1996 decemberében adtam először vért, plazmát pedig ha jól látom, 2015-ben. A véradások 1996 óta rendszeresek voltak, Anikó barátnőmmel néha együtt mentünk, néha meg csak értesítettük egymást, hogy „mindjárt letelik a 3 hónap, és megyek vért adni” :-D
Különösebben sok gyógyszert sosem szedtem, de azért volt például az allergia. Parlagfű-szezonban ezért nem jártam, részben mert eleve szarul voltam, részben mert szedtem a Claritine-t.
Így különösebben nem is érdekelt, hogy miféle gyógyszereket lehet/nem lehet szedni véradáskor. De idővel elkezdtem fejfájós lenni; nem állandóan (na az kéne még), hanem csak olykor-olykor, főleg időjárás-változáskor, vagy a feszkótól, vagy ha éjjel elfekszem a nyakamat, ami reggelre migrénné növi ki magát. Ilyenkor az Algopyrin szokott csak segíteni, mert már kikísérleteztem a legtöbb fejfájásgyógyszert. – Illetve, újra leírom, hátha valaki még nem tudja: a Panalgorin 10 db-os kiszerelésben 500.- Ft alatt van, a hatóanyaga pedig megegyezik az Algopyrinével! ;-) Szóval amióta ezt megtudtam, a Panalgorint szedem.
Sokáig nem került rá sor, hogy épp akkor legyen véradás, amikor amúgy fejfájásom is van. Hálistennek. De aztán sajnos ez is eljött idővel.
Nekem valahogy úgy volt a gondolataimban, mint egy alapvetés, hogy „Véradáskor soha semmilyen gyógyszert nem szabad bevenni!”
Ezért aztán, amikor épp véradás volt, de fejfájás is, reménykedtem, hogy majd elmúlik; vagy masszíroztam a halántékomat, sok vizet ittam stb., vagy eltoltam a véradást egy nappal. De megtörtént sajnos – életem egyik legrémesebb élménye –, hogy konkrétan behívtak egy fix napra a Karolinára. Februárban volt, hideg volt amúgy is, de még egy hidegfront jött. Nekem akkor úgy fájt a fejem, hogy el nem tudom mondani; de természetesen nem vettem be aznap semmit. Olyan volt az a nap, mintha terhes lennék, és a magzatra tekintettel inkább szenvednék. Alig vártam, hogy levegyék a vért. Amint lehetett, felugrottam és rohantam ki az előtérbe, és bevettem egy egész Algopyrint (akkor még nem tudtam a Panalgorinról). A gyógyszer alig akart használni, olyan erős volt a migrén; hazamentem, kinyitottam az erkélyajtót, hagytam, hogy beáradjon a mínusz öt fok, és keresztbe feküdtem az ágyon, így hevertem vagy félórát, mire kicsit jobb lett a helyzet.
Már plazmaadásokra is jártam, és véletlenül, fél füllel hallottam, hogy az Algopyrin igazából nem befolyásolja a plazmaadást, de a véradást sem. Ha ezt előbb tudom…
Mondjuk, a plazmaközpontokban sehol nincs kiírva, hogy mit lehet szedni és mit nem. Csak a kérdőíven van, hogy szedsz-e valamilyen gyógyszert. Most nyilvánvaló, hogy aki nagyon akar plazmát adni, az majd nem fogja bevallani. Becsületes ember azt mondaná a dokinak, hogy „igen, szedek X. gyógyszert” – aztán ki tudja, hogy azzal lehet-e vagy nem. Mert ha nem, akkor az illető tök fölöslegesen töltötte magába a 3-4 liter vizet két napig.
Az OVSZ-nél viszont az utóbbi években a váróteremben már van egy laminált lap, azon fel vannak sorolva a gyógyszerek. Hogy ha ilyent szedtél, akkor soha nem adhatsz vért; ha olyant, akkor fél évig nem adhatsz, stb.
Én nagyon lelkiismeretes voltam, és ha például Seduxent szedtem be, akkor 9-10 napig nem mentem véradásnak vagy plazmának még a közelébe sem, mivel utánanéztem, és a Sedu jó sokára szívódik fel a szervezetben. Gondoltam, hogy a véradás így nyilvánvalóan kizárt, hisz ott a teljes vér megy a betegbe; majd pont az hiányzik, hogy valami csecsemő vagy sovány öreg megkapja az én nyugtatóval átitatott véremet és fűbe harapjon.
Ezért aztán, ha már volt időpontom plazmára, de történt valami, amitől nagyon kiborultam, akkor nem vettem be Sedut, csak a fogamat csikorgattam. Többször is előfordult ilyesmi, hát, nem volt jó, de tudtam, hogy akkor 10 napig nem mehetek.
Egyszer aztán alaposan átolvastam a Vérellátóban azt a laminált gyógyszerlistát. Érdekes, hogy pl. aszpirint nem lehet szedni, de – hálistennek – Algopyrint igen. És valahol elrejtve ott volt egy sor, hogy „nyugtatók, altatók: nem befolyásolják a véradást”.
Tessék?! Még egyszer megnéztem. Micsodaa? Hát az meg hogy lehet, hogy az emberek bevesznek egy Xanaxot, aztán elmennek vért adni, és semmi gond; de ha egy aszpirint vesz be, akkor páros lábbal kirúgják?!
Csak azt tudtam mondani, mint Van Helsing a Drakula-paródiában: „Maga érti eztet?! Maga érti EZTET?!” :-D
Azért nem kezdtem el nonstop nyugtatókat kapkodni és rögtön másnap véradásokra rohanni, sőt a plazmaadásokat is igyekeztem nem így időzíteni, de azért kíváncsi lettem. Most akkor árt az a nyamvadt Seduxen, vagy sem? Ezért aztán úgy csináltam, mint ahogy minden értelmes ember csinálná. Természetesen eszem ágában sem volt az épp aktuális plazmaközpontom orvosát megkérdezni :-D Hogy aztán a doki esetleg ordítva tépje a haját, beleírja a gépbe, hogy „Ez nyugtatókat szed!! Véglegesen kizárni!!”
Helyette, hogy mégis értő véleményt kapjak, kiválasztottam a netről egy plazmaközpontot, ami nemhogy nem az enyém, de az ország másik felében van, és az információs mailcímükre megírtam a kérdést, hogy csókolom, lehet-e Seduxen bevétele után plazmát adni? Merthogy Algopyrinnel lehet, amit szintén nem hittem volna.
Úgy rémlik, az Algo kapcsán is megeresztettem egy ilyen kérdezős e-mailt talán a csepelieknek, és azok lezseren visszaírtak, hogy ja.
Most vártam a választ, de csak vagy egy hét múlva írtak. A plazmaközpont infósa továbbította a kérdésemet az orvosuknak, és az válaszolt. (Jaj, de komolyan veszik ők is.) A doki azt írta, hogy hát az attól függ, hogy milyen betegségre írta fel nekem az orvos.
Ajjaj! Ilyen gebaszra nem számítottam. A Seduxent nem orvos írja fel nekem, hanem Barbi hozza abból, amit neki írt fel az orvos. Ezt persze nem írhatom meg. Ugyanakkor mégis tisztáznom kellene, hogy nem valami komoly pszichiátriai, elmekórtani eset vagyok, aki már csak ezen állapota miatt sem adhatna plazmát. Baszki, jól belekevertem magam… Most esetleg, ha már van valami központi plazmaközpont-rendszer – később tudtam meg, hogy még nincs – akkor esetleg körbeír egy jelzést ez a vidéki doki, hogy „Vigyázat!! A Csendes Macska nevű donor veszélyes elmebeteg, aki gyógyszert is szed, ne engedjétek plazmát adni!”
Könnyed stílusban leírtam, hogy áh, nincs nekem semmi bajom, csak időnkénti stresszes élethelyzetekre írta fel a háziorvos. (Ami annyiból igaz, hogy pár éve csakugyan felírt enyhe nyugtatót az akkori háziorvos, igaz, hogy az 0,25 mg-os Frontin volt.)
Erre megint több nap késéssel válaszolt a doki és megint az alapbetegségről akart kunkogni; alig bírtam leállítani, hogy nyugi, nyugi, én csak a gyógyszerről akartam érdeklődni, hogy az befolyásolja-e a plazmaadást…. Erre aztán végre nagy nehezen leírta, hogy nem, ha csak néha szedek Seduxent, akkor másnap lehet plazmát adni.
Na végre. Ezt ilyen rohadt nehéz volt leírni?!
Szóval, mivel ez sehol nincs leírva a kedves plazmaközpontokban – mármint amikben én jártam – nyugtatóval, de legalábbis Seduxennel lehet plazmát adni.
Később olvastam aztán, hogy mások konkrétan rendszeresen szednek Frontint meg Rivotrilt és úgy adnak plazmát, és simán letagadják; de még ebből soha semmi nem lett, így gondolom, hogy azok sem ártanak. Már csak azért is, mert azt is olvastam, hogy a plazmát nem egy az egyben öntik bele a recipiensbe, mint a vért, hanem összeöntik meg mindenféle katyvaszolást végeznek vele, és így lesz belőle gyógyszer. Tehát, ha a nagy üstben lévő 35 plazmából egyvalakiben van Frontin, az már talán nem árt.
Jó, hát ennek ellenére azért még nem csináltam olyant, hogy Seduxen bevételének másnapján elmentem plazmát adni, mert nem jött ki úgy a lépés, és mert persze igyekszem a legritkábban bevenni a mesterséges nyugtatókat. Meg eleve a plazmaadást is ritkítani fogom, mondjuk most is csak 2-3 hetente járok.
Nnna. Azért jólesett volna, ha már 2015-ben, vagy – véradás tekintetében – még korábban tájékoztatnak, hogy az én fejfájásgyógyszerem és az én nyugtatóm nem ártanak a véremnek vagy a vérplazmámnak, sok szenvedéstől megkíméltek volna engem. Ezért írom le most, hátha más is hozzám hasonló cipőben jár.
