Megboldogult serdülő koromban (a ’70-es-’80-as évek fordulóján) meggyőződésem volt, hogy rockot és rhythm and bluest játsszanak csak a fiúk, a csajok inkább maradjanak a diszkónál és a szintipopnál. Oké, egy-két kivétel akadt, mint például akkori szívszerelmem Kim Wilde, bár ő inkább pop rockot játszott, nem diszkót, de azt irgalmatlanul jól. És volt ez a másik kivétel, az Ike és Tina Turnerből a Tina.
A cucilizmusban nem sok nyugati előadóról lehetett infóhoz jutni, leginkább csak azokról, akikről a cenzorok ezt engedélyezték. Ezek egyike volt Tina Turner, akit akkortájt csak Ike-kal, akkori férjével együtt emlegettek. Időnként játszott tőlük a Magyar Rádió egy-két számot, a River Deep, Mountain High biztosan köztük volt, bár nagy hatást akkor még nem tett rám.
Nem tudtam, hogy az énekesnő Anna Mae Bullock néven látta meg a napvilágot Tennessee állam Brownsville nevű városában 1939. november 26-án, de az akkortájt szűkösen csordogáló infókból az azért megvolt, hogy a házaspár 1978-ban elvált. A válás igazi okát természetesen csak az internet eljövetele után lehetett megtudni, nevezetesen, hogy Ike Turner milyen változatos módokon abuzálta éveken át Tinát. Nekem mindenesetre akkoriban csak valahol az agyam hátsó bugyraiban pislákolt, hogy él Amerikában egy Tina Turner nevű énekes.
1979 nyarán a (nyugat)német ZDF készített egy Disco, Disco, Disco c. műsort az akkori sztár műsorvezetővel, Thomas Gottschalk-kal, amiben a korabeli nagyágyúk közül olyan sztárok szerepeltek, mint pl. a Boney M, Amii Stewart, Plastic Bertrand, Amanda Lear, Roxy Music, Tina Turner. A magyar szocialista kultúrpolitikától meglehetősen szokatlan módon a Magyar Televízió a felvételt átvette és már szeptemberben sugározta is, sőt az év végén a szilveszteri műsorba készített róla egy igencsak jól sikerült paródiát. A dalok szövegét a Rocklexikon szerzője, Tardos Péter írta, a disc jockey Gálvölgyi János volt, és a fellépők között szerepelt „Tina Turner" is Csongrádi Kata megszemélyesítésében. A művésznő combhajlatig felvágott ruhája természetesen mindenféle cekcuális képzeletekre ragadtatta az akkor 15 éves blogger fantáziáját, és innentől kezdve mind Csongrádi, mind Turner művésznőket a figyelme középpontjába helyezte. A Nutbush City Limits c. darab magyar verziója a 21. percnél indul.
1983-ban leérettségiztem és mivel abban az évben nem vettek fel egyetemre, dolgozni kezdtem nemzetközi területen, ahol szerelembe estem E-vel, akit már jópárszor emlegettem itt a blogon. Ebben a felfokozott érzelmi állapotban ért az akkor már jó ideje szólókarriert nyomó Tina Turner ötödik lemeze, a Private Dancer, rajta a címadó slágerrel, és az akkori szerelmes lelkiállapotomat még jobban kifejező Let’s Stay Together-rel.
Sajnos E-vel nem maradtunk túl sokáig együtt, 1986-ban megkezdtem bölcsészkari tanulmányaimat Szegeden, gyakorlatilag egy időben a Break Every Rule c. lemez megjelenésével. Ennek az albumnak két megaslágere volt, a Typical Male (ami nyilvánvalóan rólam szólt :) és a What You Get Is What You See. Ez utóbbi a pár évvel korábban indult Music Television (MTV) egyik rendszeresen sugárzott klipje volt, amit, emlékszem, hogy akkori elérhetetlen szerelmem, a szexi német akcentussal angolul beszélő Kristiane Backer műsorvezető így konferált fel: „A song full of good looking hunks.” Azaz: A dalban látható egy csomó jóvágású csávó. (És tényleg.)
Innentől kezdve Tina Turner karrierjében nem volt megállás, 1989-ben érkezett a Foreign Affair lemez, rajta olyan szuper slágerekkel, mint a címadó Foreign Affair, a The Best, az I Don’t Wanna Lose You és a Steamy Windows. Ez utóbbi a bepárásodott autóablakról szól, ami a hűvösebb időben a kocsiban folytatott szexről mesél nekünk, hogyaszondja:
„Steamy windows / Zero visibility
Steamy windows / Coming from the body heat”
Az vesse rám az első követ, aki még nem szexelt autóban – oké, oké, azért ilyen sokan ne dobáljatok!
A rendszerváltás és ezzel együtt a műholdas csatornák megnyílása után mindenféle tartalom elérhetővé vált, a magam részéről az MTV és a Super Channel adókra gyógyultam rá, ahol a ’90-es évek elején többek között a The Best volt az egyik legmenőbb szám.
Majd jött az egyik legszuperebb szong, a nagy kedvenc Rod Stewarttal készített It Takes Two (kb. Kettőn áll a vásár), amiből a rohaggyonmegmulti Pepsi Cola csinált szuper reklámot, pfujj!
Tina Turner filmekben is szerepelt, közülük talán a legismertebb a Mad Max 3. részében a Csereváros úrnője, ehhez kapcsolódik a We Don’t Need Another Hero c. gigasláger videója 1985-ből.
De megemlíthetjük az Arnold Schwarzenegger-féle Utolsó akcióhőst is, amiben alig pár másodperces szerepe volt, mint Los Angeles polgármestere.
Tina Turner nemcsak azért volt kiemelkedő művész, mert ki mert állni a nőket érő erőszak ellen, hanem mert fekete előadóként saját erejéből ért el mindent, amit csak lehetett. Eladott vagy 150 millió lemezt, a Foreign Affair album megjelenéséhez kapcsolódó európai turnéja 4 millió nézőt vonzott, ez olyan rekord volt, amivel addig csak a Rolling Stones büszkélkedhetett. Emlékezetes duetteket adott elő David Bowie-val, Mick Jagerrel, Chuck Berryvel, Bryan Adams-szel, Eric Claptonnal és még rengeteg más zenésszel. 12 Grammy díjat kapott, kétszer iktatták be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába: 1991-ben Ike Turnerrel együtt és 2021-ben szólóénekesként. Az egyik legjobb James Bond filmhez, a Goldeneyehoz a U2 két oszlopos tagja, Bono és Edge írta neki a főcímdalt.
Tina Turner maga volt a Hang, a Dinamizmus, a Vidámság. Május 24-étől szegényebbek lettünk egy sokoldalú művésszel, de gazdagabbak vagyunk egy nagyszerű előadó emlékével.
