Forgókínpad

Forgókínpad

Karácsony lepkeálma

2022. augusztus 10. - Szele Tamás

Írtam én már erről máshol, máskor, sőt, kétszer-háromszor is, de úgy látom: senki sem értette meg, tehát írok róla külön, hátha átlépi az ingerküszöböt. A deep fake-ről van szó, ami most látszólag bőséges humorforrás a kormánymédia számára, Karácsony Gergely esete kapcsán. Jelezném: nem vicc ez, csak még nem tetszettek felfogni, mivel van dolgunk.

karacsony_atbaszva.jpg

Dióhéjban: annyi történt, hogy két orosz „tréfacsináló” felhívta egyszer vagy kétszer Budapest főpolgármesterét Vitalij Klicsko nevében, provokatív kérdéseket tett fel neki, ő válaszolt, majd publikáltak egy felvételt erről. A két úriember, bizonyos Vovan és Lexus elkötelezett putyinista, érdekes módon ezeket a performanszaikat még az állami hírügynökségek is propagálják, én például minden magyar híradás előtt a Kreml oszlopának számító RIA Novosztyiról tudtam meg, hogy létezik ez a felvétel, és hát a kérdések, témák is olyanok voltak, hogy azt inkább nevezném provokációnak, mint tréfának.

Mondjuk ha én csinálnék ilyent, tegyük fel, megkeresném Putyint mondjuk Tokajev kazah elnök nevében és álcáját viselve, inkább nem tenném, mert félnék, hogy valamit eltolok, és kirobbantok egy közepes vagy annál súlyosabb lokális háborút. De nem is vagyok se Vovan, se Lexus.

Azt, hogy miket válaszolt Karácsony, most nem is nagyon érdemes részletezni, mindenki elolvashatja a kormánymédiából, ahol nem szűnnek meg szörnyülködni azon, hogy egyetért az Oroszország elleni szankciókkal és úgy látja, az Orbán-rezsim sem tart örökké. Amint százötven év alatt sem lettünk törökké. Igazából nem ez a legfontosabb, hanem a lepkeálom.

Igen, Csuang-ce lepkeálma.

Csuang-ce olyan 2300 évvel ezelőtt élt, kínai bölcs volt (esetünkben a „filozófus” kifejezés kevés volna, az európai kultúrából talán kicsit Diogenészhez lehetne hasonlítani, bár ez is sántít), briliáns humorral, remek érzékkel az abszurdhoz. Egyszer azt álmodta, hogy ő egy lepke, vígan csapongott a verőfényben, aztán felébredt, és elgondolkodott, hogy mi is a helyzet – ember ő vagy pillangó? Hiszen ébren bizonyos benne, hogy ember, de az álombéli lepke ugyanolyan biztos volt abban, hogy ő micsoda... Rendben, Csuang-ce, mint taoista mester, ezzel a hasonlattal az abszolút bizonyosság relativitását akarta érzékeltetni – elég jól sikerült, több, mint kétezer éve él a példabeszéd.

De mi köze Karácsony Gergelyhez?

Annyi köze van, hogy a két orosz provokatőr őt Vitalij Klicsko kijevi polgármester deep fake-képmásaként kereste meg. Tehát nem egyszerű „telefonbetyárkodás” volt, ahogy azt a kormánymédia beállítja, hanem egy mozgóképes, hangos hívás, Klicsko tulajdon édesanyja nem mondta volna meg, hogy nem az ő fia beszél a képernyőn. Ezt úgy csinálják – megpróbálom nagyon egyszerűen leírni – hogy kinézik a célszemélyt, akinek a bőrébe akarnak bújni, és összegyűjtenek róla minden elérhető videót, fotót, hangfelvételt, bár inkább régebben volt fontos a nagy mennyiségű minta, ma már sokat fejlődött ez a technológia, elég egy-két jó minőségű anyag. Ennek alapján egy fejlett mesterséges intelligencia megalkotja az illető digitális avatárját, ami aztán azt mond, kérdez, válaszol, amit a bábumestere akar. Lehetetlen megkülönböztetni a valóditól. Bemutatnék egy csodás példát, nem tudom, ki készítette, de kiváló darab, amin Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin szaval Radnótit magyarul – a békéről.

Tessék megfigyelni: még a szájmozgás is rendben van. Jobban, mint például egy szinkronizált filmben. Szóval, ennyit arról, hogy Karácsony „bedőlt két telefonbetyárnak”. A világon mindenki bedőlt volna. Volt olyan olvasó, aki azt írta nekem, hogy azért hibás, mert „nem ismerte fel a hangból, hogy nem Klicsko beszél”. Hát, az ember nem minden nap jár kávézni Vitalij Klicskóval, de különben a hangot is emulálták, azt ráadásul még könnyebb is, mint a képet. De legyünk korrektek, itt a felvétel, amin azonban természetesen csak Karácsony és egy munkatársa látható.

Akkor azt már tisztáztuk, hogy mivel van dolgunk. Az nem világos, hogy hány ilyen beszélgetés volt? Ugyanis a főpolgármester június 25-én számolt be arról, hogy volt egy ilyen gyanús hívása, azonban, mint írta: 

Mivel a videóhívásra való megkeresés egy a kijevi főpolgármesteri hivatal domainjét használó e-mail címről érkezett, és mivel korábban is kapcsolatban voltunk a kijevi polgármesteri hivatal munkatársaival, így nem volt okunk gyanúra. Noha a hívás nagy részében releváns, az Ukrajna elleni háborúval és menekültválsággal kapcsolatos beszélgetés folyt, a hívás végéhez közeledve több furcsa, gyanút keltően provokatív jellegű kérdés is elhangzott, ami miatt a hívást a tervezettnél jóval korábban be is fejeztem.”

Ez most vagy az akkori hívás felvétele, vagy egy újabbé? Mert felvetődik a kérdés: hol volt ez másfél hónapig? Fiókban, hogy műhelyszagot kapjon? Ennyi ideig kellett vágni? Vagy miért csak most vették elő?

Politikai szempontból különben Karácsony „kompromittálása” majdhogynem melléktermék, hiszen Orbán Viktor nem ebből tudta meg, hogy a főpolgármester nem a rajongója, sokkal inkább az lehetett a célja, hogy Vitalij Klicskót hiteltelenítsék el – meg persze a világon bárkit. Hát ki lesz hajlandó ezek után bizalmasan beszélni online bárkivel is politikáról? Honnan tudjuk, az van-e a vonal végén, akit gondolunk?

Ebben a háborúban nem először alkalmazzák a deep fake-technológiát, még a legelején volt olyan hamis videó is, amin Zelenszkij elnök szólította volna fel megadásra az ukrán fegyveres erőket, azon azért látszott, hogy hamarjában dobták össze, a kamera is túl alacsony szögbe volt állítva, de szerencsére nem is hitte el senki, ugyanis az ukrán fegyveres erők épp harcoltak és nem értek rá videókat nézegetni.

Szóval, drága játék a deep fake (bár egyre olcsóbb lesz, fogadok, hogy nemsokára akárki megengedheti magának), de legalább nagyon veszélyes is.

Ellenben most jön a lepkeálom.

Honnan tudjuk, hogy a videón a valódi Karácsony beszél?

Aki képes volt meghamisítani Klicskót, ugyanúgy képes lehet meghamisítani Karácsony Gergelyt is, ugyanazzal a módszerrel, technikával. Egy főpolgármester nem átlagember, akiről maximum az esküvői videóját lehet megtalálni a világhálón, ezer nyilvános szereplése, beszéde volt, akkora a digitális lábnyoma, mint egy Brontosaurusnak, bőven van minta, amiből dolgozhatnak.

Tehát távolról sem biztos, hogy az igazi Karácsonyt látjuk és halljuk.

Karinthyt idézve: álmomban két macska voltam és játszottam egymással.

Eljutunk tehát oda, hogy két deep fake-avatár beszélget a képernyőn, és mi elhisszük, hogy igaziak – illetve eljuthatunk, nem állítom, nem is állíthatom bizonyosan, hogy most is ez a helyzet, de nem zárható ki.

Tehát már a szemünknek és a fülünknek sem hihetünk. Mondjuk így van ez olyan két-három éve, írtunk is sokat róla, csak vagy nem értették, vagy nem érdekelt senkit. Korábban a mozgókép hitelesebb volt, mint a fotó, mert azt drága és nehéz volt házi körülmények között hamisítani, de mostanra kezd eltűnni a különbség.

Ez azzal is jár, hogy minden felvétel gyanússá vélik, tehát a valódiak is, sőt: maga a deep fake is ugyanúgy, tehát tulajdonképpen az egész sajtószakmát torpedózták meg ezzel a módszerrel. Bár mondjuk megtorpedózta azt az első óegyiptomi írnok, amelyik képes volt leírni, hogy milyen csodálatos ember a fáraó, az első kőfaragó, amelyik félistennek ábrázolta a pókhasú zsarnokot, szóval teljesen hitelesnek eddig sem lehetett elfogadni semmit, csak most sokat romlott a helyzet.

Egy megoldás van csak: ne higgyünk se a szemünknek, se a fülünknek, csakis az eszünknek. Ennek pusztán annyi a hátulütője, hogy nem mindenki szereti használni ezt a szervét. Nyilván valahogy szabályozni kellene ezt a szoftveres területet, volnának is elképzeléseim, hogyan, de amíg valami egetverő nagy baj nem következik be, senki sem fog ezzel törődni. Aztán majd persze jön a nagy szigorúság és átesünk a ló túloldalára, jönnek majd a túlparaméterezett algoritmusok, amik kétségbe vonják a gombolyaggal játszó kismacska valódiságát is, szóval azt tudjuk, mi lesz – de addig mi lesz?

Addig ülünk és kételkedünk.

Ahogy Szabó Lőrinc írta:

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.”

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása