„A sápadt finnugrisztikus lenéz, gyötör, kihasznál, megvet, éltedre tör!”

Finnugrizmus

Finnugrizmus

A Pozsonyi diadal, és a „Bulcsú-ház”- veszte!

Két „furcsa csata” – és egy „sosemvolt” ( kabarok=kumánok )…nép…!?

2022. július 04. - Géki


pozsonyicsata.png

Jeles nap ez a mai – Őseink első honvédő háborújának évfordulója. Győztes csatáinkról kevés szót ejtenek a történészek, holott némelyik Európa históriáját is alapjaiban befolyásolta. Ilyen volt a magyar honfoglalást lezáró első honvédő háborúnk Pozsony alatt. Árpád vezér negyvenezres serege 907. július 4-én ütközött meg a ránk törő Nyugat százezres hadával. Liutpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek szűkszavú haditerve így szólt: „Elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak.” Nem pontosan és nem minden úgy történt azonban mint ahogyan a „krónikás hagyomány” azt láttatni szerette volna.

Gyakori észrevétel, hogy az eredeti állítás szerint a „magyarokat ki kell irtani” – vagy csak „Bajorföldről kell kiűzni”…? A Wikipédia erről így ír:

Johannes Aventinus történetíró munkájában a következőképp idézi a bajor évkönyv ide vonatkozó sorait:

''Ludovicus, rex Germanie atque Boiorum, ex omni Boiaria peracto delectu Anassiburgium, novam Boiorum coloniam, se confert [...]. Ibi decretum omnium sententia Ugros Boiariae regno eliminandos esse.''

"Lajos, Németország és a Bajorország királya, miután befejezte a bajorok kiválasztását, Ennsburgba, az új bajor telepre utazott. Ott mindenki egyetértésével kihirdették, hogy a magyarokat a Bajor Királyságból ki kell űzni.”

Mivel Aventínusz csak idézi az "állítólagos bajor évköny" sorait, így szerintem ennek nincs is igazán nagy jelentősége… ! – ha helyesen idézte akkor azért, ha meg "átfinomította" - akkor meg annak is nyilván meg volt a maga oka... !  - maradjunk ennyiben!

Az persze érdekes, hogy miközben a csatáról nagyon is keveset tudunk, tulajdonképpen mindkét fél, hatalmas veszteségekről számol be. (Magyar részről a második magyar nagyfejedelem Árpád és fiai halála – Bajor részről pedig Luitpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek is elesett.

A mai felfogás szerint, 907. július 4–5. között lezajló pozsonyi csata, korai hadtörténelmünk legnagyobb jelentőségű győzelme. A Magyar Nagyfejedelemség harcosai ekkor – a szokásostól eltérően nem támadó, hanem – védekező szerepben küzdöttek a Keleti Frank Birodalom hadseregével. Érdekes módon a pozsonyi diadalnak hosszú évszázadokon keresztül semmi nyoma a hazai historiográfiában. A középkori kútfők közül kizárólag német évkönyvek tudósítanak övéik legyőzetéséről.

De a 907. esztendő egy más jeles esemény miatt is különös figyelmet érdemel. Árpád és fiainak halála miatt. Bár Anonymusnak mindazonáltal nem minden, közlését szabad figyelembe venni, de talán éppen a második magyar nagyfejedelem Árpád végidejéről nyilatkozik hitelesen, vagy legalább is hihetően. Állítása attól függetlenül veendő komolyan, hogy Árpád haláláról egyedül az ő művében lehet olvasni. Noha a Gesta Hungarorum valóban csekély forrásértéke miatt erre az évszámra is a gyanú árnyéka vetül, de a jezsuita történettudós Katona István már 1778-ban joggal figyelmeztetett arra, hogy itt nincs alapja a kritikának.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy a 907-es pozsonyi győzelem csak 2008-ra érett önálló könyv tárgyává. E könyv sokat segíthet abban, hogy a mai magyarok egészségesebb és reálisabb történelmi tudattal tekintsenek a régmúltra, és a 10. századot sem a vereségekre koncentráló önmarcangoló szemléletmód alapján ítéljék meg, amint azt joggal bírálta Révész László.

Ezt a kort ma leginkább a „Kalandozások kora” – ként említjük. Szőke Béla Miklós adatait tovább gondolva ezt kiterjeszthetjük a 670 – 970 – közötti intervallumra. Van, akinek ez a korszak „barbár rabló hadjáratokat” jelent, van, akinek „zsoldos katonai akciókat” és van, aki háromszázéves „Magyar Birodalomról” álmodik. Egyben azonban megeggyeznek a vitapartnerek, hogy igen kevés az – a valóságos információ erről a korról, amit biztosnak lehetne mondani. No meg abban is, hogy a magyar krónikákban, meg még annál is kevesebb információ van, mint amennyit a külföldi forrásokból kihámozható.

