Bánki Donát (1859–1922) korának egyik legnagyobb hatású és legsokoldalúbb gépészmérnöke volt. Számos nagy sikerű és egész iparágak fejlődését befolyásoló eszközt talált fel, illetve tökéletesített. Ezek közül talán a legismertebb a Csonka Jánossal kifejlesztett motor, illetve a szintén közösen feltalált porlasztó. Kevésbé ismert azonban, hogy – részben ugyanazokat az áramlástani elveket kihasználva, amelyek a belső égésű motorok magas hatásfokát is biztosították – Bánki számos kompresszort, vízi erőgépet és turbinát is szerkesztett.
Utóbbiak közül a leghíresebb a róla elnevezett vízturbina: a Bánki-turbina. Akkoriban számos turbinakonstrukcióval próbálkoztak a mérnökök, hogy az egyre fejlődő vízerőművekben, illetve például vízimalmokban, fűrésztelepeken jó hatásfokkal tudjanak meghajtani egy tengelyt a lezúduló víz helyzeti és mozgási energiáját kihasználva, ám a legtöbb szerkezet hatásfoka elszomorítóan csekély volt, különösen viszonylag alacsony fordulatszám mellett, vagy pedig rendkívül bonyolulttá vált a szerkezet, és emiatt nehéz volt legyártani, illetve működtetni.
Bánki szerkesztett hát egy új típusú turbinát, amely egyszerre volt egyszerű (ezért olcsón megépíthető) és jó hatásfokú. A turbina feladatát tekintve nem sokban különbözik a vízkeréktől: ez is olyan erőgép, amely a víz mozgási energiáját alakítja munkává. Ám abban különbözik a vízkeréktől, hogy a turbinalapátok speciális kiképzése miatt a víz nemcsak a súlya által hajtja a kereket, hanem a lapátok között megváltozik az áramló víz iránya, ami növeli a kerék forgását előidéző nyomatékot. 
A turbina leírását Bánki először németül publikálta Neue Wasserturbine címmel, majd egy évre rá magyarul is megjelent a Molnárok Lapja című folyóiratban, ami jól mutatja, hogy mekkora jelentősége volt a szerkezetnek a malomiparban.
A feltaláló egyszerre tervezett az új típusú turbinába lapátokat és fúvókákat, amelyek gyorsították az átáramló vizet. Ezáltal ötvözte a korábbi vízturbinák két típusának, a szabadsugár-turbináknak és a reakciós turbináknak az előnyeit. A víz kétszer áramlik keresztül a lapátokon: az első átáramlás után még nem veszik el, hanem a turbina közepébe kerül, majd onnan újra átáramlik a lapátok között, és csak ezután jut ki a szabadba. 
A Bánki-turbina nagy hatásfokának – ami elérhette a 70-80 százalékot is – köszönhetően jóval kisebb méretben is hatékony volt, mint a hagyományos vízkerekek, amelyek hátránya a rossz hatásfok mellett a nagy méret volt. A Bánki-turbina gyorsan sikeres lett, a nyugat-európai szaksajtó is lelkesen számolt be róla. Bánki több országban is szabadalmaztatta a találmányt, amelynek jelentőségére jellemző, hogy számos mérnök próbálta utánozni – és megkerülni a szabadalmat. 
A gyártásra külön részvénytársaságot alapítottak, ez volt a Bánki-féle Vízturbinákat Értékesítő Rt., amely 1928-ig gyártotta a vízturbinákat, összesen 853-at. Később a Ganz folytatta a gyártást. A turbinák üzemeltetése azért is volt költséghatékony, mert az egyszerű konstrukció okán akár évtizedekig is üzemeltek, különösebb karbantartás nélkül.•
