A Kanári-szigeteki banán portugál, spanyol és angol gyökerekkel rendelkezik. A banántermesztés évtizedek óta a Kanári-szigetek gazdasági növekedésének egyik fontos szereplője. A banán ma is az egyik legfontosabb bevételi forrása a szigetnek, a legtöbb fajta közepes méretű, az átlagosnál édesebb ízű.

A banán Délkelet-Ázsiából származik, az 5. században Madagaszkáron keresztül jutott el Afrikába, majd onnan került Európába, a Földközi-tenger partjaihoz.

A spanyolok értelemszerűen az általuk meghódított, gyarmatosított területekre, azaz az amerikai földrészre vitték először a banánt. A 19. század végén, amikor a Kanári-szigetek megkapta a szabad kikötői státuszt, a banán a gazdaság egyik alappillérévé vált. A kanári banán brit kötődése onnan adódik, hogy brit nagyvállalatok ellenőrizték a termelést és az exportot Európa országaiba, különösen Angliába. Egyesek szerint a kanári banán európai exportja a brit Peter S. Reid nevéhez kötődött.

1882-ben a Fyffes Ltd., a brit teaexportőr nyitott a kanári banántermelők felé és 1887-ben létrehozta az angliai székhelyű banán kereskedelmi ügynöksé-gét. Ekkor már rendszeresen indítottak Teneriféről és a Kanári-szigetekről banán szállítmányokat Londonba. A cég azóta is foglalkozik banán kereskedelemmel, azonban ma már Kolumbiából szerzik be a gyümölcsöt.

Így kezdődött Tenerife szigetén a banántermelés és kereskedelem, ami 8 ezer gazdaságban mintegy 15 ezer embernek ad ma munkát.

Mára a banán exportjának a 99,8%-a Spanyolország többi részére koncentárlódik, a fennmaradó 0,2%-on "osztozik" a teljes európai piac, ami annyit tesz, hogy összesen alig több mint 76 millió kilót szállítanak a kontinensre. A kanári banánt csak az igazi ínyencek keresik, hiszen nem csak különleges, rendkívül édes, hanem bio is.