A Harvard egyetem professzora az agy fényterületeit tanulmányozza. Miután hetet már beazonosított, tesz egy lépést előre és megpróbálja azt a potenciált gyümölcsöztetni, amit a természet és a kultúra kínál nekünk.

Az agyat nemcsak erősíteni, hanem javítani is tudjuk – mondja a mindennapi hatékonyság és nem utolsósorban az etikai értékek nevében.

Howard Gardner új esszéje, A szintetikus elme mindenekelőtt utazás önmagunkban. Miután éveken át mások agyát tanulmányozta, most a saját agyát tárja fel, hogy megértesse velünk saját individualitásunkat. Mindenki egyedi és ezzel kellőképpen tisztában kell lennünk. „Megírni ezt a könyvet nagyon hosszú folyamat volt – nyilatkozta a Salute-nak – Nem olyan, amit egy laboratóriumban lehet szimulálni.”

A professzor így összegzi több évtizedes pszichológiai és neurológiai tanulmányait: „A szintetikus elme megfigyeli a világot és észreveszi annak számos kategóriáját. És csak ezután szintetizál. Megpróbálja az egészet úgy összerakni, hogy annak teljes értelme legyen, önmagának és másoknak is. Ennek társadalmi következménye is van, mivel, emlékeztet, nem vagyunk szigetek, hanem mindenféle közösségi hálózatnak a részei.

Bennünk, különböző intenzitással hétféle intelligencia van: a logikai-matematikai, a nyelvi-verbális, a kinesztetikai, a vizuális, a zene, az intraperszonális, az interperszonális. Ezekhez tett hozzá Gardner még kettőt: a természetest és az egzisztenciálist. Alapvető feladatunk azokat erősíteni, amelyek a legfejlettebbek bennünk, és a dolga a társadalomnak, mindenekelőtt az iskolának .  Az önismeret azonban nem olyan nehéz, mint gondolnánk, elég hajlamainkat követni. „Emlékszem a matematikus Neumann Jánosra. Már gyerekkorában zseni volt. Az ő példája mutatja, hogy nem feltétlenül szükséges sok időt elpazarolni önmagunk felfedezésére. Inkább a másokkal való együttműködésre kell törekedni, tehát dolgozni kell az interperszonális intelligencián.”

„Tanítsd önmagad” – ez Gardner tanácsa. Hogyan válhat elménk szintetikussá? Nem elég kiválasztani egy témát, sokféle szempontból elemezni, hanem olyan megoldásokat kell találni, amelyek túlmennek a megszokottakon, és bizonyos esetekben megváltoztatják a gondolkodásunkat. „Fontos tehát, hogy legyen egy célkitűzésünk, különben elveszünk a  káoszban” – mondja a professzor, aki több ízben bírálta az IQ, mint egyedüli értékmérő használatát.

Következtetése világos és drasztikus. Nemcsak magunkat kell feltárni, hanem az is alapvető, hogy az oktatás az elme fejlesztésére koncentráljon. Erre öt eszközünk van: a figyelem, az elemzés, a gondolkodás, az összefüggések és a kommunikáció.

„Emberi lények világában élünk, mégis úgy tűnik, gyakran esünk áldozatul egy-egy új felfedezésnek, mint korábban az atomnak, most pedig a mesterséges intelligenciának. Soha nem figyelünk eléggé tudásunk és tetteink etikai vonatkozásaira” – állapítja meg Howard Gardner.