A 12. század egyik legkülönlegesebb személyisége, s egyben egyik leggazdagabb uralkodója volt Aquitániai Eleonóra, aki emellett még okos és szép is volt.

A nevéhez fűződik az Angevin-dinasztia megalapítása, hiszen ő volt az angol történelem egyik legnagyszerűbb uralkodójának, II. Henriknek a felesége, s ezzel (többek között) Oroszlánszívű Richárd édesanyja is. De ő volt Földnélküli János anyja is, s ő gyűjtötte össze Richárd számára a váltságdíjat, miközben német fogságban volt.

Volt francia királyné és volt angol királyné is, amelyet rajta kívül csak Anjou Margit mondhat el magáról, de Eleonóra nem egyidőben viselte a címet, mint Margit, igaz az ő címét nem is vitatták.

Az első házasságát (eléggé átlátszó indokkal) érvénytelenítették, aztán néhány héten belül férjhez ment (a későbbi) II. Henrikhez. Egyes hírek szerint Henrik öccse megpróbálta elrabolni, s ő a sikertelen próbálkozás után panaszolta el mindezt Henriknek, követelve, hogy vegye feleségül - hogy így volt-e nem tudni, de Henrik felesége lett. Nem tudni persze ehhez mennyi köze volt a korszak másik híres asszonyának, Henrik anyjának, Matilda özvegy császárnénak, Anglia Úrnőjének. (Matilda egyébiránt Skóciai Szent Margit unokája volt, akinek a révén leszármazottja az Árpád-háznak is.)

Eleonóra két házasságából összesen tíz gyermek született, öt lány és öt fiú.

Másfél évtized után az addig boldog házasság megromlott (nem függetlenül egy szerető megjelenésétől) Eleonóra pedig 1168-ban két fiával (Geoffrey és Richárd) visszaköltözött Aquitániába. Néhány év múlva a legidősebb fia, Henrik is követte, aki közben összeesküdött apja ellen öccseivel.

Az összeesküvés kudarca után Henrik elfogatta a feleségét, aki aztán 16 éven keresztül volt bebörtönözve, különböző helyeken. Ez persze csak háziőrizet volt, hiszen Henrik rengeteget költött arra, hogy minden jót megkapjon, s amikor legnagyobb fiúk egy váratlan betegség miatt elhunyt, az ő utolsó kivánságára még jobban enyhítette a 'börtönéletet'.

Amikor aztán II. Henrik meghalt, a trónra lépő Oroszlánszívű Richárd első intézkedése volt anyja szabadon engedése, s mivel ő éppen (szokása szerint) hadakozott, valódi politikai hatalommal látta el. Eleonóra afféle régensként irányította az országot legkisebb fia, János mellett.

Amikor Richárd 1199. április 6-án elhunyt, az ő politikai hatalma és feladatköre hivatalosan megszűnt, de a következő néhány évben is rengeteg ügyre volt ráhatása. Erre azonban szüksége is volt, hiszen érzékelte, hogy legkisebb fia, János, nem éppen a legkiválóbb diplomata és hadvezér. Emiatt aztán biztonságban akarta tudni országait, s békére törekedett első férje harmadik házasságából származó fiával, II. Fülöp Ágost francia királlyal.

Ennek eredményeképpen Fülöp és János között egy megállapodás született, amely szerint Fülöp 12 éves fia feleségül veszi János egyik nővérének az egyik lányát, így biztosítva a békét.

A 77 éves Eleonora saját maga utazott Kasztíliába Poitiersből egy hónapokig tartó hosszú útra, hogy kiválassza a megfelelő hercegnőt. A szintén Eleonóra nevű lányának két hajadon leánya volt, Urraca és Blanche, akik közül ő két hónapnyi egyeztetés után a kisebbiket választotta. 1200 márciusában visszaindult unokájával és húsvétre már Bordeaux-ba érkezett.

Már odafelé is megtámadta és egy időre fogságba vetette egy francia földesúr, akinek a földjeit egykor még Henrik kapta meg, s most visszakövetelte azokat. Eleonora akkor beleegyezett a követelésekbe, így mehetett tovább. Visszafelé azonban Bordeaux-ban történt egy tragédia. Eleonóra kíséretével Mercadiert bízták meg, a kor egyik leghíresebb harcosát, akiről Oroszlánszívű Richárd még a Château Gaillard egy hídját is elnevezte.

Amikor azonban Mercadier 1200. április 10-én egy látogatást tett Eleonora előtt, hogy a tiszteletét kifejezze, hat fegyveres meggyilkolta. A sors furcsa fintora, hogy a fegyvereseket egy Brandin nevű zsoldoskapitány alkalmazta, aki János király szolgálatában állt.

Ez már túl sok volt az idős Eleonórának, így a bordeaux-i érsekre bízta Blanche-t, ő pedig teljesen kimerülten Fontevraudba ment. Hamarosan megbetegedett és legkisebb fia, János király meg is látogatta, majd kissé javult az állapota.

1201 elején újra rosszabbul lett, s állapota attól a hírtől sem javult, hogy János és II. Fülöp Ágost között kitört a háború. Próbált még némi rendet tenni a különböző családi viszálykodásokban is, de már kevés sikerrel, így végül visszatért Fontevraudba, ahol apácaként magára vette a fátylat.

1204. április 1-én hunyt el, s abban az időben a középkori Európa egyik legbefolyásosabb és leginkább tisztelt személyisége volt. A síremlékén éppen a Bibliát olvassa, s pompás ékszerekkel van ábrázolva, s ebből a korból ez a legszebb síremlék, amely fennmaradt.

A kor egyik legszebb nője lehetett, akiről fiatal korában 'perpulchraként' nyilatkoztak – ez azt jelenti, hogy "több mint gyönyörű", de amikor 30 éves volt (a második házasságkötése idején) a híres trudadúr, Ventadour szerint Eleonórával "egy találkozó megkoronázza minden ember állapotát", mert "kegyelmes, kedves, a báj megtestesítője" valamint "gyönyörű szeme és nemes arca" van.

William of Newburgh szerint a személyének egy különös varázsa volt, Richard of Devizes szerint pedig még idős korában is gyönyörű volt, Matthew of Paris szerint egyszerűen "csodálatos szépség" volt.

Az őt élete utolsó éveiben ismerő apácák szerint "Szép volt és igazságos, impozáns és szerény, alázatos és elegáns ... aki a világ szinte minden királynőjét felülmúlta”. 

Nemcsak a kora politikájára volt nagy hatással, hanem a lakberendezésre is, hiszen amikor a gazdag déli birtokáról a rideg északra került, a saját elképzelései alapján átalakította a királyi palotát, s ekkor építették be az első kandallót, amely hamar elterjedt.

Az 1968-as Az Oroszlán télen című filmben Katharine Hepburn alakította, aki megformálásáért Oscar-díjat kapott.

 djp