Forgókínpad

Forgókínpad

A KGB-sek klikkje

2022. július 04. - Szele Tamás

Az ember nem tud szabadulni a kérdéstől, hogy mi ennek a háborúnak a célja. Putyin ugyan pár nappal ezelőtt leszögezte, hogy pont ugyanaz, mint amikor megindult, de azért van nekem egy olyan gyanúm, hogy már február 24-én sem csak a szakadár népköztársaságok meg a Krím autonómiájáról volt szó igazából Ukrajna demilitarizálása és „nácitlanítása” mellett.

patrusev_es_putyin_1.jpg

Ezek a célok különben menet közben is módosultak, a háború eleji béketárgyalásokon még Ukrajna esetleges uniós tagságát is kifogásolták, aztán, mikor elvadultak a dolgok (vadak voltak azok végig, csak míg nem kellett visszavonulni az orosz erőknek Kijev alól, nem tudtunk még Bucsáról) júniusban Sojgu már a két szakadár népköztársaság „felszabadításával” is beérte volna. Most ide-oda hullámzik a front, a Kígyó-sziget üres, de Liszicsanszkot elfoglalták az oroszok, sőt az egész Luhanszki Területet is, ha a Sojgu-féle célt nézzük, még Donyeck volna hátra, de épp ezért mondhatta Putyin a minap, hogy „a célok a régiek”, mert mi van, ha ne adj’ Isten elfoglalják a Donyecki Területet is és abba kell hagyni a háborút?

Valamiért az az érzésem, hogy a Kreml falai között ezt szeretnék a legkevésbé. A kormánypárti orosz sajtót olvasva viszont valóságos ideológiai dömpinget tapasztal az ember – persze, nem mindegyik orgánum működik egyformán, a hipergagyi-bulvár szintjén működő Cárgrád TV-ben arról értekeznek, hogy „Amerikai fejlesztésű biológiai fegyver a koronavírus, melyet Kína megpróbált saját népességének szabályozására felhasználni, de elszabadult”) (miközben fogalmuk sincs arról, hogy a kínai népesedési ráta meredeken zuhan lefelé és egy nemzedéken belül az ország természetes úton elveszti lakossága felét, szóval nem hinném, hogy ezt még vírusokkal súlyosbítanák), a RIA Novosztyiban arról értekezik Vlagyimir Kornyilov, hogy idén utoljára ünnepli meg az Egyesült Államok a Függetlenség napját, mert jövőre már vagy függetlenség nem lesz, vagy Egyesült Államok (mindezt súlyosbítja egy polgárháború víziójával is), szóval az orosz média minden hivatalos és félhivatalos sarkából a „Kollektív Nyugat” kritikája folyik, mármint ha kritikának lehet nevezni azt, ha valakit egyszerre vádolnak minden rágalommal, amit Folyamköz és Egyiptom óta az emberi rosszindulat kitalált.

Maga a „Kollektív Nyugat” kifejezés új, mégsem lehet már „kapitalistának” nevezni a világ kellemetlennek tartott részét, már csak azért sem, mert hivatalosan Oroszországban is kapitalizmus van, bár ki tudja, még meddig, jönnek az új próféták, Dugintól Elena Panináig, hirdetik az eurázsiai birodalmat, a pánszláv kollektivizmust és más hasonló terményeket, de egyelőre szükség van a fenti kifejezésre, mert még nem volt meg az orosz rendszer-visszaváltás.

De honnan ez a szó szerint kollektív Nyugat-gyűlölet? Nyilván a legfelső körökből származhat, hiszen a lakájmédia ott is csak olyan, mint bárhol a világon, legfeljebb egy kicsit még erőltetettebb: azt írja, amit várnak tőle. Vagy amiről hiszi, hogy várják tőle, bár mostanság nem tudnak mellé lőni a gyűlölködéssel. Logikus volna Dugintól származtatni ezt az ideológiai alapú ellenségeskedést, de van nekem egy olyan érzésem, hogy előbb volt az ellenszenv, aztán került elő Dugin, gombhoz a kabát... miből gondolom ezt? Érdekes írást olvastam a Важные истории, magyarul „Fontos történetek” című lapban, ami sok mindent elmond Putyin és kebelbarátja, Patrusev lelkivilágáról és küzdelmes ifjúkorukról. Vegyük például azt az esetet, amikor nem is olyan régen, április 26-án Patrusev interjút adott a Rosszijszkaja Gazeta című kormánylapnak. Magáról az interjúról írtam volt, de akadt benne egy bekezdés, amit akkor feleslegesen vulgárisnak ítéltem a magyar (és európai) olvasó számára, viszont lám, itt pont arra hivatkoznak – akkor lássuk.

Célunk, hogy legyőzzük a neonácizmus hídfőállását, amelyet a Nyugat erőfeszítései hoztak létre határaink közelében... A Nyugat alattomos módon létrehozott egy hazugságbirodalmat, amely Oroszország és más nem kívánt államok megalázásával és megsemmisítésével jár. A szemünkbe köpnek, és azt állítják, hogy ez Isten harmata.”

