőtt a kertemben. 
Ami viszont ebben az évben nem sikerült, az a majoranna, az oregánó és a lestyán. Nem is értem miért. A friss majorannát pedig imádom, eddig minden évben nagyon szépen megnőtt. Nagyon szeretek a friss leveleivel főzni, remek az illata, és nagyon sokféle étel készíthető vele. A legegyszerűbb pörkölt is sokkal finomabb lesz a friss majorannától. 
A lestyán magjait idén már 2x is elszórtam, de semmi nem kelt ki belőle. Pedig tavaly nagyon szép bokrocsám volt, kár hogy nem hagytam meg egy-egy ágát magnak, lehet az kihajtott volna. A vásárolt magból most semmi sem lett. 
Az oregánóval idén próbálkoztam először, de az sem kelt ki. Azért még nem adom fel, lehet hogy megpróbálom majd egy kisebb cserépben bent nevelni télen, és jövőre azt kiültetni. 
Ja, és tavasszal volt még medvehagymám is. Arról sajnos nem készült akkor fotó, most meg már a fagyasztóláda mélyén csücsül, nem túl fotogén formában. A vasárnap reggeli tojásrántottába szoktam felhasználni, meg pogácsához, vagy leveles tésztából szoktam sütni sajtkrémes-medvehagymás tekercset.
Az évelőim a snidling, a kakukkfű és a rozmaring, ők a fagyot is jól tűrik, már több éve szépen áttelelnek. A borsikafű saját maga gondoskodik az utánpótlásról: elszórja a magjait, amik a következő évben kikelnek, akárcsak a kapor. Nem is kell vele sokat foglalkozni.
A citromfű és a menta is évről évre újra kihajt. Ezeknél azonban figyelni kell, mert ha nem tartjuk kordában, akkor mindenfelé elterjed a föld alatt a gyökerük.
A bazsalikom, zsálya, a zeller és a metélő petrezselyem magjait minden évben újra kiszórom, őket leginkább "egynyáriként" szoktam nevelni.

Ezeket a fűszereket már évek óta magam szárítom - vagy fagyasztom, melyiket hogyan célszerűbb. A zeller, petrezselyem, a kapor és a medvehagyma mindig a fagyasztóba kerül. A többit általában szárítva és összemorzsolva teszem el kis üvegekbe. Az illatuk egész más, mint a boltban vásárolható társaiknak, sokkal de sokkal intenzívebb! A "legnehezebb" dolgom általában a bazsalikommal van, mert annak a leveleit kell a leghosszabb ideig szárítani, hogy jól összemorzsolható legyen. Van, hogy 4-5 hétig is rakosgatom, mire jó lesz. Napos, szellős helyen letakarva, vagy kis csokrokba kötve és fellógatva a legjobb szárítani.
Nekem van kimondottan erre a célra egy darab régebbi függönyöm, és azzal takarom le a fűszernövények leveleit tartalmazó tálcákat, hogy a száradás során ne fújja el őket a szél, vagy ne másszanak közéjük a bogarak.