„A tapasztalt átlag főleg már azt mondja, hogy ilyen meg olyan ne legyen, de hogy milyen legyen, arról csak sematikus elképzeléseik vannak” - ...és talán emiatt következik be az is, amikor egy férfi második-harmadik feleséget választ, és egy ugyanolyan nőt vesz el, mint akitől nem rég elvált, majd azt sóhajtja: tudom, hogy nem kéne ebbe belemennem, de hát mit tehetnék, ha ehhez a típushoz vonzódom?
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Szerintetek igaz az, hogy ahogy idősödik az ember, annál alaposabb szempontok alapján és körültekintőbben választ párt? Tapasztaltabbak, az igaz, de itt a bökkenő, hogy akinek például sok rossz kapcsolata volt, az már eleve gyanakvással fog hozzáállni a következőhöz, és még ha jó is lehetne, ő maga rontja majd el olyan előítéletekkel, hogy: „te is olyan leszel, mint a többi”. Mindenki változik nyilván, és nem olyan párt választ 22 évesen, mint 30-40 évesen, hiszen mások az életkori körülmények, a 20 és 30 év közti időszak mindenkinél mozgalmasabb, mindenféle szempontból, tanulás, meló, helykeresés, önmeghatározás, ekkor nem csoda, ha a rövidebb, kísérletező párkapcsolatok dominálnak, és a párperces érzések viszik a dolgokat valamerre. Utána már stabilabb, megalapozottabb életre vágyik az ember, jobban is tudja, kit keres, milyen társ illik hozzá.
Ha ebbe a korai időszakba még egy házasság, vagy válás is beleesik, kijelenthető, hogy végig is ment a kapcsolatok szintjein. Persze ez is emberfüggő, mert vannak, akik 3 válásból se tanulnak, nem érnek meg, logikusan nem látják át a hibákat. Többször hallottam második-harmadik feleséget választó férfitól azt a mondatot, hogy tudja, hogy nem kéne ebbe belemennie, de hát mit tehetne, ha ehhez a típushoz vonzódik? Majd egy ugyanolyan típusú nőt vesz el, mint akitől elvált. Fixációs szorongás, ha van ilyen. Ezt ismeri, ezt szokta meg. A többi meg majd kiderül.
A tapasztalt átlag főleg már azt mondja, hogy ilyen meg olyan ne legyen, de hogy milyen legyen, arról csak sematikus elképzeléseik vannak. Pedig biztos vannak olyan rossz jelek, amiket korábban nem vettek észre, vagy nem akartak. Lassan már tényleg az az elv ragad a kapcsolatokra is, mint a munkahelyi hatalmi harcoknál, hogy tisztességesen már nincs előrejutás, valamit be kell dobni, és a siker ma azt jelenti, hogy ki tudja a másikat határidőre maga alá gyűrni és lealázni, ellehetetleníteni, besúgni, minél gyorsabban, a karrier érdekében. Semmi nem számít már, csúszunk vissza a múltba. Ebben is lassan elérjük az Egyesült Államok szintjét, ahol az elit életminőség a habzsolás szinonimája lett, bár ha a felhalmozás alapú életstílus valóban boldoggá tenné őket, nem lenne mégis köztük ennyi drogfüggő meg depressziós (minden amerikainak van pszichiátere, ez is egy érdekes tény)
Nem rég beszélgettünk társaságban a sorozat kapcsán az Elizabeth Holmes-jelenségről, és mérlegeltük, hogy mit is valósított meg, milyen áron, és mondom, hogy ez akkor is csalás, bármekkora vagyont is halmozott fel. Erre egy csaj felszólal, hogy igen, de legalább megteremtett egy hatalmas birodalmat egymaga. Mondom: igen, csalásból, és amúgy nem egymaga, csak jól tudott dorombolni. Válasz: igen, de fiatal nőként létrehozott valamit, ami sok pénzt jelentett, meg hírnevet. Mondom neki másodszorra: igen, átverésből. Emberek életével játszott. Csak külsőség volt meg marketing, de mögötte semmi érték. - Szóval, néhány nő felszínesen vesz dolgokat, nem mindig azt akarja látni, ami a valóság, akárhányszor is ismétled, még ötödszörre sem esne le neki, mert szerelmes a saját érveibe, legyenek akármilyenek is, az az övé, mert ő mondta ki, és pont. Felületes módon csak a hírnevet, lóvét és médiaszereplést látják az egészből. Sajnos, a kapcsolataikat is így építik – tisztelet a kivételnek!