Ma kevés konkrétummal szolgálhatok jelen dolgozatom tárgyát illetően, már csak azért is, mert keveset tudunk az esetről. Mindenekelőtt szeretném viszont leszögezni: az, hogy valakik kiszabadulnak az orosz hadifogságból, mindenképpen jó hír, ugyanis annál csak a japán hadifogság cudarabb, a hír azonban csak a legegyszerűbb lelkek számára szól erről.

A hír úgy szól, hogy az Oroszország által elfogott, Ukrajna oldalán harcoló, kárpátaljai származású katonák egy részét Magyarországra szállították. Ez nem baj, ez jó, legalább kikerültek az orosz fogságból. És ez az egyetlen jó ebben a mesében. Ugyanis a történet ezer sebből vérzik.

Lássuk először, mit mond róla az Index.

„Az Orosz Ortodox Egyház csütörtök esti közleménye szerint az Oroszország által elfogott, Ukrajna oldalán harcoló katonák egy részét Magyarországra szállították. (…) „Őszentsége Kirill moszkvai és egész oroszországi pátriárka áldásával, az orosz ortodox egyház közvetítésével, az egyházak közötti együttműködés keretében, a magyar fél kérésére az ellenségeskedésekben részt vett, kárpátaljai származású ukrán hadifoglyok egy csoportját Magyarországra szállították” – olvasható az Orosz Ortodox Egyház közleményében.

A kommüniké szerint az akcióban részt vett az Orosz Ortodox Egyház Külső Egyházi Kapcsolatok Főosztályának vezetője és Kirill tanácsadója is.

Az ukrán fél hivatalosan még nem kommentálta a közleményt. Ám az RBC Ukrajna médium forrásai szerint a döntést nem egyeztették Ukrajnával. Az Espresso szerint az Orosz Ortodox Egyház legalább 11 ukrán hadifoglyot adott át Magyarországnak.

Úgy tudni, hogy a Szuverén Máltai Lovagrend segélyszervezete volt az egyik közvetítő. „A hadifoglyok átadása semmiképpen sem volt egyeztetve Ukrajnával, célszerűségét a katonaság »kárpátaljai származásával« magyarázzák. Fontos megérteni, hogy ezek a katonák mind ukrán állampolgárok, ezért áthelyezésük bármely harmadik országba lehetetlen Ukrajna beleegyezése és közvetlen bevonása nélkül” – mondta egy bennfentes az ukrán lapnak. A forrás szerint az egyik célja ezzel az akcióval az ortodox egyháznak, hogy visszaállítsa legitimitását, amelyet nemzetközi szankciók sújtanak. Erre pedig Kirill pátriárka a segélyszervezetek nemzetközi hírnevét próbálja felhasználni.” (Index)

Ha már az Index az Orosz Ortodox Egyházra hivatkozik, lássuk az ő sajtóközleményüket is.

„Az orosz ortodox egyház részvételével megtörtént az ukrán hadifoglyok átadása.

2023. június 8-án, Őszentsége Kirill moszkvai és összoroszországi pátriárka áldásával és az Orosz Ortodox Egyház közvetítésével, az egyházak közötti együttműködés keretében, a magyar fél kérésére, az ellenségeskedésekben részt vett kárpátaljai származású ukrán hadifoglyok egy csoportjának átadására került sor.

Ezen az akción, amelyet a keresztény emberség kiáradása váltott ki, a moszkvai pátriárkátus nevében részt vett Antal volokolamszki metropolita, a Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának elnöke és Nyikolaj Balasov főpap, a moszkvai és egész Oroszország pátriárkájának tanácsadója.”

A keresztény emberség kiáradhatott volna már sokkal korábban is, talán nem kellett volna hozzá felrobbantani azt a gátat és még sok mindent nem kellett volna, például első sorban megtámadni Ukrajnát. A hír tehát igaz, és valamiért komoly szerepet játszik benne Balasov tanácsadó, aki életrajza alapján alaposabban ki van dekorálva egyházi és állami kitüntetésekkel, mint maga Sojgu védelmi miniszter – az érdemrendek között akad például Barátság-rend (ilyent kapott annak idején Szijjártó is Lavrovtól) amit „a nemzetek közötti béke és barátság erősítése terén történő kiemelkedő hozzájárulásért” adnak, ez a legmagasabb orosz rendjel, amit külföldi állampolgár is megkaphat. De van neki Alekszandr Nyevszkij-rendje is és megkapta a Szerb Zászlórend második osztályát is, az egyházi kitüntetései közül pedig kiemelném Szent Száva megszentelési rendjét a parancsnoki csillaggal, valamint a Szarovi Szent Szerafim rendet (II. osztály). Szóval, nem kell neki templom, ha misézni akar, csak beáll egy tükör elé, ott csörömpöl a mellén a teljes ikonosztáz. Érdekes egyházi személy, aki a fentiekből ítélve, sokfelé tanulhatott, esetleg még a Szent Feliksz Edmundovicsról elnevezett kolostorban is.

Magyar részről a Szuverén Máltai Lovagrenden vagy egy frissen érkezett helyesbítés szerint a Máltai Szeretetszolgálaton kívül jelentős szerepet játszott a dologban Semjén Zsolt is. Mint az ATV-nek elmondta:

„Mindez az Orosz Ortodox Egyház gesztusa Magyarország iránt, ezek az emberek a szabadságukat ennek köszönhetik.

„Ez emberi és hazafias kötelességem” – jelentette ki az egyházügyekért is felelős miniszterelnök-helyettes.”

Ez kezd egyre különösebb lenni. Igen mély hit kell ahhoz, hogy az ember elhiggye: ezek a különböző cégéres, hm, politikusok és papi fejedelmek puszta szívjóságból fogtak össze. A fogolyszabadítással semmi baj, szabaduljanak csak minél többen, de óhatatlanul feltevődik a kérdés: Miért? Pontosabban: miért most, miért nem tegnap, tegnapelőtt? És holnap, holnapután folytatódik a dolog?

Az ügy nemzetközi jogi és hadijogi vonatkozásait nem elemezném, ugyanis jogértelmezés kérdése, hogyan tekintjük az előállt helyzetet, azonban az az egy biztos, hogy Ukrajna engedélye nélkül Magyarország ilyesmit nem tehetett volna, ellenben Kijev egyelőre hallgat, így az az állítás, hogy a foglyok átadását „semmiképpen sem egyeztették Ukrajnával” ez idő szerint csak egy meg nem erősített sajtóértesülés. Majd, ha biztosat tudunk, foglalkozunk ezzel az aspektussal is, bár az kétségtelen, hogy várható egy diplomáciai botrány a történtek miatt.

Akinek viszont ismerős az ötlet – mármint a kárpátaljai születésű, orosz fogságba esett magyar katonák átadása Budapestnek – annak igaza van. Ez a történet idén már repült egy kört. Menjünk időrendi sorrendben. Lássuk csak, mit írt a Magyar Békekör honlapja nem is olyan régen, idén január 24-én?

„Moszkva, 2023. január 24. (MB)

Igor Korotcsenko orosz katonai szakértő a Rosszija 1 tv csatorna 60 perc című műsora egyenes adásában kedden azt javasolta az ukrán hadseregbe kényszersorozott kárpátaljai magyar nemzetiségű katonáknak, hogy amint kikerülnek a frontra, azonnal adják meg magukat az orosz hadseregnek. Az összegyűjtött magyar hadifoglyokat később légi úton Budapestre szállítják és átadják őket Orbán Viktornak – mondta a Magyar Békekör tudósítójának jelentése szerint.

Kiadta: Magyar Békekör”

Ehhez azért azt hozzátenném, hogy minden sorozás kényszerre alapul, ugyanis aki magától áll katonának, az vagy hivatásos, vagy zsoldos, vagy önkéntes. De akkor ezek szerint ez egy legitim felvetés volt, amit a magyar kormány érett megfontolás útján elfogadott? Nem, sőt: kifejezetten elutasították. Mint a február 11-i 168 óra írja:

„Nem igaz, hogy az orosz hadsereg az Ukrajnában besorozott és elfogott kárpátaljai magyar katonákat átadja Orbán Viktornak, ha megadják magukat, írják a Telex tényellenőrzői. Simó Endre, ismert Putyin-párti Facebook-oldal szerkesztő a Magyar Békekör oldalán arról írt ugyanis, a magukat önként megadó magyarokat az orosz kormány egyenesen Orbánnak szállítja majd el, légijáraton. Az információról Havasi Bertalant, a miniszterelnök sajtófőnökét is megkérdezték, aki annyit válaszolt a Telexnek: „fake news.”

Mint kiderült, az álhír a Rosszija 1 állami orosz tévén leadott, egyik interjúból terjedt el.”

Sőt, maga a Magyar Békekör is felrója ezt a miniszterelnök szóvivőjének aznap:

„Budapest, 2023. február 11. szombat (MB)

Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője pénteken annak ellenére hamis hírnek minősítette Igor Korotcsenko orosz katonai szakértő felvetését arról, hogy az ukrán fronton magukat megadó kárpátaljai magyar katonákat szállítsák Budapestre, és adják át őket Orbán Viktornak, hogy a javaslat a moszkvai Rosszija 1 TV csatorna 60 perc című műsorában január 24-én elhangzott – tudatta az orosz felvetést elsőként közlő Magyar Békekör szombaton.

Noha a tény nem fog megváltozni attól, hogy hamisnak nevezik, a félresikerült „cáfolat” felveti azt a kérdést, hogy vajon a magyar kormány kész-e menedékjogot biztosítani azoknak a kényszerbesorozott külhoni magyar katonáknak, akik a frontra érve azonnal leteszik a fegyvert, és megadják magukat az orosz hadseregnek, hogy aztán összegyűjtsék és Budapestre szállítsák őket – mint az orosz felvetésben elhangzott.

A miniszterelnöki szóvivő elhamarkodott véleménye feltételezhetően nem tükrözi Orbán Viktor álláspontját, hiszen a kormányfő következetesen kiáll a kárpátaljai magyarok jogaiért Kijevvel szemben, így aligha férhet kétség ahhoz, hogy ne viselné szívén életüket és sorsukat.

Ha viszont a fakenews minősítés arra vonatkozik, hogy a hadifoglyok Magyarországra szállítását közvetlen légi úton bonyolítanák le Moszkva-Budapest között, katonai géppel, akkor felmerül, miért ne lehetne kerülő úton megoldást találni rá.

A Magyar Békekör elnöke február 6-án kezdeményezte: Kössünk megállapodást az oroszokkal arról, hogy a magukat megadó magyar katonák menedékjogban részesüljenek, és Kijev ne vonhassa őket felelősségre azért, mert leteszik a fegyvert!

Vajon úgy kellene értelmezni Havasi Bertalan kijelentését, hogy a miniszterelnök elzárkózna a kárpátaljai magyar katonák menedékjogban részesítésétől? – veti fel a kérdést a Békekör.”

Akkor kövessük az ötlet útját. Korotcsenko vetette fel az orosz köztévében, a Magyar Békekör felkapta, népszerűsítette, Havasi Bertalan cáfolta, Kirill, Balasov, Semjén és a máltaiak (akár lovagrend, akár szeretetszolgálat) pedig megvalósították a miniszterelnöki cáfolat ellenére is.

Ezt tudjuk, most jön a spekuláció. Mire jó ez az egész? Mármint azon túl, hogy néhány – elég kevés – hadifogoly kiszabadul?

Első sorban Kirill pátriárka nemzetközi presztízsét javíthatná, márpedig az ő számára létkérdés, hogy visszanyerje gazdasági és mozgási szabadságát. Sőt, ez Putyinnak is fontos, hiszen a pátriárka az ő pénztárcája. Másodsorban a magyar kormány is kihasználhatja a lépést propaganda céljára: ha egyeztettek Kijevvel, akkor ez jó pont lehet Brüsszelben is, de az itthoni választóiknál is, ha nem egyeztettek, akkor csak az itthoni választóknak lehet eladni, de nekik majd azt mondják a közhelyeken kívül, hogy ilyen a „független magyar békepolitika”.

Hogy ennek mik lesznek, lehetnek a következményei, az egyetlen dologtól függ: attól, hogy tudott-e az akcióról Kijev.

Ha nem, akkor bizony hét rossz következik nekünk a diplomácia terén.

Szele Tamás