Nos, a hazugságbirodalmat konkrétan maga Oroszország hozta létre, Olginóban, vagy tíz évvel ezelőtt, onnan származik minden konteó és az álhírek nagy része, főleg a politikai manipulációt szolgálók, neonáci hídfőállásról sem tudok, persze minden attól függ, ki hogyan veszi, it tekint annak, a többi meg – számomra gusztustalan. Értem, hogy van, aki ez hiszi, őszinte, mély meggyőződéssel, hittel, olyan is van, aki a Repülő Spagettiszörnyben hisz, mert pastafariánus, de azért pont a hetvenéves Patrusevről, akinek aktív része volt ennek a mítosznak a kialakításában, mégsem gondoltam volna, hogy elhiszi a saját koholmányát.

Márpedig őszintén így gondolja. És ha neki ez a meggyőződése, akkor Putyiné sem különb, régi harcostársak ők, még a KGB-ből. De mitől lettek ilyen paranoiások?

Az orosz ellenzéki lap keményen fogalmaz:

Miért látnak Oroszország vezetői mindenhol ellenséget és összeesküvést?

Talán azért, mert besúgóként kezdték a pályafutásukat.”

Igaz, ami igaz, a besúgó tényleg nincs meg ellenségkép és cselszövény nélkül, ahol nincs, oda kitalál egyet vagy visz magával, voltaképpen ő maga is az állam összeesküvésének része, amit az a mit sem sejtő polgárai ellen sző, de ennyire beléjük ivódott a besúgói természet? Hiszen most már mondhatnának, tehetnének szabadon, amit akarnak, nagy urak.

Ennyire. Elég ránéznünk az élettörténetükre.

Nyikolaj Patrusev közvetlenül a leningrádi Hajógyártási Intézet 1974-es elvégzése után beiratkozott a KGB egyéves posztgraduális tanfolyamára Minszkben. Ahhoz, hogy egy diák felvételt nyerjen a KGB-be, már jóval a polgári főiskola elvégzése előtt szigorú kiválasztási folyamaton kellett átesnie. A KGB toborzói megbízható szovjet aktivistákat kerestek, akik jó jegyeket kaptak, jó egészségnek örvendtek, és lehetőleg sportolók voltak (Patrusev például röplabdázott), rossz szokások és politikai kételyek nélkül. Nemcsak a jelöltet, hanem minden rokonát is ellenőrizték a hatóságok iránti lojalitás szempontjából. De ez még nem minden.

A jelöltnek képesnek kellett lennie az operatív munkára, az emberekkel való kapcsolatteremtésre, az alanyok megnyugtatására, az egyenes beszédre való rávételre, a kapott információk elemzésére és a jelentések megfelelő elkészítésére. A diák a polgári érettségi előtt néhány évvel kezdett el dolgozni egy KGB-s felügyelővel. (Tehát középiskolás korában!) Két KGB-tábornok visszaemlékezése szerint a kurátor „operatív feladatokat” adott a jelöltnek: a diáknak be kellett bizonyítania, hogy képes azonosítani a „szovjetellenes aktivistákat” (az egyik tábornok még ma is „ellenségnek” nevezi őket) vagy olyan emberek csoportját, akiknek a beszélgetései, aggodalmai és hobbijai ellentétesek voltak a párt irányvonalával. Értékelje fontosságukat, szerepüket, a „veszélyesség” mértékét. És értelmes módon számoljon be róluk egy mentornak.

Vlagyimir Putyin karrierje hasonlóan indult. Az elnöki életrajzírónak, Oleg Blotszkijnak adott interjújában Dmitrij Gantzerov, a KGB Ötödik Igazgatóságának (amely az „ideológiai elterelésekért” volt felelős) egyetemi beszervezője elmondta, hogy a Leningrádi Állami Egyetem hallgatójaként 1974-ben figyelt fel Putyinra. Gyorsan megtalálta a megfelelő kapcsolatot az emberekkel és elvégezte a feladatokat. A diploma megszerzése után pedig a KGB iskolájában továbbképzésre ajánlották.

Putyin és Patrusev másik régi KGB-s ismerőse, Nyikolaj Tokarev, aki jelenleg az állami tulajdonú Transneft vezetője, különösen lelkiismeretes volt. Őt is beszervezték fiatalon: pályafutása elején jelentette a hatóságoknak, hogy van-e szovjetellenes hangulat a vállalatoknál. Még a KGB-iskolában, a tanfolyam végzőseként is megpróbálta beírni bajtársai jellemzésébe azok kisebb vétkeit (verekedés, ivás), és ragaszkodott hozzá: „Elvi alapon kell eljárnunk, az ilyen embereknek nincs helyük közöttünk”. Ezért a tanfolyam vezetője bizalmasan megkérte, hogy ne rontsa el az emberek kilátásait, jövőjét apróságok miatt.

Hát, ilyen vetésből egészséges termés nem nő, az már biztos. De ennyire fiatalon hogy voltak képesek besúgónak állni? Úgy, hogy beléjük nevelték: az állami érdekek minden személyes norma felett állnak. Mindent meg kell tenni az állam biztonságáért és stabilitásáért. Nem az volt a baj, hogy erre nevelték őket, hanem az, hogy el is hitték, elfogadták ezt önigazolásul – és most is így működnek! De térjünk vissza Patrusevhez, akit a cikk külön elemez:

Nyilvános nyilatkozataiból ítélve az orosz Biztonsági Tanács titkára olyan ellenségek között él, akik „az orosz szellemi és erkölcsi értékek lerombolásáról” és „idegen eszmék és normák bevezetéséről” álmodnak. Patrusev egyes kijelentései nagyon hasonlítanak a KGB Ötödik Igazgatóságának vezetője által közel fél évszázaddal ezelőtt írt politikai tájékoztató következtetéseire.”

Az Ötödik Igazgatóságról mindent elmond egy 1976-os feljegyzésük:

A felforgató imperialista propaganda egyik fő iránya, amely az ifjúsági közönséget célozza, az utóbbi években az átlagember individualista ösztöneinek – az egoizmus, az önérdek és a karrierizmus – teljes körű ápolása lett... Ez magyarázza a szex népszerűségének növekedését is.”

Szomorú egy világ lehetett, ha a szex annyira nem volt benne népszerű, hogy imperialista propagandával kellett reklámozni... és míg nem volt ilyesmi, tessék mondani, hogyan születtek az emberek? Ja, embernek, nem KGB-snek, ez tényleg nagy különbség.

Lehetne még elemezni a jelenséget, az írás bőven meg is teszi, de a lényeget már láttuk: az orosz politika egyszerűen azért ilyen, mert hetven fölötti, sérült lelkű KGB-tisztek irányítják. A saját, 1970-es években tanult módszereikkel, melyben az állam mindig fontosabb, mint a polgár, mint az ember.

Emlékezhetünk a Putyin uralomra kerülése táján zajló különös terrorcselekményekre, amiket az akkori FSZB a legnagyobb dilettantizmussal hárított el – a lakótelepi házak elleni robbantásokra, a Dubrovka színházban vagy Beszlánban zajló túszdrámákra. Mindegyiket nagyon rosszul oldották meg: a színházban harci gázt alkalmaztak, minek következtében meghalt negyven terrorista – és életét vesztette 130 túsz. Beszlánban, két évvel később 1128 túszt ejtettek a csecsen terroristák, kommandósokat vetettek be ellenük, az akció során 336 túsz elhunyt, köztük 186 gyermek. Az akciókért felelős parancsnokokat és a résztvevőiket kitüntették. Hiszen az állam fontosabb a polgárnál és ők az állam, a rendszer és az azt irányító elnök erejét bizonyították be.

Tehát az „orosz világban” az államhatalom a legfőbb védendő érték.

Akkor nem is csoda, ha ebben a környezetben nem a különleges szolgálatok korrupt tábornokai (például Beszeda) jelentettek veszélyt az államra, hanem az ellenzéki vezetők, újságírók, kulturális szereplők és a rendszer minden kritikusa, aki a kezükbe kerülhetett. Patrusev és Putyin szerint a Nyugat az, aki el akarja pusztítani Oroszországot. Miben különböznek tehát a kormány kritikusai a terroristáktól? És miben különbözik a „kollektív Nyugat” tőlük?

Számukra semmiben, hiszen, és itt a rendszer hibája, ők mindig gombhoz veszik a kabátot, köpönyeghez az esőt, cselekményhez az indokot, ideológiát (utólag), ha ők haragszanak a Nyugatra, arról tehessen a Nyugat, akkor is, ha ártatlan: otthon, határon belül elmagyarázzák, határon kívül meg kit érdekel, ki mit gondol? Ráadásul kincset ér minden konfliktus, hiszen mikor „nehéz idők járnak” valóságos hazaárulás lázadozni a dilettáns kormányzat ellen, akkor, ugyebár, a haza az első.

Hm, hol is láttam én ilyen állandóan harcban álló kormányt, aminek ha nem volt ellensége, gyorsan kerített egyet? Itthon, Budapesten, ezt Moszkvától tanulták. A harc, a küzdelem sok mindenre felmentést ad, az orosz vezetés most jutott el oda, hogy már háborúra van szükségük, mert az ad abszolút felmentést mindenre az ő politikai gondolkodásmódjukban.

Összegezve: miért ilyen nehezen megmagyarázható, abszurd és paranoiás Putyin elnöknek és körének a politikája? Nem, nem azért, amit a putyiniták szoktak mondani, hogy „nem ismerjük az orosz lelket”. Ennek semmi köze a lélekhez.

Ez a rendszer egyszerűen azért ilyen, mert ötven éve lejárt KGB-módszerek szerint irányítja az akkor huszonéves, most hetvenes KGB-állomány. Szó szerint őket hívják sziloviknak, ők az uralkodó osztály.

És már az eredeti szisztéma is pokolian paranoiás volt, teli tévképzetekkel. Ez ötven év alatt csak romlott.

Ennyiről van szó, nem többről.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása