2022. május 19. 16:00 - Danube Institute

Ukrajna esetéből tanul Tajvan miközben saját védelmét szervezi

Úgy tűnik, hogy az ukrajnai orosz invázió eddigi kudarcai használható leckékkel szolgálnak a távol-keleti szigetország számára, hogy megvédhesse magát egy másik eurázsiai nagyhatalom, a Kínai Népköztársaság támadásától - állítja a RAND elemzőcég.

tajvan_nyito.jpg

Tajvan helyzete meglehetősen reménytelennek tűnik: kicsi, 23 milliós szigetországként fekszik a milliárdos Kína partjai előtt, amelytől jogilag sosem szakadt el, de gyakorlatilag függetlenül létezik, egy soha le nem zárult polgárháború utolsó nyomaként, amikor a kommunisták elől menekülő Kuomintang párt csapatai a szigetre vonultak. Úgy tűnik, hogy fizikailag elkerülhetetlen, hogy egy kínai invázió esetén vereséget szenvedjen, ha az USA nem avatkozik be.

Azonban Ukrajna eddigi sikerei reményt adhatnak a tajvani vezetésnek. Úgy tűnik, megfelelő műveleti eljárásokkal és felszereléssel súlyos sebeket lehet okozni egy modern, nagy hadseregnek is.

Nagyon fontos például a könnyen kezelhető, könnyen rejthető védekező fegyverek alkalmazása.

Tajvannak nincs szüksége az amerikai arzenál legkomolyabb eszközeire, mint az F-16-os vadászbombázók és csapatszállító helikopterek (azaz nem elsődlegesen erre van szüksége). A gyalogság által könnyen szállítható, gyorsan harcbavethető Javelin és Stinger rakétákból azonban a lehető legtöbbet kell beszereznie.

A sok, de könnyű felszerelés vagy a kevés csúcstechnológiájú eszköz használata közötti feszültség korábban is megvolt a tajvani stratégiai tervezésben, de az ukrajnai válság most segíthet dönteni. Persze ennek is megvan a hátulütője: immár nem is lehet arról álmodni, hogy a vörös Kína csapatait esetleg meggátolhatják az átkelésben a tajvani légierő nagy hatótávolságú fegyverei.

Az amerikaiak még segíthetnek, de Washington nem akar biztos garanciákat adni Tajvan megvédésére.

Az, hogy Tajvan ballisztikus rakétákat szerezzen be, legfeljebb a kínai elővigyázatosság felkeltésére alkalmas ötlet lehet – Pekingben meggondolják, hogy érdemes-e inváziót indítani, miközben Tajpej válogatás nélkül rakétázza a keleti parti nagyvárosokat. Persze ez mindössze annyit jelent, hogy Kínának nagy elhatározással kell belevágnia a háborúba, a harctéri sikert nem befolyásolja, hiszen ezek a rakéták semmit sem fognak megállítani.

Marad az, hogy a partokon, vagy a szigeten állítsák meg Kína erőit. Az orosz-ukrán konfliktusban is ez vált be eddig: az ukránok teret engedtek az orosz támadásoknak, közel engedték őket, megvárták, amíg az agresszor csapatok oldalát és hátát támadhatták. Ehhez tér kell. Tér, amit a védekező fél feláldoz, amiben engedi mozogni a támadót, hogy aztán megkerülhesse. A kicsi távol-keleti szigeten ebből igencsak kevés van. És ami még nagyobb baj, egy kínai invázió szigetre engedése megrémiszti a tajvani lakosságot. Igaz, hogy nincsen túl erős Kína-barát hangulat a szigeten, de

a hazáért való harc sem népszerű opció. Nemrég hagytak fel az éves sorozással, és az önkéntesekre alapuló haderő súlyos létszámhiánnyal küzd.

Valamennyit az ukrán tapasztalatok ezen is segíthetnek. Lehet, hogy a kelet-európai ország mintájára Tajvannak is érdemesebb „részidős” , területvédelemre szánt katonákat képezni, a civil lakosságot felkészíteni egy esetleges fegyveres védekezésre, mint kizárólag nagy, központilag irányított hadsereget felállítania. Így a hagyományos fegyveres erőknél jóval több embert képezhetnek ki valamekkora szakértelemre a harchoz, s egyúttal a teljes lakosságban tudatosíthatják az ország védelmének fontosságát, ami egy esetleges háború mentális kibírásához és az ellenállás fenntartásához szükséges lehet.

Egyelőre Tajvan abban reménykedik, hogy minderre sosem lesz szüksége. Gyakran szóba kerül, hogy a szigetet védi a „szilíciumpajzs”: annak a ténye, hogy Tajvanon irgalmatlan mennyiségű mikrochipet gyártanak, a világ termelésnek konkrétan 50%-át.

Kína ideiglenesen elveszítené ezt a kulcsfontosságú erőforrást, ha az invázió során a tajvaniak ezeket elpusztítanák. Azonban ugyanígy Amerikát is beavatkozásra serkentheti a chipek sorsa, hogy ezeket megvédje.

Azonban Tajvannak ismét csak tanulnia kell Ukrajna sorsából: az, hogy a háború nagy veszteségekkel járhat, és óriási gazdasági károkat okozhat, Oroszországot sem tartotta vissza a támadástól, sőt a kezdeti kudarcok utáni újabb erőfeszítésektől sem. Így jobb, ha a kis ország felkészül arra, hogy a tengerpartokon, az utcákon és a hegyekben kell megvédenie függetlenségét.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

komment
süti beállítások módosítása