2022. június 28. 07:00 - Danube Institute

Közeledik a II. világháború tengelyhatalmainak újbóli felemelkedése

Az orosz-ukrán háború valójában azzal rendezi át a legjobban a nemzetközi rendszert, hogy a németeket és a japánokat rákényszeríti, hogy ismét katonai nagyhatalmakká váljanak - érvel a Foreign Affairs.

shutterstock_2115460685.jpg

A második világháború után kialakult rendszer utolsó elemei most, 2022-ben omlanak össze. Nem csak arról van szó, hogy az európai határokat ismét megkérdőjelezik és 1945 óta nem látott méretű államközi háború zajlik kontinensünkön. Amerikának a nyugati világban betöltött megkérdőjelezhetetlen vezető szerepe is jelentősen meggyengül a közeljövőben. És ez nem azért következik be, mert meglevő ereje csökken: ehelyett másoké növekszik majd. Mindez a Nyugat minél jobb védelme érdekében.

Két állam van, amely most a nyugati világrend ellen törő hatalmak régióiban helyezkedik el és világban betöltött jogos szerepét régóta nem nyerte vissza. Japánról és Németországról van szó.

Azáltal, hogy vereséget szenvedtek a második világháborúban, s vezető szerepük Európában és a Távol-Keleten megszűnt, megteremtették a hidegháborúból jól ismert „kétpólusú világrend” feltételeit. Egyrészt ugyanezekben a régiókban első helyre léphettek más hatalmak – Kína és a Szovjetunió – és az általuk jelentett fenyegetés ellen a Nyugat egyetlen igazán erős hatalmára, az Amerikai Egyesült Államokra kellett támaszkodnia mindenkinek.

Az már egészen korán egyértelművé vált Washington számára, hogy volt háborús ellenfelei nélkül nem szállhat szembe a Szovjetunióval és a kommunistává vált Kínával. Éppen ezért segítették elő mindkettő gazdasági talpraállását 1945 után.

A nyugatnémet állam felfegyverzése egészen a 70-es évekig a szovjet blokk hisztériájának az állandó oka volt,

ugyanis Bonn sokáig nem ismerte el a német állam új keleti határait – Szilézia, Pomeránia, Kelet-Poroszország elvesztését. Tokió és Bonn alárendelt, de fontos elemei voltak az amerikai stratégiának már évtizedek óta. A hidegháború végeztével ezen szerepük megszűnt, ugyanakkor a lehetséges erejükkel szembeni gyanakvás megmaradt: mind a lengyelek, mind a koreaiak így tekintenek volt elnyomóikra azóta is. Így igazi nagyhatalommá egyik sem tudott előlépni, annak ellenére sem, hogy a gazdasági ereje maximálisan megvan hozzá.

Ez az ukrajnai háborúval és Kína egyre akutabb fenyegetésével valószínűleg megváltozik. Németország már most százmilliárd eurós haderőfejlesztési programot jelentett be. Japán pedig már 2017 óta emeli katonai költségvetését, az akkorinak a kétszeresét célozva.

Japán és Németország valódi, katonailag is önálló nagyhatalommá válása számos régi feszültséget melegíthet újra. Mint említettem, egyik országnak sem tökéletesen kiegyensúlyozott a viszonya a szomszédaival.

Japánnak Korea, Németországnak Lengyelország és Franciaország még mindig hagyományos ellenfelei, olyan államok, amelyek nem nézik jó szemmel Tokió és Berlin megerősödését.

Abban lehet azonban bízni, hogy a mostani válságos helyzetben ez ahhoz fog vezetni, hogy az egyes erőközpontok egyensúlyi rendszert alakítanak ki egymás között, s nem csak a veszélyérzet és a feszültségek növekednek.

Teljesen egyértelmű, hogy az Egyesült Államok befolyása relatíve csökkeni fog mind a Távol-Keleten, mind Európában, ha Németország és Japán megerősödik. De ez egy Amerika számára is egészségesebb helyzet lesz, ahol nem kell minden regionális döntésben részt vennie, felelősséget vállalnia, folyamatosan készenlétben lennie.
Reménykedhetünk benne, hogy Amerika képes elengedni túlságosan nagyra nőtt birodalmiságát, s Németország, Japán szomszédai a régi ellenségektől való félelmet. Ha így lesz, akkor egy egészségesebb, a hagyományos regionális központokra épülő világrend jöhet.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

komment
süti beállítások módosítása