Ez a furcsa űr – véleményem szerint – két híres csata történetéhez, és emlékezetéhez köthető. Az egyik éppen a „Pozsonyi csata” – amelyet szinte meg sem említenek a magyar hagyományok, és krónikák, sőt igyekeznek azt összemosni Árpádnak a Szvatopluk ellen vívott „bánhidi” csatájával. Még a múlt században a honfoglalás emlékére felállított Tatai turulszobor történetének leírása is keveri a két eseményt.

"A város fölé magasodó Kő-hegy kiugró mészkőszirtjén áll a millennium kapcsán kezdeményezett, de végül csak 1907-ben, a bánhidai csata emlékére állított Turul-emlékmű."

Sőt az MKI - honlapján megjelent írás sem egyéretelmű - még ma sem.

https://mki.gov.hu/hu/hirek-hu/minden-hir-hu/egy-nagy-csapassal-akartak-a-magyarokat-megsemmisiteni

A dátumok nem eggyeznek, a csatát június 17 - augusztus 11. közé teszi... és olyan vezérek nevéhez fűzi, amelyeket az írásos emlékek csak jó 50 - évvel később említenek - "A fejedelem nevében kormányzó Lél, Bölcs és Botond hívó szava talpra állította az egész magyar nemzetet" - méghozzá az Augsburgi vereség, és a többé kevésbé sikertelen Bizánc - ostroma okán. Ha Lél - Bulcsú - Botond 907- ben már a magyarok vezérei voltak, akkor 955 - körül már minimum 80 - éveseknek kellett volna lenniük - ami  még ma is elképzelhetetlen. ( Botond 958 - ban még "birkózott" a görög óriásal.)

Az említett könyvben a 955 - ös csatánál ez olvasható:

"Az utóbbiak közt ( az üldözés során odaveszettek ) voltak a sereg fővezérei is, Bulcs vagy Bölcs és Lehel vagy Lél, akiket az üldözők Henrik bajor herczegnek szolgáltattak ki."

Ezek az adatok is egyértelműen az támasztják alá, hogy az említett csatákat pontos írásos emlékek híján "összemosták"  -  az innen-onnan vett híradásokat összekeverték.

Még a viszonylag tudományosnak mondható művek sem vették észre a lehetetlenségeket - mondjuk 70-80 - éves vezérek vizionálását... igaz persze, hogy a Bibliában olvashatunk ollant is, hogy "És lőn Ádám egész életének ideje 930 esztendő ..." - no de az azért már-mégsem..?! - maradjunk reálisak.

Ez az egyik legnagyobb rejtélye a korai magyar történelemnek, éppen az, hogy krónikáink ( és a későbbi történelmi összefoglalók ) miért nem emlékeztek meg erről a magyarság szempontjából szinte sorsfordító győzelemről, miért igyekeztek a győzőknek még az emlékét is kiirtani a nemzeti köztudatból? Ellenben ( a másik csatával ) az Augsburgi – 955 – csatavesztéssel, amelyet viszont szinte a végletekig eltúloztak. Krónikásaink, a vesztesek megszégyenítésében, szinte egymásra licitálva, igyekeztek minél nagyobb gyalázatként feltüntetni azt. (Gyászmagyarok - legendája - akik egész életükre koldulásra lettek ítélve) Pedig máskor, más csapatokat is ért néha vereség, és ma már tudjuk, hogy ez a csata sem volt olyan „sorsrontó” mint ahogyan sokan olyannyira láttatni szerették volna.

Az MKI – egy másik cikkében ezt a kérdést is felveti – Hová tűnt a pozsonyi csata?

https://mki.gov.hu/hu/hirek-hu/evfortulok-hu/hova-tunt-a-pozsonyi-csata?highlight=WyJwb3pzb255aSJd

A cikk válasza végül is az, hogy... sehová… mert hogy soha nem is volt része a magyar történelmi tudatnak. A kollektív tudás egyik formálója (természetesen nem az egyetlen) a középiskolai tankönyv. A cikk végig vezeti a történelemtanítást a legkorábbi „középiskolai” tankönyvektől a „szocializmus” - tankönyveiig, és megállapítja, hogy a pozsonyi csatát a tankönyvek nem „eltűntették” – hanem a hiányt csak véglegesítették, a köztudatban. Az így kialakult narratíva, pedig egyszerűen változatlanul került át az 1990 – es évek időszakába

A válasz - véleményem szerint - az Etelközben csatlakozott kabarok (kumánok) történetében keresendő. Bulcsú "horka" még arról tudósítja a "Bíborbanszületett császárt" a DAI 39. fejezetében, hogy a kabarok:

„Mivel pedig a háborúban legerősebbeknek és legbátrabbaknak mutatkoztak a nyolc törzs közül, és a háborúban elől jártak, az első törzsek rangjára emelték őket. Egy fejedelem van náluk, azaz a kabarok három torzsében, aki máig is megvan.”– mármint hogy az-az egy fejedelem - abban az időben - Ő maga Bulcsú a „horka”.

Arról, hogy abban az időben a „nagyfejedelem” Fajsz – csak egy „odavetett” félmondatból értesülhetünk. A magyar krónikák meg, mégcsak meg sem említik, Zolta ( Solt ) után rögtön Taksony következik. Az Árpád és Géza közötti „nagyfejedelmi névsor” sehol nem maradt fenn, mindössze spekulációk sorozatával vagyunk kénytelenek azt összeállítani.

Vagyis a kabarok szerepe ekkor még nem hogy „marginálisnak” lett volna nevezhető - hanem a DAI 39. és 40. fejezetéből kiindulva egyszerűen „főszereplőknek” vannak feltüntetve.

A magyar krónikák azt a kifejezést, hogy "kabarok" egyetlen egyszer sem használják. A csatlakozó népekre a "kumánok" kifejezést alkalmazzák. Ezt a "kumánokat" - szokás "kunnak" fordítani, de véleményem szerint ez inkább a Kaukázus előterében létező Kuma- folyó környékéről származót jelenti, hiszen a kunok, ekkor még valahol a Sárga-folyó környékén tanyáztak, és majd csak az 1200 - as években jelentek meg a Magyar Királyság határain.

Elképzelésem egyik lényege éppen az, hogy valószínűleg a „Pozsonyi csatát” nem „Árpád magyarjai” hanem a kabarok=kumánok nyerték meg, mivel az ő feladatuk volt a betörő ellenség feltartóztatása, addig, amíg a főerők meg nem érkeznek. Ez azonban olyan jól sikerült, ( az 1921 – ben felfedezett Salzburgi Évkönyvek, és az összecsapásról színes képet festő a XVI. század elején alkotó bajor Aventinus leírása ennek nem mond ellent) hogy a főerőkre már nem is volt szükség. A leírás alapján nyugodtan nevezhetjük az egészet egy „könnyűlovas huszárbravúrnak” mint jól szervezett „felállt hadseregek tömegcsatájának”.

„Gyorsabbak, ( a magyarok) a nehéz fegyverzettel felszerelt seregünknél, amikor még azt hisszük, hogy távol vannak, már ott is teremnek, s amilyen gyorsan jönnek, ugyanolyan gyorsan el is tűnnek.”

A 881 – ben Bécs alatt harcoló csapatok még cowari és ungri néven külön egységként harcolnak. A sztyeppei szokásjog értelmében az utoljára csatlakozott népeknek kell a hadrendben, az elővéd szerepét betöltenie. Mivel Kurszán jelentős szerepet játszott a nyugati hadjáratokban, ahol a kabarok is jelen voltak, Róna-Tas András szerint talán Kurszán a horka lehetett, s halála után lett fejedelem Bulcsú apja, Káli – végül őt követően Bulcsú – akik biztosan nem tartoztak Árpád nemzetségébe. Innen már csak egy lépés az a feltételezés, hogy Kurszán-Káli-Bulcsú is kabar=kumán származású volt. Bár az elővéd szerep, és az exogámia jelentősen apasztotta, a kabar=kumán harcosok létszámát, de a vezetők – a nyugati adóbehajtás is az ő feladatuk volt – mérhetetlenül meggazdagodtak. Ha pedig meggazdagodtak, akkor a hatalom kérdése is felmerülhetett.

Az augsburgi csatát megelőző időszakban, tehát vészesen megromlott a viszony az Árpádok és a Bulcsú nevével fémjelzett kabar=kumán vezetők között. A jelek szerint a gyengekezű fejedelmet, egyre inkább a Bulcsú horka által vezetett érdekcsoport tarthatta a kezében. Fajsz a segítségükkel került hatalomra. ( Fajsz ugyan „Árpád-házi” de nem Zolta utódja, hanem apja Jutocsa, Árpád idősebbik fia volt. Tehát nem a primogenitúra, hanem a szeniorátus elve alapján volt nagyfejedelem.)

Az augsburgi csatát a kabar vezetők – élükön Bulcsúval – vesztették el, ezért nagyították fel annyira a vereséget a későbbi krónikások. A Fajsz – nagyfejedelem köré épített „névkimondási átok” is arra utal, hogy ebben az időben hatalmas veszélyben lehetett az Árpádok hatalma. A DAI – adatainak végiggondolásából, az következik, hogy – mai fogalmaink szerint – Bulcsú „követjárása” inkább egy „politikai puccs” előkészítése volt. Egy „puhatolózás” hogy mit is szólna a császár egy esetleges hatalomváltáshoz!

A csata elvesztése, a nagyfejedelem halála, és a három kabar vezető - élükön Bulcsú horka – kivégzése, azonban megadta a lehetőséget a központi hatalom megerősítésére. A következő száz év alatt, Taksony, majd Géza és végül István széttelepítette a kabarokat – megszűnt a Karosi temetők használata – leverte a lázadozó nemzetségfőket, és kereszténnyé tette az országot. Az augsburgi vereség felnagyításával, és eltúlzásával, a vesztesek gyalázásával, bűnük felnagyításával, a kabaroknak a honfoglalásban és a „kalandozások korában” játszott szerepét így egyszerűen kitörölték a korai magyar történelemből, és mivel a „pozsonyi csata” a kabarok győzelme volt – azt is ki kellett törölni a nemzeti emlékezetből.

A „krónikák” tehát politikai okokból, az Árpádok érdekeinek megfelelően, nagyították fel az augsburgi vereséget, és tették láthatatlanná a pozsonyi győzelmet.

A „Karosi temetők” feltárása, és az ezek alapján megszülető genetikai eredmények, azonban rámutatnak, hogy a „honfoglalók” etnogenezisében - és a sikeres honfoglalásban is - sokkal nagyobb szerepük volt a Kaukázus előteréből érkező (csatlakozottaknak) mint ahogyan azt eddig gondoltuk.

Az a kettősség is ezzel magyarázható, amelyek szerint mind a hagyományaink mind a tudományos kutatásaik eredményeinek egyik része a Kaukázus előterébe, a másik része Baskíria felé mutat. Ez azért lehet így mert, hogy „kabarok” (legyenek azok akárkik esetleg „kumánok” – akik persze nem „kunok” mint ahogyan azt szokás gondolni) és a „magyarok” – valószínűleg hasonló nagyságrendű népekként kötötték meg az együttműködési (vér)szerződést. Kurszán és Árpád hasonló kaliberű vezetők lehettek, de névleg és a „sztyeppe törvénye szerint” – mégis Árpádé volt a vezető szerep. Kurszán korai halála, és a három kabar vezető kivégzése adta csak meg a lehetőségét, hogy az Árpádok kerülhettek ki győztesen, és alapíthattak államot.

Ha Bulcsút nem végzik ki, meggyőződésem, hogy ma nem az „Árpád-hazról” hanem a „Bulcsú-házi” – királyainkról szólna a középköri magyar történelem.

GéKI

A bejegyzés trackback címe:

https://finnugrizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr1617874745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aurora86 2022.07.05. 14:14:02

A helyesírás és a központozás borzalmas...

Géki 2022.07.06. 09:38:58

Köszönöm ahelyesírási kritikát máskor is megkaptam már - ami van azt igazán sajnálom...!

A "központozáshoz" azonabn van egy kicsiny észrevételem.
Lehet, hogy csak azt kellne olvasnod amit én írok, és nem azt kellene olvasnod amit te szeretnél ha írnék!... szerintem ez kicsinyég segítene abban, hogy értsük is egymást.
Én igyekszem megtalálni a formát ahhoz, hogy te azt olvasd amit én írni szeretnék... de ehhez neked is meg kell próbálnod azt olvasni - amit én írni szeretnék...!

TOL 2023.01.05. 22:06:27

Ilyen az ha az embernek megszalad a fantáziája, csak ez a fantáziálás köszönő visszonyban van csak a történelemmel.
Mesének jó.

Géki 2023.01.06. 16:22:13

"Mesének jó."
Köszönöm!
Ha a tehetségem megengedi, akkor a Gárdonyi: Láthatatlan ember regényéhez mérhető történetet szeretnék belőlle kerekítani! A források hiánya miatt "történelemre" nem igen vállalkozhatom!
süti beállítások módosítása