Forgókínpad

Forgókínpad

A moszkvai manórobotok

2023. január 30. - Szele Tamás

Különös ügyekről mesélek ma, különös emberekről: a történet végső soron arról szól, hogy miképpen használják fel a modern autokráciák az áltudományt, miképpen sorvasztják el a valódit, és kinek mi haszna van ebből. Nyilvánvaló, hogy a hatalom az első számú haszonélvező, de a kezére játszó szélhámosok sem járnak rosszul.

nanorobotok2_januar_30.jpg

Az egész eszmefuttatásra a Novaja Gazeta Europa tegnap este megjelent írása adta az okot (https://novayagazeta.eu/articles/2023/01/29/doktor-pauk), mely az orosz tudományos életben jelenleg vezető szerepet játszó Mihail Kovalcsukról szól, különös tekintettel áltudományos tevékenységére. Mert az is van neki. Eredetileg fizikus, az Orosz Tudományos Akadémia levelező tagja 2000. május 26. óta, de 2001-ben történhetett valami, mert rakétaként ívelt fel a karrierje.

2001 óta az Oroszországi Föderáció elnöke mellett működő Tudományos és Csúcstechnológiai Tanács tudományos titkára.

2005 februárja óta a Kurcsatov Intézet igazgatója.

2007 júniusában az Orosz Tudományos Akadémia Elnökségének döntése értelmében Mihail Kovalcsukot az Akadémia nanotechnológiáért felelős megbízott alelnökévé nevezték ki. Mivel az Akadémia alapszabálya szerint csak rendes tagok tölthetik be az alelnöki tisztséget, Kovalcsuk, mint levelező tag, csak megbízott alelnök lehet, kivéve, ha az alapszabály módosul, vagy ha rendes taggá választják.

Hogy mi is történhetett akkor? Nos, a testvére, Jurij Kovalcsuk egyike a Putyin (és általában az orosz elit) gazdasági ügyeit intéző pénzembereknek, szóval valami karrier mindenképpen kinézett neki, bár ilyen magasra a saját képességeinek bevetése nélkül nem emelkedett volna – és ezek a képességek nem a fizika, hanem a szélhámosság területén kiemelkedőek. A Novaja Gazeta „Oroszország fő tudósának” nevezi, nem kevés iróniával: az egészen bizonyos, hogy az orosz háborús propaganda sokat köszönhet neki. És az szintén biztos, hogy a délibábos elméletei már eddig is rengetegbe kerültek. Sebaj, kerülnek még többe is!

Kovalcsuk időnként arról spekulál, hogy az oroszokat biológiai fegyverek fogják elpusztítani, aztán az import helyettesítését dicséri, és azt ígéri, hogy a világot atomerőművekkel kolonizálják. Elég extravagáns ötletei vannak: érdemes megemlíteni a különleges „szolgaemberek”, (egyfajta ideális biorobotok) létrehozására vonatkozó elképzelését, amelyet még 2015-ben terjesztett elő.

Háborús időkben talán a „szolgaember” gondolata a legaktuálisabb, de Kovalcsuk már jó ideje gondolkodott ezen. „Valódi technológiai beavatkozás lehetősége merült fel az emberi evolúció folyamatába” – érvelt a Szövetségi Tanács előtt 2015-ben. – „A cél pedig a Homo sapiens egy alapvetően új alfajának létrehozása – a szolgaemberé... A szolgaember-populáció alaptulajdonságai nagyon egyszerűek: korlátozott az öntudata, és a kognitív képességei elemi szinten szabályozottak. A második fontos szempont a szolgaemberekkel kapcsolatban a tenyésztésirányítás, a harmadik pedig az olcsó takarmány, ez lehetne a genetikailag módosított élelmiszer.”

Itt álljunk meg egy kicsit. Miről beszél ez az ember? Arról, hogy genetikai úton létre akar hozni egy emberi rabszolgafajt, amolyan elbutított „beszélő eszközt”, „instrumentum vocalet”, ahogy a latin mondaná (és mondta is a valódi rabszolgákra), mely egyszerű – vagy, céltenyésztés esetén bonyolultabb feladatok elvégzésére alkalmas ugyan, de azért nem ember, nem kár érte, ha belepusztul akár a munkába, akár az egyéb feladataiba, úgy lehet tenyészteni, mint a barmot és olcsó takarmányon is megél, míg urai dőzsölnek és élvezik a munkája gyümölcsét.

És nem vezették ki Kovalcsukot a teremből sem ebrúdon, sem kényszerzubbonyban. Sőt, Putyin nagyon komolyan veszi a tervet, 2017-ben például azt mondta:

Már elképzelhető, nem is annyira elméletben... hogy az ember adott tulajdonságokkal rendelkező személyt hozhat létre. Ez lehet egy zseniális matematikus, lehet egy zseniális zenész, de lehet egy katona is – egy olyan ember, aki félelem nélkül tud harcolni, és nem érez együttérzést, sajnálatot vagy fájdalmat.”

Ez ugyan pont a „szolgaember” ellentéte, de ugyanarról a náci eugenikai alapvetésből származik. Még jó, hogy az ilyen embertenyésztés, embermódosítás a tudomány mai állása szerint lehetetlen.

De foglalkozott Kovalcsuk egyéb lehetetlenségekkel is ugyanabban a 2015-ös felszólalásában. Azt mondta:

A modern genetika vívmányainak köszönhetően létre lehet hozni egy olyan sejtet, amely etnogenetikai szempontból egy adott népcsoporthoz igazodik: lehet biztonságos az egyik népcsoport számára, és káros, sőt halálos egy másik népcsoport számára.”

Nem, nem lehet létrehozni, ezt már nagyon komoly mikrobiológusok is elmagyarázták, írtam is róla. Azt jelenleg ki tudná mutatni a genetikai elemzés, hogy hatezer évvel ezelőtt valamelyik elődöm a rengeteg közül a világ melyik vidékén kergette a vadat, gyűjtögette a bogyót, de már azt, hogy a nagyapám milyen népből származott, nem. Mint Jevgenyij Kunin moszkvai születésű biológus, a bostoni és haifai egyetemek adjunktusa, az Egyesült Államok Nemzeti Biotechnológiai Információs Központjának (NCBI) vezető kutatója, az evolúciós biológia elismert szakértője mondta:

Nincs olyan genetikai tulajdonság, egyáltalán nincs olyan, egyetlen mutáció sem, amely világosan és egyértelműen megkülönböztetné az orosz és az európai népességet. Egyszerűen nem létezik! Természetesen a genetikai különbségek nem teljesen ismertek, de nem is annyira rosszul. Egyszerűen nincsenek olyan fix allélok, amelyek megkülönböztetnék az egyik populációt a másiktól. Egyáltalán nincsenek!

Bizonyos allélok gyakoriságában különbségek vannak. Például Oroszországban több vörös hajú lehet, mint Ukrajnában. De nincs semmi, ami csak Oroszországban lenne – és ami nem lenne Európában vagy Amerikában. Maga a gondolat, hogy olyan gyógyszereket, olyan szereket hozzunk létre, amelyek csak egy bizonyos alléllal rendelkező népességcsoportot céloznának meg, meghaladja a tudomány és a technológia lehetőségeit. Nem csak lehetetlen ezt laboratóriumban létrehozni, de még egy értelmes algoritmust sem lehet kitalálni arra, hogyan kellene megtenni. Ez ostobaság, aminek semmi alapja.”

Az egy dolog, hogy Kovalcsuk elmélete a gyakorlatban megvalósíthatatlan, nem sikerült kifejleszteni az orosz etnospecifikus biológiai fegyvert – de rágalomnak kiváló volt, annyira, hogy Ukrajna lerohanásának egyik ürügyeként használták fel. Még Lavrov külügyminiszter sem szégyellte állítani, hogy a támadásra azért volt szükség, mert „az ukrán biolaborok oroszellenes genetikai fegyvereket fejlesztettek”.

Szóval, van haszna ennek a Kovalcsuknak az orosz politikában, csak ki kell fordítani, amit mond. És az orosz elnök is hitt ennek a szamárságnak. „Azonosítottak néhány olyan gyógyszert, amely szelektíven, az etnikai csoporthoz tartozás szerint képes hatni az emberre” – mondta Putyin a Valdai Klub 2018-as ülésén.

Akkor mutasson legalább egyet. Olyan van, hogy egyes népcsoportokhoz tartozó emberek körében gyakori mondjuk az öröklődő laktóz-érzékenység (főleg Kínában), de ez sem általános, másrészt meg a kínaiakkal szomszédos mongolok meg sem élnének a rengetegféle tejtermék nélkül, amit fogyasztanak. Tehát megeshet, az átlagosnál nagyobb gyakorisággal is, hogy egy kínai hasmenést kap a tehéntejtől, a mongol szomszédja pedig nem, de nem eshet meg minden kínaival és minden mongollal.

Jöjjön a következő Kovalcsuk-elmélet, ugyanabból az időből: „Az emberekben hamis valóságképet lehet teremteni” – ígérte 2015-ben a Szövetségi Tanácsnak. – „Ez egy nagyon finom és összetett dolog, az egyéni és a tömegtudat kezelése.”

Igen, propagandának hívják, és Oroszország élen jár benne.

Kovalcsuk régi mániája különben a genetika: 2009-ben mindenkit meglepett „az orosz nemzeti genom megfejtésével”, amelyet a biológiai tudományok nagy áttöréseként mutattak be. Az „orosz ember” teljes genomját kereskedelmi forgalomban kapható nyugati berendezésekkel elemezték. Hangsúlyozták, hogy Oroszország végre csatlakozott azon országok klubjához, amelyek teljes mértékben elsajátították a genom dekódolását. Feltételezték, hogy a genom ismerete lehetővé teszi majd különösen bizonyos betegségek kezelésének egyénre szabását.

Más intézetek tudósai szkeptikusak voltak az eredmény úttörő jellegét illetően. Természetesen az első teljes génállomány-szekvenálás több mint 20 évvel ezelőtt nagy eredmény volt. Mostanra azonban a szekvenálás rutinszerű, bár még mindig drága műveletté vált.

Akkor vegyük a másik rögeszméjét, mely szintén gyakran köszön vissza az álhírek-kontók világából: a nanorobotokat. Mihail Kovalcsuk 2005 óta vezeti a Moszkvai Fizikai és Technológiai Intézet Nano-, Bio-, Információs, Kognitív és Társadalmi-Humanitárius Tudományok és Technológiák Intézetét, muszáj neki nagyokat mondani ebben a tárgykörben is, mert különben felkopik az álla. Mond is. Saját szavaival élve, a nano-bio-info- és kognitív technológiák célja „az élő természet által létrehozott struktúrákhoz hasonló antropomorf technikai rendszerek létrehozása”. Szerinte ezek a technológiák a legelképzelhetetlenebb kilátásokat kínálják, és „új technológiai paradigmát hoznak létre”.

Kovalcsuk és PR-emberei olyan nanorobotokat ígértek még a kétezres évek közepén, amelyek megtisztítják a koleszterinplakkokat. Olyan „intelligens” ingeket és alsóneműket reklámoztak, amelyek a szövetbe varrt láthatatlan nanoszálak segítségével figyelik viselőjük egészségi állapotát, és a viselőjük jóllétére vonatkozó összes adatot egyetlen adatbázisba továbbítják.

Azt mondták, hogy a nanorobotok „szaporodni fognak”, ami úgy hangzik, mint egy sci-fi. A kilencvenes évek közepén Mihail Kovalcsuk ambiciózusan azt jósolta, hogy „a nanotechnológia lehetővé teszi majd a sejteknél kisebb orvosi nanorobotok „flottájának” létrehozását, amelyek képesek lesznek elpusztítani a rákos sejteket, fertőzéseket, „elzáródásokat” az artériákban, új sejteket létrehozni, és hosszú távon halhatatlanná tenni az emberiséget”.

Nono. Nono. Persze ígért katonai alkalmazást is, igaz, az egészből nem lett semmi. Nem is lehetett, bár a nanorobotok orvosi alkalmazása nem elképzelhetetlen, csak még nagyon gyermekcipőben jár és nem dilettánsok fogják elérni az áttörést ezen a területen.

De senki sem jött rá, hogy Kovalcsuk harmadosztályú, puha fedeles sci-fik alapötleteit tekintette tudományos elméleteknek (és közben állandó átszervezéseivel a tönk szélére juttatta a valódi orosz tudományt)? Ki jött volna rá? Az Elnöki Adminisztráció, amelynek kabinetfőnöke, Vajno azt állítja, hogy birtokában van egy titokzatos gép, a nooszkóp, aminek segítségével képes meghajlítani, megváltoztatni a valóságot? Persze senki sem láthatja, de tessék neki elhinni, hogy létezik is, működik is.

Csak azt nem értem, hogyhogy még nem Vajno viseli Monomah sapkáját?

Összegezve: mit látunk? Azt hogy az orosz fantázia csodálatos, vad, burjánzó, ami irodalom, zene és képzőművészetek terén nagyon hasznos, de a természettudományokban teljesen felesleges, sőt, mint a fenti példák mutatják, lehet káros is. Az autokráciák szívesen hisznek a délibábos elméletekben – annyit mindenképpen megér nekik bármilyen szamárság, hogy kipróbálják, hiszen ha véletlenül mégis működik, nagy mértékben növelné a hatalmukat – és amikor csődöt mondanak a vad elméletek, nem dobják ki őket az ablakon, hanem felhasználják őket, kifordítva, a propagandában.

Erre ékes példa a nanorobotos ígérgetés, amivel Kovalcsukék természetesen csődöt mondtak, de a korszerű qanonista és egyéb összeesküvés-elméletekben a rettegés fő tárgyát képezi, nincs konteós, aki ne lenne bizonyos abban, hogy az oltásokkal együtt „manórobotokat” adtak be a lakosságnak, melyek aztán megölik vagy akarat nélküli szolgává változtatják az oltottakat, sőt, vannak akik továbbviszik ezt a transzhumanizmus irányába is.

Hát kérem, az a „manórobot” és az a transzhumanizmus, amitől annyira tetszenek rettegni, orosz találmány.

Csak éppen sem nem létezik, sem nem működik.

De nagyon orosz. Talán pont ezért.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása