Forgókínpad

Forgókínpad

Abigél, a tengeralattjáró

2022. július 03. - Szele Tamás

Már mindenki írt róla, még mi is, már olyan olvasó is volt, aki reklamálta, hogy „lehetne értelmes dolgokról is írni...” – hogyne, lehetne, olyankor tetszenek panaszkodni, hogy hosszú, unalmas, vagy jönnek a politikai alapú átkok és fenyegetések. Szóval én dafke is foglalkozom vele. Igen, a miskolci tengeralattjáróról van szó, ugyanis megpróbáltam rekonstruálni a dolgokat.

das_boot.jpg

A jelenet a Karmelita Kolostor egy árnyas és lehallgatásmentesített tárgyalójában játszódik. Orbán Viktor az asztalnál ül, mikor megérkezik Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter.

- Hívatott, miniszterelnök úr?

- Igen, miniszter úr, de várjuk meg a parancsnok urat is, már épp jön – gratulálok, parancsnok úr, milyen szép, új felvarrók, és mennyi van belőlük!

(Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség parancsnoka balról be)

- Zavarba ejt, miniszterelnök úr, igyekszik az ember... legalább nézzen ki valahogy. Mondjuk, mint egy cserkészvezető.

- Azért hívtam ide a miniszter úrral együtt, mert itt van ez az eset a miskolci tengeralattjáróval.

- Jaj, miniszterelnök úr, az egy félreértés volt, tömeghisztériával párosulva, egyszerű ostobaság!

- Maga ezt nagyon rosszul tudja, miniszter úr!

- Hogyhogy rosszul tudom? Nem félreértés volt?

- Nem.

- Akkor micsoda?

- Tengeralattjáró.

- De miniszterelnök úr, Miskolcnak még a közelében sincs tenger, ami alatt járhatna, még folyó sincs, csak a Szinva-patak.

- Márpedig ez akkor is tengeralattjáró volt, erről nem nyitok vitát.

- De kié?

- Röhögni fog, parancsnok úr: a miénk.

- De miniszterelnök úr, a Magyar Honvédségnek még haditengerészete sincs, folyami flottillája is csak régen volt, tengeralattjárója főleg nem lehet!

(Orbán feláll, tétován a hatalmas földgömbhöz sétál, megsimítja, fordít rajta egyet)

- És ha én azt mondom magának, hogy mégis van?

- Arról nekem tudni kéne.

- Arról magának nem kéne tudni, ha kizárólag az én hatáskörömbe tartozik.

- Akkor tehát ez egy magyar tengeralattjáró volt?

- Mondhatjuk így is. Mondhatjuk, hogy a Magyar Honvédség „Búvár Kund” osztályú, szigorúan titkos, „Abigél” nevű felszín alatti egysége.

- De miniszterelnök úr, Búvár Kundnak semmi köze Kund Abigélhez!

- Miniszter úr, kezdem úgy érezni, hogy maga túlképzett ahhoz a feladathoz, amit ellát.

- Habár most, hogy felhívta a figyelmemet, én is úgy érzem, a névazonosság arra enged következtetni, miszerint rokonságban állhatnak.

- Na látja.

- Igen, már emlékszem: apa és lánya! De mégis, hogy közlekedik ez az Abigél?

- Nos, az ötletet a kádári zsarnokság adta, úgy értesültem, hogy abban az időben volt egy „Lakinger Béla” nevű kisméretű flottaegység, egy úgynevezett „zsebcirkáló”, amely annyira nem igényelte a vizet, hogy elég volt kikenni vazelinnel a Rákos patak medrét, azon is elnavigált.

- De hát azt Moldova György találta ki, az egy paródia volt, vicc!

- Nos, mi megoldottuk, és nem vicc.

- Úszik?

- Nem úszik, sem vízen, sem vazelinen, de készen áll, és ez költségvetési szempontból elengedhetetlen.

- Nem értem, miniszterelnök úr, az ön korszakos zsenije fényévekkel jár előttem.

- Nos, adott nekünk a Zrínyi Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program, aminek már eredetileg is az volt a célja, hogy a Magyar Honvédség a régió egyik legkorszerűbb hadereje legyen 2026-ra. Ezt kell most még fokozottabban előtérbe helyeznünk, hiszen a szomszédságunkban háború tombol. Hogy is mondtam tegnapelőtt a rádióban, parancsnok úr?

- „Magyarországnak két-háromszorosára kell növelnie a haderőfejlesztés sebességét, nagyon gyors képességfejlesztési munkát kell elvégezni. A NATO még nem foglalkozott azzal a helyzettel, „ha az ukrán front összeomlik”, márpedig a szomszédos államban nagyon súlyos a helyzet és minden esély megvan arra, hogy Magyarországhoz közelebb kerüljön a front. Magyarország minden más államnál nehezebb helyzetben van, mert egyszerre érinti az ukrajnai háború és a migránsáradat. Az előbbi miatt 800 ezer menekült érkezett az országba, miközben idén 100 ezernél több az illegális határátlépők száma. Eljött a pillanat, amikor muszáj megszervezni egy új határvadász rendszert, azaz egy határőrséget, amely határvadász századokból áll.”

- Na, látja, pont így mondtam én tegnapelőtt a rádióban. Parancsnok úr, az ön memóriája páratlan!

- Kérem... (elpirul) Megtanultam kívülről. Ahogy minden szavát...

- Nos tehát, hogy fejezzük be a Lakinger Béla esetét és térhessünk rá végre az Abigélre: a zsebcirkálót már beszereztük, megvásároltuk ugyanis a maláj haditengerészet „Little Sandokan” nevű egységét, és vízvonalig beástuk a talajba.

- Hol?

- A hortobágyi kilenclyukú híd alatt. Így nem látja az ellenséges légifelderítés sem.

- Miniszterelnök úr, engedje meg, hogy gratuláljak! Ez zseniális eszme, ön egy született Nelson, egy valódi admirális!

- Ugyan, ugyan... és mi tetszik az ötletben ennyire?

- Ezt süllyesszék el, ha bírják!

- Látja, engem is ez a szándék vezetett. Jelenleg Magyarország birtokában van a bolygó egyetlen elsüllyeszthetetlen haditengerészeti flottaegysége, mely beláthatatlan stratégiai előnyt biztosít számunkra minden tárgyaláson és minden ellenféllel szemben!

- Lenyűgöz, miniszterelnök úr. És az Abigél?

- Nos, nem tudom, mennyire van tisztában a modern atomtengeralattjárókkal szemben támasztott főbb követelményekkel.

- Semennyire, kérem.

- Mikor a magyar tengeralattjáró iránt igény realizálódott, először arra gondoltam: a legalkalmasabb a Moszkva rakétacirkáló megvásárlása volna, ugyanis kétségtelenül atomokból áll, senki sem mondhatja róla, hogy nincs a víz alatt, és tele van rakétákkal, melyek nukleáris töltet hordozására is alkalmasak lehetnek. Kissé imobil, de ne feledjük: stratégiai fontosságú helyen állomásozik, és szintén elsüllyeszthetetlen.

- Most már.

- Igen, és? Mi beszerzéssel foglalkozunk, nem háborúval!

- Természetesen, miniszterelnök úr, kérem, folytassa!

- Nos, mégsem a Moszkvára esett a választásunk.

- Miért?

- Az, hogy korábban más minőségben szolgált, nem sokat számít, az Admiral Kuznyecov-osztályú kínai Liaoning repülőgép-hordozó például egy ideig kaszinó-hajóként volt bejegyezve. Már együtt is volt a harmincmilliárd font sterling értékű chipmennyiség (ennek jobban örült az orosz fél, mint a pénznek, bár szó volt eleinte arról is, hogy Pick szalámiban törlesztünk), mikor jöttek a szankciók. Képtelenség volt tető alá hozni az üzletet.

- Így hát?

- Így hát vettünk egy nagy telket az Avason, ástunk egy hatalmas árkot, és abban megépítettük az Abigélt vasbetonból. Aztán betemettük. A környékbeli lakosság úgy tudta, parkolóház épül, tehát senkit sem zavart, hogy nincs forgalom, bár tény, hogy eleinte őrizni kellett, de ma már a kutya sem jár arra.

