Egyedülálló Szülők

Útmutató igazán egyedülálló szülőkhöz

2022. június 30. - SingleParent

Noha Tolsztoj szerint minden boldog család egyforma, a boldogtalan családok viszont más és más módon boldogtalanok, a valóság az, hogy nincsenek egyforma családok se a boldogok, se a boldogtalanok között és az egyszülős családok is nagyon sokfélék lehetnek. De így is van egy elég jelentős törésvonal az igazi egyszülős család és a különélő kétszülős család között: előbbiben tényleg minden teher egyetlen emberre hárul. Most róluk lesz szó.

egyeszuloscsalad.jpg

Ahányszor azt olvasom, hogy az elvált anyukáknak könnyű, mert az apa minden második hétvégén elviszi a gyereket (gyerekeket), nem értem, hogy lehet megfeledkezni arról a rengeteg egyszülős családról, ahol ez egyáltalán nem történik meg, mert valamilyen okból nincs jelen az apa vagy ritkábban az anya. Annak, hogy miért nincs jelen, számos oka lehet, de most ne is azt firtassuk, hogy ki hibás és ki nem, egyszerűen szögezzük le a tényt, hogy azok, akik tényleg teljesen magukra vannak hagyatva a gyereknevelésben, egészen más gondokkal küzdenek, mint azok, akik „csak” elváltak, de továbbra is közösen hoznak döntéseket és mind anyagilag, mint emocionálisan jelen vannak a gyerek életében. 

Milyen különleges kihívásokkal szembesül a teljesen egyedülálló szülő? 

  1. Anyagi küzdelmek, időbeosztás

Hacsak nem vagy nagyon gazdag, és nem engedheted meg magadnak, hogy fizetős segítséget keress, állandó aggodalomban fogsz élni amiatt, hogy egyedül tőled függ a családod megélhetése. Nem lehetsz beteg, nem vesztheted el a munkádat, nem engedheted meg magadnak, hogy lazíts és még akkor is úgy érzed, hogy nem adsz eleget a gyerekeidnek, ha tényleg mindent megteszel, ami emberileg lehetséges, mert akkor meg időben nem tudsz mindig ott lenni. (Vagy éppen fejben...) 

Van ennek egyébként jó oldala is: az a gyerek, aki pontosan tudja, hogy az őt nevelő szülő mennyire sokat vállal és milyen áldozatokkal jár számára megszokott életszínvonaluk fenntartása, hamarabb ébred rá a saját felelősségére és valószínűbb, hogy magától fog eszébe jutni, hogy amikor már dolgozhat, hozzájáruljon a közös kasszához. De ennek érdekében fontos, hogy ne játsszuk meg a gyerek előtt a szuperhőst és neveljük mielőbb önállóságra.

  1. A felelősség súlya

 Ahol két szülő dönt, megoszlik a felelősség, és csapatmunkával sokszor könnyebb dűlőre jutni. Ha valami baj van, elvált szülők is támogathatják egymást. Ha azonban nincs senki, aki érdemben hozzászólhatna a dolgokhoz, mindenben egyedül kell döntésre jutni, és ennek a felelősségét cipelni.

Ennek is lehet pozitívuma: a nagyobb gyerekeket ugyancsak bevonhatjuk a döntési folyamatokba, ettől ők is felelősségteljesebbek lesznek, meg számunkra is könnyebb lesz mindent átgondolni. Persze mindig alaposan fontoljuk meg, milyen döntéseket kell tényleg egyedül meghoznunk: de az a fiatal, akit a szülője komolyan vesz és aki előtt feltárja a döntéshozatalhoz vezető szempontokat, hamarabb átlátja a dolgok működését és válik önállóvá. Büszke lesz arra, hogy már részben felnőttként kezeli az anyja vagy az apja.

Az is igaz, hogy ha szülői oldalról egyedül kell döntéseket hozni:,nincs veszekedés, nincsenek dacból fakadó konfliktusok. Ha egy feszültségekkel teli házasságból lépett ki valaki, akkor hatalmas megkönnyebbülés, hogy végre nem kell mindenen vitázni. 

  1. A hiányzó szülővel kapcsolatos kérdések

 Ezen a ponton tér el nagyon a szülőpár nélküli anyák/apák élményvilága: más kihívásokkal néz szembe, aki megözvegyült és szeretettel ápolja elhunyt partnere emlékét, és ettől teljesen eltérő azoknak a sorsa, akik életében soha nem is volt jelen a másik szülő (jellemzően az apa), mert mondjuk spermadonor volt, vagy a gyerek egy futó kaland eredménye, esetleg még a terhesség alatt szakítottak... (Most olyan traumatikus dolgokról nem is beszélve, mint hogy a gyerek nemi erőszak következtében fogant meg, pedig ez sem annyira ritka sajnos.)

Ahol a szülők egy ideig együtt éltek, ott is nagyon másképp kell kezelni azt a helyzetet, ha a gyerekkel maradó szülő tette ki a másik szűrét, meg azt, ahol a másik szülő önként döntött úgy, hogy elhagyja a családját és nem is tartja velük a kapcsolatot. És főleg nem mindegy, hogy ez a távolság fájó-e vagy éppenséggel megkönnyebbülés, mert se a maradó szülő, se a gyerek nem kíván találkozni a távollévővel. 

  1. Társasági és szerelmi élet

 Ha a szülő kezdettől fogva egyedül van vagy a gyerek kiskorában marad magára, nagyon nehéz lesz számára társasági életet élni, de ez nagy mértékben függ attól is, hogy van-e valamilyen segítsége (család, barátok), illetve mer-e kérni (még hivatalos segítséget is lehet kérni, bár meglehetősen korlátozottan). Foglalkozástól, lakhelytől, személyiségtől is rengeteg minden függ: az extrovertáltak akkor is nagy társasági életet fognak élni, ha szingli szülők.

Ugyanakkor sok előítélettel szembesülhetünk: megkérdőjelezhetik, miért vállaltunk egyedül gyereket, miért nem tudtuk fenntartani a házasságunkat, ha volt, miért nem rendezzük kapcsolatunkat a másik szülővel... Vannak, akik a férjüket /feleségüket féltik az egyedülálló szülőktől, mert az majd biztos a csábító szerepében lép fel, és vannak, akik attól rettegnek, hogy a szingli anya csak apát akar fogni a gyereke számára. (Férfiakkal szemben kevésbé merülnek fel ilyen vádak, pedig ugyanúgy lehetséges, hogy egy apa nevelőanyát és nem igazi társat keres.)

Nehéz úgy lazítanunk egy buliban vagy randin, ha a gyerekre kvázi idegen vigyáz és nehéz beengednünk az életünkbe egy új partnert, ha a korábbi tapasztalataink nagyon negatívak. Az is fájó lehet, ha egy jól alakuló kapcsolat, amibe már a gyerekünk is beleélte magát, hirtelen megszakad és a régi traumára újabb épül. Éppen ezért sok szingli szülő tartja inkább titokban, ha van valakije, és inkább távolságtartó kapcsolatra törekszik a kedvesével. Ez olykor működik, olykor meg a gyerekek mégis rájönnek, úgy érzik, becsapták őket, kérdezősködnek, féltékenykednek.

Ha nincs másik szülő, aki esetleg maga is keresett új partnert, a gyerek hozzászokhat a gondolathoz, hogy anya /apa számára ő az igazi társ és egy felnőtt partner megjelenése azt az érzést keltheti benne, hogy rá már nincs szükség. (Nagy hiba társpótlékként kezelni a gyereket, sokkal egészségesebb új partner után nézni.)

Nagyon sokrétű tehát a teljesen egyedülálló szülők világa és ha ilyen emberrel randizol, de te magad nem tartozol ebbe a körbe, akkor érdemes végiggondolni, az illető mit miért csinál úgy, ahogy... Ami eddig talán nem volt érthető és úgy érezted, hogy ellened irányul.

Noha nem állítjuk, hogy minden ilyen szingli szülő szuperhős, azért bőven akadnak köztük csodálatraméltó, rendkívüli emberek és remek kapcsolatokat lehet velük kialakítani, csak legyünk nyitottak és empatikusak. De a világért se bánjunk velük úgy, mint a hímes tojással!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyedulalloszulok.blog.hu/api/trackback/id/tr6517871459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása