A magyarországi Anjou-dinasztia ősanyja 1257-ben született V. István és Kun Erzsébet (feltehetően) legnagyobb lányaként, így IV. Béla és Laszkarisz Mária unokájaként.

Tizenhárom éves volt, amikor 1270. augusztus 6-án, három hónappal nagyapja halála után férjhez ment Károly calabriai herceghez, nápolyi trónörököshöz. Az addig anyjához hasonlóan sámánista Mária áttért a katolikus hitre, s férjét gyakran elkísérte utazásaira, ahol alaposan belefolyt a diplomáciába is. Így aztán amikor férje 1285-ben uralkodó lett, s éppen egy aragóniai börtönben volt a sziciliai vecsernyét követő harcok miatt, ő tárgyalt a szabadon bocsátásáról. Erre végül 1288-ban került sor, I. Edvárd angol király közbenjárására.

Nem sokkal később újabb válaszút elé került, mert egyetlen fiútestvére, IV. László magyar király gyilkosság áldozata lett 1290. július 10-én, s nem született örököse.

A koronára igényt tartottak két lánytestvére, Erzsébet és Katalin, valamint harmadik lánytestvérének, Annának a gyermekei is. Végül mégis az unokatestvérük, a velencei András lett a király, III. András néven. Mária azonban nem fogadta el Andrást törvényes uralkodónak, jórészt mert apja, István, már II. András halála után született, posztumusz gyermekként, s mert féltestvérei sem ismerték el - az akkori király, IV. Béla sem.

Emiatt aztán Mária 1291. áprilisában saját igényt jelentett be a trónra, majd ezt 1292. januárjában átruházta fiára, az akkor már 18 éves Martel Károlyra. Mindez olyan jól sikerült, hogy IV. Miklós pápa ezután Károlyt Magyarország címzetes királyának nevezte.

Magyarországon eközben hatalmi harcok dúltak, de Martel Károly 1295. augusztus 12-én elhunyt Nápolyban egy pestisjárványban. A pápa már augusztus 30-án megerősítette Mária kizárólagos jogait a magyar trónhoz, s az elhunyt Martel Károly fiát jelölték ki jogos örökösnek. Ő aztán 1300 augusztusában partra is szállt Splitben, hogy megszerezze a trónt, amely néhány hónap múlva hirtelen megüresedett, hiszen III. András 1301. január 14-én váratlanul elhunyt.

A trónra eközben igényt tartott Bajor Ottó és a cseh Vencel is, de az interregnum végén végül Martel Károly fiát, Károly Róbertet kiáltották ki királlyá 1308. november 27-én, a pesti országgyűlésen.

Igaz voltak még hátra hatalmi harcok és a koronázást háromszor is el kellett végezni mire érvényes lett, de Károly Róbert révén az Anjou-ház került egy évszázadra a magyar trónra.

A közben megözvegyült Mária így megnyugodhatott, így az idejének a legnagyobb részét ezután kolostorokban tölthette, s onnan igazgathatta gyermekei életét. Persze nem unatkozott, hiszen a házassága alatt összesen 14 gyermeke született, akiket és akiknek leszármazottait terelgette az élet göröngyös útján.

Gyermekei, unokái között magyar király, nápolyi király, tarantói herceg, akháj herceg, francia király vagy aragóniai király is volt ... sok más mellett.

Hű maradt a családi hagyományokhoz is, hiszen egyik fiát, Lajos toulouse-i püspököt még az ő életében szentté avatták 1317 április 7-én, így csak követte nagy elődei, Szent Lajos francia királyt vagy Árpádházi Szent Erzsébetet, akikkel közeli rokonságban volt.

Mária 66 éves lehetett, amikor éppen hétszáz éve, 1323. március 25-én elhunyt Nápolyban, aztán ott a Santa Maria Donna Reginában is temették el. Leszármazottai a mai napig élnek.

djp