Azt hiszem, kortünet, hogy manapság minél kevesebbet tud valaki valamiről – akármiről, bármiről – annál nagyobb szükségét érzi annak, hogy egyrészt minél sarkosabb véleményt alakítson ki róla, másrészt részletekbe menő magyarázatokkal szolgáljon a tárggyal kapcsolatban. Jó ideje nem láttam azt leírva, hogy: „Bocsánat, nem tudom, nem értek hozzá, nincsenek megfelelő információim”.

A jelenség nem kizárólag magyar, tegnap nem tudtam, köpjek vagy nyeljek, mikor egy nemzetközi tudománynépszerűsítő intézet által közreadott térkép alatt, ami az ógörög kolóniákat ábrázolta a Földközi- és a Fekete-tenger térségében, parttalan, mocskolódó vitát láttam kibontakozni angolul arról, hogy sem Görögország, sem görög nép, sem ógörög kultúra nem létezik, mindez utólagos hazugság, fake news, ahogy Orbán Viktor mondaná. A józanabb hangokat lehurrogták a vadabb nacionalisták, tulajdonképpen még most is dúl a harc... értem, hogy a kisebb balkáni nemzetek nacionalizmusát lovagolja épp az orosz propaganda, de azért erős túlzásnak érzem, hogy pont ott tagadják és tagadtatják az ógörögök létezését, ahol elég kinézni az ablakon vagy elsétálni a sarokig és máris szembejön egy templomrom vagy egy agora. Azt kik építették? Lehet, hogy nemsokára kiderítik: Cirill és Metód (bár mondjuk ők is görögök voltak...)

A valóság ilyen túlfeszült tagadásával, illetve kényszeres túlmagyarázásával találkozunk a magyar politikai sajtóban is, ha a kakhovkai gát felrobbantása kerül szóba. Ugyebár, adott egy meglehetősen nagy volumenű, letagadhatatlan, nagy károkat okozó esemény, ami viszont úgy a szerkesztőket, mint a munkatársakat nagyjából hidegen hagyja, legyen bármilyen tragikus, nem igazán érdekli őket, illetve csak annyiban találják fontosnak, amennyiben az általuk képviselt politikai irányzat számára kedvező módon lehet magyarázni a dolgot. Az meg vagy sikerül, vagy nem, de inkább nem. Ebben élen jár az Origo, amit alaposabban elöntöttek a szenzációhajhász címek az elmúlt pár napban, mint a Dnyeper Nova Kakhovkát:

„Egyre emelkedik a vízszint, több ezren váltak hajléktalanná a gátrobbanás miatt Ukrajnában”

Ez mondjuk még igaz is.

„Drámai fordulat: halálos betegségek szabadulhatnak el Ukrajnából”

Ez az írás azt sugallja, hogy Ukrajna járványgóccá válik – hátha bűnbakot lehet csinálni a sokat szenvedett és szenvedő országból. Végül is az Origo munkatársát ezért fizetik.

„Kiderült: az ukránok rakéta-sorozatvetővel támadták a Nova Kakhovka-gátat”

Itt azt magyarázzák, hogy a gátszakadást egy HIMARS-találat okozta. Nos, tavaly ilyenkor ugyanezek a HIMARS-ok hónapokig lőtték a herszoni Antonivszkij-hidat, és csak a legvégén dőlt össze, márpedig egy gát mégiscsak robusztusabb építmény, azt nyugodtan sorozhatják a HIMARS-okkal, nagy kár nem esik benne. Ennek ellenére volt erre tétova próbálkozás ukrán részről még tavaly, de mivel hatástalan volt és ha nagyon erőltetik, túl nagy károkat is okozhatott volna, felhagytak vele.

Ez ugyanolyan érvelés, mint tavaly annak felvetése volt, hogy a Patriot támadó rakétarendszer: nem, nagyon nem az, sőt, légvédelmi, de mivel az olvasók nagy része ezt nem tudja, és úgy képzeli, hogy minden rakéta alkalmas minden katonai célra, be lehet magyarázni sokaknak a propaganda szamárságait. Csak a megfelelő közhelyeket és varázsigéket kell alkalmazni, és az érzelmi alapú reakció nem marad el.

Rendben, az Origo ide küzdötte le magát évek szívós munkájával, de mi történt valójában azzal a gáttal?

Nos, azt én meg nem mondom, mert nem is állítom, hogy tudnám. Nagyon kevesen tudhatják azt ezen a kerek világon. Ellenben azt be tudom mutatni, hogy – félretéve a propagandát – milyen feltételezésekkel számolhatunk, hiszen összesen csak háromféle verzió van. Ezeket a Meduza taglalja részletesen, az ő magyarázatuk alapján elindulva vegyük sorra a lehetőségeket.

Tudjuk, hogy Ukrajna és a Kreml egymást vádolja azzal, hogy felrobbantották a kakhovkai vízierőművet, amely robbantás áradást okozott a Dnyeper alsó folyásán. A gát szándékos lerombolására azonban nem mutattak be bizonyítékot. Az amerikai hatóságok névtelenül nyilatkozó képviselőiken keresztül megígérték, hogy nyilvánosságra hozzák azokat a dokumentumokat, amelyek az orosz csapatok részvételét bizonyítják a katasztrófában, de később jegyzőkönyvbe vették, hogy nincs kézzelfogható bizonyítékuk. A robbantásról még nem került elő olyan videofelvétel, amely alapján azonosítani lehetne a gát leomlásának felelősét. Ilyen körülmények között már csak a baleset okára vonatkozó három verzió lehetőségeit lehet mérlegelni: a két fél egyikének robbantása, valamint a gát spontán meghibásodása. Jelenleg az egyetlen rendelkezésre álló elemzési eszköz annak meghatározása, hogy kinek származik a legnagyobb haszna a Dnyeper folyásirányában levonuló áradásokból. Nem szabad elfelejteni, hogy ez nem azonosítja egyértelműen a tettest, mivel az indíték megléte önmagában még nem bizonyítja a bűnösséget.

Mi történt a vízierőmű gátjánál, mielőtt az összeomlott?

2022. november 11-én az orosz csapatok kivonultak a Dnyeper jobb partjáról. Ennek oka az volt, hogy nehézséget okozott a nagy létszámú hadseregcsoport ellátása a folyón keresztül: az ukrán hadsereg (a továbbiakban: AFU) nyáron nagy pontosságú HIMARS-okat kapott, és fő célpontjaik a Dnyeper fölött átívelő hidak voltak Herszon térségében. A Herszon melletti hidak úgy megrongálódtak, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vált a közlekedés számára a használatuk. A Kakhovka víztározó gátja mentén húzódó út és vasúti sínek szintén megsérültek több rakétatalálat következtében, de többnyire megmaradtak. Ezek azonban nem voltak elegendőek a csapatok ellátásához a Fekete-tengertől és a Dnyeper torkolatától Krivij Rih külvárosáig terjedő hatalmas területen.

Visszavonulva az orosz csapatok felrobbantották a gáton lévő közutat. Ennek során maga a gát is kárt szenvedett: a robbanás helyszínén a gát átszakadt zsilipein keresztül víz szivárgott, ami jól látható volt a műholdfelvételeken.

Az orosz erők visszavonulása óta a frontvonal az északi Zaporizzsja déli peremétől a déli Kinburne-nyársig közvetlenül a Dnyeper és annak torkolata mentén húzódott. Az orosz fegyveres erők nem tettek további kísérletet a jobb partra való átkelésre, míg az AFU előkészületeket tett a bal partra való átkelésre. A Kakhovka vízierőmű közelében pozícióharcok folytak: mindkét fél lőtte egymást a Dnyeper két oldalán. Közvetlenül a gátnál aktívan bevetettek kamikaze robotrepülőgépeket és páncéltörő rakétákat is. Az orosz fegyveres erők az erőmű bal parton lévő ipari épületeit előretolt megfigyelőállásként használták. Magát a gátat senki sem ellenőrizte: a bombázás alatt ez egyszerűen lehetetlen volt (az orosz fegyveres erők csak az erőmű épületeit ellenőrizték, a gátat nem).

Június 6-án éjjel a gát összeomlott: először a hidak orosz bombázása által megrongált szárnyak szakadtak át, majd az erőmű épületeivel szomszédos déli rész.

Akkor most tekintsük a katasztrófa magyarázatának verzióit.

Ukrán verzió: Oroszország felrobbantotta a gátat, hogy megzavarja az ukrán offenzívát.

Érvek:

Miután az orosz csapatok 2022 novemberében elhagyták a Dnyeper jobb partját, az AFU több helyi hadműveletet hajtott végre a Dnyeperen lévő szigetek felszabadítására Herszon közelében. A súlyos veszteségek ellenére (a szigeteken lévő ukrán katonák csoportjaira mért csapásokról készült videókat hetente többször is közzétették orosz források) az AFU-nak sikerült kiszorítania az orosz fegyveres erőket a szigetek többségéről. Az ukrán különleges erők csoportjai közvetlenül a folyó bal partján lévő mocsaras terepen is megpróbáltak beékelődni. Mindezek a sok áldozatot követelő erőfeszítések azt jelezték, hogy az AFU a meginduló ellentámadás során a folyón való átkelést akarta kikényszeríteni. Tekintettel a csapatoknak a folyón való átkelés során felmerülő ellátási nehézségeire, nem valószínű, hogy egy ilyen művelet az offenzíva fő csapásiránya lehetett volna, de ez (vagy akár ennek lehetősége) nagyszámú orosz csapatot kötött le.

Úgy tűnik, a folyó áradása megnehezítette a partraszállási műveletet: az áradás után egy új (és az AFU által fel nem térképezett) partvonal alakult ki; a bal parton az amúgy is mocsaras terep egyetlen tömör mocsárrá változott.

Az AFU elvesztette állásait a Dnyeper szigetein, amelyekért több hónapon keresztül harcolt, és amelyek egy későbbi partraszálló kétéltű hadművelet hátországi bázisául szolgálhattak volna. Ezek az állások a szigetekkel együtt víz alá kerültek.

Elméletileg a katasztrófa lehetővé teheti az Oroszországi Föderáció fegyveres erői számára, hogy a Dnyeper mentén a frontvonalat védő csapatok egy részét ideiglenesen más irányban alkalmazzák. Igaz, amikor a víz visszahúzódik és az elöntött területeken tisztázódik a helyzet, ismét felmerül a folyó mentén az AFU fenyegetése.

Ellenérvek:

A víz elmosta a Dnyeper közvetlen közelében lévő orosz állások nagy részét. Kiterjedt aknamezők is megsemmisültek azokon a területeken, ahol várhatóan ukrán csapatok szállnak partra. Ahol korábban az oroszok által ellenőrzött partvonalat kiépített erődítmények védték, ott most már csak a víz hullámzik.

Felkerült egy videó a világhálóra (állítólag az egyik Dnyeper-szigetről), amelyen orosz katonák láthatóak, amint derékig érő vízben próbálnak visszavonulni állásaikból. Az ukrán hadsereg azt állítja, hogy saját szemükkel látták (drónkamerák segítségével), ahogy a víz egész orosz egységeket sodort el. Valószínű, hogy az orosz hadsereg semmit sem tudott a gát felrobbantásáról.

Orosz verzió: a gátat az AFU robbantotta fel – vagy azért, hogy kiszabadítsák a Dnyepernél harcoló csapataikat, vagy azért, hogy megkönnyítsék maguknak a partraszállást a bal parton.

Érvek:

A Dnyeper jobb partja magasabb, mint a bal part, amelyet az orosz fegyveres erők ellenőriznek. Az orosz erők állásai és aknamezői szenvedték el a legnagyobb károkat. A jobb parton csak a herszoni parti területet és több más települést öntött el részben a víz. E területek lakóinak nagy részét viszont az orosz ágyútűz miatt már korábban evakuálták. A jobb parton az AFU katonai infrastruktúrája sértetlen maradt. A gát átszakadásának ilyen kimenetelét könnyen meg lehetett volna jósolni előre.

A bal parton az orosz fegyveres erők teljes védelmi rendszere, amelyet hónapok óta építettek, megsemmisült. Elméletileg ez lehetőséget ad az AFU-nak, hogy hamarosan csónakokkal keljen át a folyón (ez az érv könnyen ellenőrizhető a közeljövőben).

A Kakhovka víztározó szélessége, amely leküzdhetetlen akadályt jelentett a nagy ukrán erők számára, elkerülhetetlenül csökkenni fog. Az Oroszországi Föderáció fegyveres erőinek nemcsak a gát alatt, hanem a gát fölött is számolniuk kell majd a folyón való átkelés veszélyével. Ennek a fenyegetésnek a leküzdése nagy létszámú, új tartalék alakulatok telepítését tenné szükségessé a folyóparton.

Ellenérvek:

Ahogy Charles Ray volt amerikai hadmérnök írja, az áradás miatt technikailag lehetetlenné válik a Dnyeperen átívelő hidak építése, ami feltétlenül szükséges lenne a bal parton lévő bármely nagyobb csoportosulás ellátásához. A partok állapota az áradások után nem jósolható meg – és ezért nem tervezhető a partraszállási művelet.

A kisebb erők hajóval történő partraszállása ugyanezen okok miatt nehéz lesz. Az árvíz után a partraszálló erőknek nem lesz hová elbújniuk, és nehéz lesz számukra erődítményeket építeni. Ugyancsak lehetetlen lesz a bal parton a sekély tározó medre mentén a csoportosulás utánpótlását kialakítani: a felszerelés nagy része számára járhatatlan lesz (érdekes módon a Moszkva által „a Herszon régió megbízott kormányzójává” kinevezett Vlagyimir Szaldo ugyanezt mondja: szerinte a katasztrófa után a harci helyzet az Oroszországi Föderáció javára alakult).

Az orosz védelem a Dnyeper mentén elsősorban a tüzérségre támaszkodott, amelynek állásai túlnyomórészt az árterületen kívül helyezkedtek el, valamint a légierőre. Az orosz fegyveres erők tüzérségi és légicsapásokkal tartották vissza az AFU előrenyomulását a Dnyeper szigetein, és felszámolták a hídfőállásokat a bal parton lévő dácsatelepüléseken és mocsarakban. Semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy továbbra is használják a tüzérséget és a repülést. Mivel az áradások után a bal parton nincs fedezék, az ilyen csapások még hatékonyabbak lehetnek.

Az AFU-nak nem volt szüksége arra, hogy akadályt hozzon létre egy potenciális orosz offenzíva ellen, ami a Dnyeperen átkelne: a jelek szerint nem is készültek ilyen offenzívára. A műveletnek egyszerűen nem lenne értelme az elkövetkező hónapokban: Oroszország most nem számíthatott arra, hogy elfoglalja Herszon városát, hídfőállást hoz létre és lát el a Dnyeper túlpartján, nemhogy támadást indítana Odessza ellen (csak annak elfoglalása indokolhatna egy ilyen kalandos műveletet).

Végül: az ukrán hadsereg elismerte, hogy tavaly ősszel, a Herszon elleni sikertelen offenzíva során fontolóra vették a gát rakétatámadással történő felrobbantását. Akkoriban az ukrán fegyveres erők súlyos veszteségeket szenvedtek, és a győzelem elérésének egyetlen lehetősége a parancsnokság szerint egy mesterséges árvíz lett volna, amely elvágná a Dnyeper jobb partján lévő orosz csapatokat az utánpótlástól. De még abban az AFU számára sokkal nehezebb helyzetben is elvetették ezt az akkoriban komolyabb előnyöket ígérő ötletet, a várhatóan túlzottan nagy járulékos károk miatt.

A semleges verzió: a gát magától omlott össze.

Érvek:

A gát az őszi harcok után leromlott állapotban volt. Károkat szenvedett: legalábbis a felette lévő átjárók, utak többször is beszakadtak. Az ősz folyamán orosz hadmérnökök építési munkálatokat végeztek a gáton átvezető sínek helyreállítása érdekében (és nem valószínű, hogy elsődleges céljuk a gát hosszú távú biztonságának megteremtése volt). Ezután felrobbantották az átjárókat, utakat is, ami megrongálta a gátat.

A műholdfelvételek azt mutatják, hogy a gát állapota az elmúlt hónapokban tovább romlott. A vízkibocsátást nem szabályozták: az orosz csapatok a vízierőmű ipari létesítményeit ellenőrizték, de nyilvánvalóan nem használták azokat rendeltetésszerűen. Nem valószínű, hogy a vízművek karbantartása lehetséges lett volna: az erőmű környékén aktív harcok folytak. A kakhovkai víztározó vízszintje mindkét fél szerint egész tavasszal emelkedett, és azzal fenyegetett, hogy tönkreteszi a gátat.

A gát felrobbantásáról nincs videofelvétel. Ez annak ellenére így van, hogy mindkét ellenfélnek voltak megfigyelő kamerái, köztük hőkamerák is a vízierőmű területén (ezeket a kamerákat folyamatosan megsemmisítették, de újakat helyeztek el helyettük).

Ellenérvek:

Az a tény, hogy a gát ugyanazon a napon omlott össze, amikor az AFU offenzíva első szakasza megkezdődött, túlságosan különös véletlennek tűnik. Az ellenfelek túl régóta vádolták egymást azzal, hogy a gátat a másik haderő el akarja pusztítani.

Nos: ennyit tudunk a történtekről, ezek a lehetőségek vannak, ezekből a verziókból lehet „választani”. Azért teszem idézőjelbe a „választás” szót, mert végső soron mégiscsak egy valós, már megtörtént eseményről van szó, melyt utólag fikarcnyit sem befolyásol az, mit hiszünk róla, mi a véleményünk vagy melyik fél rokonszenves nekünk: ezektől teljesen függetlenül történt a dolog így, úgy vagy amúgy.

A negyedik lehetőséget, vagyis külső hatalom beavatkozását kizárnám, illetve meghagynám a hardcore konteósoknak: így is az az érzésem, hogy a kakhovkai gátrobbanásnak sokkal nagyobb lesz a propaganda- és konteó-visszhangja, mint akár az Északi Áramlat elleni támadásnak volt.

Összefoglalva: senki emberfia nem tudja most, mi történt (mármint a felelősökön kívül, de azok nem fognak maguktól előállni), tehát felesleges is nagy önbizalommal magyarázni, mi volt, hogy volt.

Azt nem tudjuk: azt viszont tudjuk, hogy mi történhetett, azon lehet is merengeni.

Csak a lehetőség nem bizonyosság, a feltételezés nem állítás.

Itt a három eshetőség: tessék közülük „választani”.

De mindegyik csak eshetőség, egyik sincs kőbe vésve.

Szele Tamás