Úgy látszik, a kormánymédia egészen különös lépésekre készül, illetve ha jobban belegondolunk, semmi különös nincs bennük: ha hír helyett szénsavas üdítőt gyártanának, már régen úgy működnének, ahogy a jövőben tervezik – az viszont egészen sajátos és majdnem teljesen értelmetlen, amit Semjén Zsolt Csíksomlyón ígért a magyar nemzetnek.

Foglalkozom is mindkettővel, bár a semjéni ígéret mindenképpen érdekesebb, de először is lássuk, mi várható a kormánysajtóban a Média1 szerint?

„A cél egyrészt hogy spóroljanak, másrészt, hogy hatékonyabban jussanak el a kormánypárti tartalmak a lakossághoz. Aki például a Magyar Nemzetet olvassa, egyszer csak a PestiSrácokra is átkerülhet majd. A Media1 megtudta azt is, hogy a PestiSrácok videós tartalmait a Karc FM-et júniustól felváltó, főleg a HírTV műsoraiból álló Hír FM-en is hallani lehet majd.”

Azért ez egy kicsit bonyolultnak tűnik, de az a veleje, hogy júniustól „a PestiSrácok tartalmaival bővül a kormánypárti KESMA/ Mediaworks tartalomkínálata”. Amitől megint furán néz az ember, mert eddig is egymásból éltek, egymást másodközölték, egymás témáit dolgozták fel, ami valahol érthető is, náluk eléggé behatárolt a mozgástér, valamivel pedig meg kell tölteni a lapfelületet, ezer példa volt rá, hogy elindult az álhír a kormánymédia egyik sarkából és két órán belül már minden laptársban megjelent. Az tény, hogy a Pesti Srácok eddig sem tartozott a KESMA-hoz vagy a Mediaworkshöz, ennek több oka is lehetett, de hogy a tartalomátvételben ez senkit sem akadályozott, az biztos.

Akkor mégis, hogy fog kinézni ez a fúzió? Műszaki szempontból érdekesen, ugyanis idézett forrásom szerint pár napon belül informatikai megoldás segítségével is összekötik a Pesti Srácokat a Magyar Nemzetet, az Origót, a HírTV-t, a Mandiner.hu-t és közel félezer médiamárkát portfóliójában tudó Mediaworks rendszereivel.

„Az azonos tematikák mentén keletkező tartalmak között így az eddigieknél is szorosabb átjárás lesz a különböző médiumok között, könnyebb lesz a tartalmak átvétele, illetve látogatókat terelnek majd egyik lapról a másikra, hogy az olvasókat minél tovább a kormánypárti médiaholding felhőjében tartsák, sőt például a Pesti Srácok bizonyos tartalmai a Hír FM adásában is visszaköszönnek majd.”

Szóval már a „kijelölés – másolás – beillesztés” szentháromságára sem lesz szükség, hanem épp a forgalomnövelés miatt ide-oda passzolják majd az olvasót, elkezdi nézni a jóember az Origót, átkerül a Mandinerre, onnan a Pesti Srácokra, Magyar Nemzetre, úgy, hogy ő maga csak az első oldalt nyitotta meg. Ez érdekes tengeri szörnynek ígérkezik, sok karral és remélhetőleg egy fejjel, bár jogi szempontból őskáoszt ígér: a sajtópereket nem lesz ki ellen indítani, hiszen senki sem fogja érteni, hogy az adott tartalomért épp melyik orbánum felelős szerkesztője kéne tartsa a hátát. Bár mondjuk a minap elfogadott törvénymódosítás miatt sajtóperek se nagyon lesznek.

Idetartozik még, hogy a szintén kormánypárti KarcFM rádió júniustól HírFM néven működik majd, és ekkortól majdnem az összes saját gyártású műsora megszűnik, ehelyett elsősorban a HírTV egyes műsorainak audiosávjával töltik majd ki a műsoridőt. Sőt, nem csak azzal:

„A PestiSrácokhoz tartozó, nemrég YouTube-tiltást kapott PSTV egyes műsorainak hangsávjából is készül majd egy napi, mintegy 1 órás időtartamú összeállítás a Hír FM-re, tehát a PSTV egyben rádióműsorként is hallható lesz. Ez azért előnyös a PestiSrácoknak, mivel így tartalmainak elérése javulhat. A HírFM-nek is előnyös a megállapodás, hiszen így újabb 1 órát tudnak kitölteni valamilyen műsorral.”

Így aztán érdekes módon a ráfizetéses PSTV fennmarad, igaz, csak mint rádióműsor, ellenben a valamivel nyereségesebben működő KarcFM munkatársai kereshetnek új helyet maguknak. Nem túl igazságos, ellenben nem is tűnik gazdaságosnak, valószínűleg a kapcsolatrendszerek alakították így a helyzetet. Ezt értelmetlenség is lenne tovább boncolni, lépjünk inkább hátra egyet, és próbáljuk a nagy képet nézni: mit látunk?

Mindent összevéve egy evolúciós folyamatot. Sőt, inkább devolúciót, leépülést: a fejlődés ugyanis mindig az egyszerűbb formáktól halad a bonyolultabbak felé, itt viszont egy nagyon bonyolult, több száz elemű és két fejű (KESMA-Mediaworks) szörnyeteg kezd egyre szimplább struktúrává változni, valamiféle sajtóamőbává, ami ugyan méreteit megőrzi, de belső komplexitását, amivel azért korábban se nagyon dicsekedhetett, levetkőzi. Eddig X. megírta az álhírét vagy félremagyarázatát az egyik lapba, onnan Y. kimásolta és szignálta a saját felületén, aztán jött Z., aki ugyanezt tette, szóval eddig is mind ugyanazt írták, de mostantól, hogy elmarad a másolgatás, tulajdonképpen ez egyetlen szerkesztőség lesz, és a különböző lapok rovatokká változnak.

Ami viszont újabb leépítésekkel jár majd: ha ugyanis az Origo minden nap megírja szalagcímben a maga „drámai” vagy „váratlan” fordulatát az ukrajnai orosz invázióról, nem lesz arra szükség, hogy a Pesti Srácokban, a Magyar Nemzetben vagy bárhol más megírja még egyszer ugyanazt kicsit másképp (vagy pont ugyanúgy). Ez vonatkozik a többi területre is, így aztán a mostani lapok addig szakosodnak majd, míg minden feleslegessé vált munkatársukat el nem bocsátják, és akkor majd nem csak a tábor lesz egy, meg a zászló, hanem a kormánysajtó is. A címe még nincs meg, de ajánlanám az egyszerű, puritán „Hivatalos Lap”, esetleg a „Nemzeti Hírek” változatokat, nincs értelme bonyolítani a dolgot.

A különbség az lesz, hogy eddig sok kormánylapot nem olvastak az emberek, ezentúl egyet nem fognak olvasni.

Mindenesetre a folyamat érdekes: a kormány bekebelezte a magyar sajtó legnagyobb részét és most látjuk, amint meg is emészti, majd kiüríti magából. Ami megmarad belőle a ragadozó testében, az már csak számára hasznosítható tápanyag, nem több. És ami kiürül – nos, az trágyázni se lesz jó hasznosabb életformákat.

Ennyit a kormánymédia átalakulásáról, térjünk rá Semjénre, mert annak is van köze a médiához, amit ő mondott Csíksomlyón, a búcsúban. Azt tudjuk, hogy hajlamai és képzettsége szerint ő inkább ért a vadászpuskához, mint a számítógéphez, szóval nem értem, miért játssza az informatikust, de tény, hogy azt mondta az MTI-nek (vigyázat, hosszú idézet következik), miszerint:

„A nemzeti digitális tér létrehozásával Magyarország a digitális állampolgári szolgáltatások terén is élen jár – közölte a csíksomlyói búcsún részt vevő Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár, akik helyi vezetőkkel találkozva kitértek a magyar kormány korábbi vállalásának teljesítésére is.

Semjén Zsolt az MTI-nek nyilatkozva elmondta: emberi jogi és alkotmányos alapon minden magyart – és evidenciaszerűen – minden magyar állampolgárt megillet az, hogy a tartózkodási helyétől függetlenül élni tudjon az állampolgárságához kapcsolódó jogaival és az állampolgároknak járó szolgáltatásokkal.
A 21. század elején, a digitális korban tudnunk kell mindezekről nemcsak hagyományos felfogásban és eszközökkel, hanem az új technológiák, a digitalizáció által lehetővé tett formában is gondoskodni – tette hozzá.
Kiemelte: egy magyar állampolgárnak joga és lehetősége kell, hogy legyen – bárhol éljen és tartózkodjon is épp a világban –, hogy intézményes és kulturális kapcsolatot tartson a magyar állammal; a magyar identitását megélhetővé téve közvetlen hozzáférése legyen az állam szolgáltatásaihoz és az anyanyelvén rendelkezésre álló releváns információkhoz és digitális tartalmakhoz.
Ezek közé tartoznak nemcsak az állam már ma is nyújtott digitális szolgáltatásai (például az Ügyfélkapu, a magyarország.hu szolgáltatásai, a Filmio, a közszolgálati média műsorszolgáltatásának teljes spektruma), hanem potenciálisan a magyar digitális szolgáltatások teljes köre is – mondta Semjén Zsolt.
Hozzátette, az EU és a világ jelentős részének szolgáltatási és szabályozási felfogása jelenleg hagyományos (azaz: egyre inkább elavult) formában közelít ezekhez a kérdésekhez; számtalan példát tudunk arra, hogy még az EU saját – közös és elvileg korlátlan – szolgáltatási keretein belül is az egyes tagállamok állampolgárai és nemzeti kisebbségei nem tudják az anyanyelvükön meglévő tartalmakat korlátozások nélkül fogyasztani, azokhoz egyáltalán hozzáférni.
A „nemzeti digitális/virtuális tér” létrehozásával, a digitális kor lehetőségeit teljes mértékben kihasználva a magyar állampolgársággal járó jogi és szolgáltatási lehetőségeket elválasztják a hagyományos földrajzi-tartózkodási elvektől és gyakorlattól, azaz bármely magyar állampolgárnak a pillanatnyi tartózkodási helyétől függetlenül egy „digitális platformon” keresztül, egyszerű és ingyenes regisztrációt követően hozzáférést biztosítanak a Magyarországon elérhető mértékadó digitális tartalmakhoz – jelezte a politikus.
A magyar digitális szolgáltatások földrajzi korlátainak úgynevezett VPN technológia segítségével történő feloldásával terveik szerint 2024. január 1-től minden magyarnak „magyarországi” IP-címet biztosítanak, azaz állampolgári jogon biztosítják a magyar nemzeti digitális tér elérését – ismertette.
Közölte azt is, a magyar jogalkotó számára a digitális közszolgáltatásokat igénybe vevők „digitális magyar állampolgárok”, akik, noha földrajzilag nem tartózkodnak belföldön, mégis úgy tekintendők, mint akik belföldön vannak.
Mivel maga a VPN szolgáltatás eleve ezen a „fikción” alapul, a megoldás nem pusztán technikai-műszaki, hanem jogi értelemben is megfelel a 21. század összes digitális kihívásának és lehetőségének – fogalmazott Semjén Zsolt.” (MTI)

Ennek így, ebben a formában a világon semmi értelme nincs. Nem tudom ki mondhatott neki és mit, amit aztán félreértett, de egyrészt a magyarországi szolgáltatásokat jelenleg az egész világról gond nélkül el lehet érni, kivéve néhány sporttal foglalkozó digitális tévéadót, amiknek a terjesztését szerzői jogi viták akadályozzák. Amiket említett – például az Ügyfélkaput – én januárban probléma nélkül elértem Nagyváradról, ugyanis egy peres ügyemben érkezett egy hivatalos értesítés, pont, mikor éppen ott jártam, és ha az megjött, sőt, letölthető is volt, akkor mindenhez hozzá lehet férni. A „minden magyarnak magyar IP-cím” remekül hangzik és van egy előnye: szinte semmibe sem kerül. Tele van a világ VPN-szolgáltatókkal, ingyenesekkel és megbízhatókkal is, anyagi akadálya nincs a tervnek, csak értelme se sok akad.

Ugyanis a legtöbb autokrácia nem, hogy támogatná a VPN-t, de még tiltja is! Akkor most egy kis gyorstalpaló következik. Szóval ez az eszköz többek között arra is alkalmas, hogy elmaszkolja a valós helyet és címet, ahonnét a hálózatot használjuk és mást ad meg helyette. Ha egy autokrácia letiltja a hozzáférést mondjuk egy híroldalhoz a saját országában – ahogy a Kreml letiltotta a Meduza elérhetőségét – azt a helyi szolgáltatókon keresztül tudja megoldani. Ha a híroldal szervere az adatokkal együtt nem az országban van, akkor eltörölni nem képesek, márpedig ezt manapság könnyű megoldani, tehát csak az országon belüli hozzáférést tilthatják le. De ha én VPN-nel nyitom meg az oldalt, és az azt mutatja, hogy dán vagy honolului felhasználó vagyok, akkor olvashatom tovább, akkor is, ha a valóságban két saroknyira ülök a Vörös Tértől. Népszerű is a VPN Oroszország-szerte, lassan már mindenki használja.

Csakhogy ennek semjéni értelemben véve semmi haszna. Magyarország tartalmait a világ egyetlen másik állama sem tiltja, tehát csak akkor lenne haszna a „nemzeti IP-címnek”, ha mi magunk tiltanánk más országok polgárai számára a magyar tartalmak elérését, míg azonban a magyaroknak megengednénk.

Ilyesmire még példa sem nagyon akad: vannak ugyan államok, például Észak-Korea, amelyek bezárkóznak a világ elől, de náluk másképp működik ez: a kormányzó elit hozzáfér a világhálóhoz, a nép meg csak országon belül használhatja a saját hálózatukat. Oroszország is képes volna egy teljes leválásra, legalábbis műszakilag, de nem igazán erőltetik, ahogy Kína is inkább ellenőrzi, cenzúrázza a nemzetközi és országon belüli forgalmat, mintsem elvágja a kábelt. Olyan pedig nincs is, hogy egy ország külföldön tartózkodó polgárai számára VPN útján tenné elérhetővé azokat a tartalmait, melyeket más országok elől elzár.

Azt már nem is mondom, hogy ha bárkinek van annyi esze, hogy a Semjén-féle „magyar VPN-nel” magyar IP-címet kreáljon magának, mindenki másnak is lehet: legfeljebb nem a Semjén rendszerével dolgoznak majd, de hogy előbb lesznek bent a „titkos, magyar” adatok között a világ összes hírszerzői, hackerei és kíváncsi kávénénikéi, mint a célközönség, az biztos.

Nem egészen értem, mire jó ez a javaslat vagy ígéret, ugyanis semmibe sem kerül, nagy pénzt nem lehet rá elkölteni, haszna nincs, értelme sem, és már a tizenkét éves srácok is kiröhögik.

Egy dolgot tudok feltételezni: Semjén vett tévedésből egy VPN-szolgáltató céget és most hasznosítani akarja.

Mindenesetre nyakamat rá, hogy két dologért nem fog tülekedni a jónép sem itthon, sem külföldön: a homogenizált, pasztőrözött magyar kormánymédiáért és a Semjén-féle magyar VPN-ért.

Csak így tovább, kérem.

Szele Tamás