- De hát ez nem tengeralattjáró!

- Szabadna tudnom, miért? A felszín alatt van, kicsi, zsúfolt és büdös, viszont ez is elsüllyeszthetetlen.

- De hát miféle fegyverzete van?

- Mi szüksége volna fegyverzetre valaminek, amit amúgy sem lehet elsüllyeszteni?

- Meggyőzött...

- Nos, az Abigél bioszonárjaként alkalmazott bagoly miatt szivárgott ki ez a nagy horderejű hadititok. Bubó mindig hajlamos volt elcsavarogni, és arról igazán nem tehet, hogy olyan a hangja, mint a Das Bootban a hangradarnak. Viszont most bajban vagyunk, mert a sajtót ugyan sikerült megnyugtatnunk, azonban a pletykák és a konteók – tapasztalatból mondom, sok választási ciklus tanulságaként – legyőzhetetlenek. Mindenképpen ki fog derülni, hogy az Avas alatt egy tengeralattjáró van.

- Mitévők legyünk, miniszterelnök úr?

- Azt mondom: nincs más hátra, mint előre.

- Tehát mihez kezdjünk?

- Bombázzuk le.

- Egy sűrűn lakott város kellős közepén?

- Igaza van, feltűnést keltene. Akkor foglaljuk el.

- De hiszen már a miénk, mindig is az volt.

- Nem gondolja, hogy ez nagyban megkönnyíti deszantosaink dolgát?

- Mindenképpen így van. De mit mondjunk, kiktől foglaltuk el?

- Hát ez az. Szívem szerint azt mondanám, nevezzük ki ukránnak, Zelenszkijt most nagyon utálom, bár néha szóba kell vele állnom, csakhogy annak most, hogy is mondjam csak, rossz lenne az akusztikája.

- Legyen amerikai?

- Lehetne, de attól tartok, kiröhögnének vagy visszakövetelnék és filmes díszletnek használnák. Hej, ha nem léptünk volna be a NATO-ba...

- Akkor mi lenne?

- Itt? Oroszországi Föderáció. De engem nem zavarna különösebben.

- Egyeseket annál inkább.

- Ja, ha magát még érdeklik a libernyákok...

- Kínai nem lehetne?

- Megőrült? Elrontaná a diplomáciai kapcsolatrendszert, amin tíz évet dolgoztam!

- Akkor nincs mese, orosz kell legyen.

- Nem hiszem, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics örülne ennek, ráadásul amilyen kupleráj van náluk, még képes lenne elhinni és háborús kártérítést követelne. Tán még hadat is üzenne.

- Miniszterelnök úr, kínálkozik itt egy megoldás... most látom a gyorshírek között, hogy a Polisario Front újból kikiáltotta Nyugat-Szahara függetlenségét. Ne fogjuk rájuk?

- Jó ötlet. Végső soron úgysem fogják megtudni, és ha mégis, nem tiltakozhatnak, mert senki sem hinne nekik. Mondjuk nekünk sem hisznek, de mégis mi vagyunk a valamivel komolyabb cég. Rendben van. Miniszter úr, utasítást adok, hogy az éjszaka folyamán különleges egységeink foglalják el a magyar szuverenitást megsértő nyugat-szaharai migránstengeralattjárót!

- Vegye a dolgot elintézettnek, miniszterelnök úr.

- Biztos nem lesz semmi fennakadás?

- Ha csak vissza nem verjük saját magunkat... majd szólok Kovács tizedesnek, hogy támadás előtt biztos, ami biztos, telefonáljon az Abigélre, nehogy védekezzenek.

- Uraim: újabb válságon vagyunk túl.

- Egyet azért elárulna, miniszterelnök úr?

- Mit, parancsnok úr?

- Mi szükség volt erre az Abigélre?

- A létrehozását az indokolta, hogy kellett valami, amiről van számla.

- Így már értem. Éljen a Zrínyi Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program! Éljen Zrínyi! (Kirohan)

- Látja, miniszter úr, most jó lenni katonának.

- Most bizony, miniszterelnök úr.

Hát így történt a dolog.

Vagy nem.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása