Forgókínpad

Forgókínpad

Korunk hősei

2022. november 30. - Szele Tamás

Tegnap a buşteni-i hegyimentő-szolgálat megmentette korunk hősének életét. A férfi vagy Drakulának, vagy Jonathan Harkernek képzelte magát, mindenesetre tizenkilencedik századi gentlemannek öltözve, nehéz bőrönddel és egy alaposan megkezdett üveg whiskyvel a kezében gyalogolt a mély hóban a 2507 méteres Omu-csúcs felé.

drakula2_november_30.jpg

Mikor megtalálták – nem ő kért segítséget – arról beszélt, hogy a Peleș-kastélyt keresi és értetlenkedve kérdezte a hegyimentőktől, hogy mit keresnek ott. Ja, hogy az életét jöttek megmenteni? Igen, hallott arról, hogy a környéken többen is meghaltak. Valami vámpír járhat errefelé, az lehet az oka. Aztán valahogy csak sikerült összeszedni, bár eléggé tiltakozott, az sem hatott rá, hogy a kastély jó húsz kilométerre van, ráadásul az ellenkező irányban.

Miért mondom, hogy ő Korunk Hőse? Mert az, és nagyon jellemzően viselkedett. Valahol Angliában először elkezdte azt hinni magáról, hogy ő vagy Drakula, vagy Jonathan Harker ügyvédbojtár, a regény első felének hőse (ez utóbbit látom valószínűbbnek), annyira elhitte, hogy autentikus, korhű ruhát is beszerzett, majd még jobban hitt a téveszméjében: elutazott Romániába, megivott egy fél üveg whiskyt és nekivágott a hegyoldalnak, ha meg nem mentik ott fagy meg, vagy töri össze magát, esetleg mindkettő megesik vele. Mindez annak köszönhető, hogy hitt a képzelgéseiben.

És senki sem tartotta vissza. A környezetében maximum különcnek számíthatott, a közösségi oldalakon talán még kedvelték is, és mivel erős volt a hite, legyőzött mindent, illetve majdnem mindent, mert a végén szerencsére mégis jött a Salvamont. Aztán most hazamegy, miután kicsit kijózanodott, mesél valami horrorisztikus zagyvaságot, amiben eljutott a kastélyba és ott kalandokat élt át, miből kifolyólag még többen fogják kedvelni – azok, akik hisznek neki. Szerintem jövőre követelni fogja a törcsvári kastélyt is. És ha nem kapja meg, hadat üzen vagy Romániának, vagy a Háttérhatalomnak, ez még attól függ, addigra mennyire borul el a tudata. Lesznek hívei, rajongói, tábora. Annak örüljünk, ha alsóházi képviselőnek nem választják meg. Pedig bolondházinak már most is meg lehetne.

Tehát ma a puszta hit Korunk Hősévé tehet bárkit. Lermontov Pecsorinja még csak kallódott a világban, viszonylag céltalanul, úgy és talán azért halmozott hibát hibára, a mai pecsorinokat hitük vezeti, az az iránytűjük. Nem számít, ha rosszul működik, mennek, amerre mutat, kitartóan, akár a szakadékba is: a közönség pedig tapsol nekik, tiszteli az elkötelezettségüket, rossz esetben követőjükül is szegődik. Mennek utánuk, mint birkák a főkolompos után, ha a szakadékba, hát oda: ez már csak a pecsorin határozottságán múlik.

Nem a közösségi oldalak tehetnek erről: Jim Jones, a Népek Temploma szekta vezetője 1978-ban ugyanezzel a határozottsággal mérgezte meg összes követőjét, pedig akkor még nyoma sem volt Facebooknak, Twitternek, miegyébnek: a hívek egyszerűen elhitték, hogy annak, aki ennyire biztos a dolgában, csak igaza lehet. Ma a közösségi oldalak pusztán megkönnyítik a pecsorinok dolgát, egyszerűbben terjed rajtuk az ige.

Igen, a Twitter. Mely Elon Musknak köszönhetően november 23-tól nem érvényesíti a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban a félretájékoztatás elleni irányelvét. Ha ez korábban történik, meglehet, most Qanonnak hívják az Amerikai Egyesült Államok elnökét, Gődény doktornak a magyar miniszterelnököt, hipóval kúrálnánk a Covidot, és a sok millió áldozatra való tekintettel az amerikai és orosz hadsereg egyesült erővel keresné a Háttérhatalom biolaborjait az Azovsztal alatti katakombákban.

Miért?

Mert a választók is tisztelik a hitet, ha valaki elég határozottan állítja magáról, hogy ő egyszerre Ízisz és Ozirisz, esetleg mellé még a trójai faló is: elfogadják, elhiszik és ha a véleményüket kérdik mondjuk a falóról, akkor megnevezik az illetőt. Hiszen ő mondta, hogy az!

Vegyük például Kolumbusz esetét. A genovai tengerész a maga idejében látott olyan térképeket, amiken volt szárazföld a nyugati óceánon túl, hallott valamit arról, hogy a Föld gömb alakú, a kettő összeállt a fejében, és elkezdett hinni abban, hogy nyugat felé hajózva eljut Indiába, ami akkor kincset ért volna. Leginkább a fűszerek és a selyem kereskedelme miatt. Végig kilincselte, ami gazdag embert ismert, a végén a spanyol udvar adott neki kétmillió maravédit, hogy menjen Indiába, vagy amerre a szeme lát.

A mai Kolumbusznak el sem kéne indulnia, csak erősen állítania, hogy ott van India a lavór túlpartján, akkor is megkapná a kétmillió vagy akár több maravédit, igaz, nem Ferdinándtól és Izabellától, hanem crowdfunding alapon összedobnák neki a hívei. Tévedett Kolumbusz? Tévedett bizony, vakszerencse volt csak, hogy mégis akadt ott egy nagy kontinens, amerre járt. De legalább őszintén hitt a saját tévedésében és elment ellenőrizni. Erre ma már semmi szükség nem volna.

Hinni kell, őszintén vagy színleg, és korunk hősei leszünk. Ott van például a RIA Novosztyi mai vezércikke, Szergej Szavcsuk tollából, róla azt sem gondolnám, hogy ő maga elhiszi, amit leír. Most éppen azt magyarázza, mély, profetikus hittel (de legalábbis szenvedéllyel), miszerint:

Európa „sarkvidéki” fegyverek bevetésére készül Oroszország ellen”

Az meg milyen? A szerző arra gondol, hogy:

Kiderült, hogy az Európai Unió tovább fejleszti és bővíti saját úgynevezett sarkvidéki programját; sőt, a brüsszeli urak megállapodtak abban, hogy azonnal leállítják a bányászati tevékenységeket az északi-sarkvidéki övezetben, más szóval, holnaptól megtiltják Oroszországnak, hogy olajat és gázt termeljen ki a sarkkör feletti mezőiről. Maga a program hivatalosan megemlíti a hideg régió összes országát, de mi pontosan tudjuk, hogy hol van a kutya elásva.

Figyelemre méltó, hogy az Európai Uniónak erről a kezdeményezéséről senki sem ír: az összes nyugati médium tele van egyéb hírekkel, pedig a probléma ilyen szintű megemlítése (az ülésen részt vett például a Kínai Népköztársaság habarovszki főkonzulja is, Jiang Xiaoyan) jól mutatja a probléma nagyságrendjét és sürgősségét.

Mint mindig, a ravasz európai spin-doktorok az oroszellenes retorikát a globális aggodalom és az emberiség jövőjéért való aggódás köntösébe csomagolják. Különösen az Északi-sarkvidéken folytatott bányászati tevékenységek betiltásának szükségességét álcázzák a környezetvédelemről szóló szlogenekkel – állítólag az olaj- és gázipari dolgozók helyrehozhatatlan károkat okoznak az északi ökoszisztémában.”

Folytatnám, de minek? Szavcsuk mester láthatóan abban hisz, hogy a környezetvédelmet oroszgyűlöletből találták ki, az európai államok aljas módon inkább nem bányásznak maguk sem, csak, hogy az Oroszországi Föderáció ne tehesse, a sarkvidéken nincs semmiféle ökológiai probléma, nem is volt, nem is lesz, az egész az aljas ármánynak köszönhető, és különben is: a sarkvidék orosz föld. Hogy az Északi-sarkvidéken nincs föld, csak jég, nemsokára az sem lesz? Nem zavarja: akkor orosz víz, egész Kanadáig, mely állam ebből kifolyólag lesz szíves azonnal átadni összes fegyvereit és belépni az Oroszországi Föderációba egyszerű oblasztyként, a kormányzót és a megszálló hatóságokat jövő héten küldik. (Ezt ugyan nem írja, de a logikájából ez következik).

Miért hiszi Szavcsuk mester ezeket a marhaságokat? Először is: majdnem biztos, hogy nem hiszi, csak írja. Akkor miért írja? Azért, mert a Kremlben viszont ezt hiszik. Vagy legalábbis ezt gondolják. És az orosz diplomáciának az az egyik alapszabálya, hogy „mindig követeljünk legalább háromszor annyit, mint amennyire szükségünk van, a lehető legagresszívebben és nagyon határozottan, ha szerencsénk van, megkapjuk a felét, ha nincs, a harmadát, de nekünk az is épp elég lesz”.

Most is annyit szeretnének igazából, hogy mindenki másnak legyen tilos a kitermelés a sarkvidéken, csak éppen egyedül nekik nem: ha emellé kiterjeszthetik a felségvizeiket is egy kis karcsörtetés árán, az se baj. De ezt úgy adják elő, mintha az Északi-sark nélkül holnap reggelre összeomlana Moszkva és a Kreml bús düledékei között éhes vérfarkasok kóborolnának majd, míg metsző, sarkvidéki szél fütyül az éjszakában.

Ott volt például az 5G-kampány. Az nagyon jellemző példája volt ennek a módszernek. Az történt, hogy az 5G-technológia kicsit korán érkezett, mármint orosz szempontból, még a 4G sem működött az ország teljes területén, nem örültek annak, hogy be sem fejezték az előző telepítést, már kezdhetik is az újat. Rendben, pénzük nincs rá, de mit lehet tenni annak érdekében, hogy ha nekik nincs, másnak se legyen?

Pénzük nem volt, de propagandájuk igen: kitalálták, hogy az 5G elevenen süti meg a madarakat is, az embereket is, és elkezdték agresszívan terjeszteni a Russia Today útján. Amit persze világszerte felerősített sok millió putyinista blog, később belekeverték az oltásellenességet is (hogy csak orosz oltóanyagot fogadjanak el, akik az 5G-t elutasítják), ha nem jön a háború, lehet, ez lett volna a casus belli bármely ország ellen, ami nem 4G-technolgiát használ. De hogy Kirill pátriárka beiktatta volna az ortodox egyház dogmái közé, miszerint 5G-t soha, az egészen bizonyos.

A közönség pedig – az a nyugat-európai közönség, amelyik már 5G-tornyok árnyékában élt, mégsem vette észre, hogy nincs megsülve – hitt nekik, tüntetett a technológia ellen, sőt, 2020-ban sok angliai településen, Birminghamben, Coventryben, Liverpoolban és Melling in Merseyside-ban mobiltelefonos adótornyokat gyújtottak fel, úgy kellett és kell a rendőrségnek megfékezni a hívőket. Mert hisznek, ahogy hiszik azt is hogy koronavírus nem létezik, hogy a világot gyíkemberek uralják, hogy minden ismertebb ember csecsemőket eszik és pedofil – és fennen hirdetik a jogukat ebbéli hitükhöz, véleményükhöz.

Joguk tényleg van hinni bármiben: igazuk nincs.

Hát én azt meg honnan tudom?” – tromfolna rám bármelyik konteós. Onnan, hogy lehetetlenségekben tetszenek hinni, a logikát, tapasztalatot vagy elutasítják, vagy kifacsarják, a tényeket meghamisítják, mindezt pedig a hitük, véleményük nevében cselekszik.

Mindegy hát, minek képzeli magát Korunk Hőse: Drakulának, Elon Musknak, orosz cárnak vagy akár Bálám Szamarának – ha elég határozottan állítja, amit mond, hinni fognak neki, és mennek majd utána tömegével, akár a jeges szakadékba is.

Nem lehetne, hogy ne akarjanak az emberek ennyire hinni?

Nem lehetne inkább tudni?

Nem lehetne: a hit minden propaganda alapja, míg arra épül a választási és politikai rendszerünk, minden így marad, vagy még romlani is fog.

Bele fogunk gebedni.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása