Egy kiadós túrázás elején már kiszúrtam az igencsak szimpatikus Náncsi Néni Vendéglőjét és már akkor biztos voltam benne, hogy visszafelé, hulla fáradtan ez lesz a tökéletes helyszíne egy kis pihenésnek, illetve falatozásnak. Még április végén sikerült útba ejteni a helyet és mivel már akkor is igen jó idő volt, így nem is lehetett kérdés, hogy az egyébként igencsak nagy alapterületűnek mondható kinti részen foglaltunk helyet.

A rendkívül minőségi étlapot tanulmányozva hamar leszűrtem, hogy nem véletlen a piros kockás abrosz és leginkább a magyaros, hagyományos ízek jellemzik a kínálatot miközben bizony itt nem fukarkodnak a csavaros fordulatokkal és hát bizony nem is volt könnyű a választás. Én nagy csülök kedvelő vagyok, bár az is igaz, hogy több negatív élményem volt éttermi próbálkozásaim során, mint pozitív, de úgy voltam vele, hátha most kivételesen jó döntés lesz bevállalni. Ránézésre igencsak impozáns képet mutatott a tányér és egy kis megkocogtatást követően gyorsan bizonyítást is nyert, hogy tökéletesen ropogósra lett sütve a bőre, ami ugye elengedhetetlen egy tökéletes csülök esetében. A köret érdekessége, hogy a steak burgonya többfajta hagymával lett összekeverve és egy olyan elképesztő ízbombává állt össze, hogy azt előzetesen még csak elképzelni sem tudtam. Nekem nagyon tetszett, hogy nem féltek ennyire hagymásra, erőteljesre hangolni a köretet. A csülök bőre komolyan mondom párját ritkította és a hús is tanítani való módon omlott le a csontról, viszont ízre sajnos nem igazán tudtam napirendre térni felette. Volt egy kellemetlen mellékíze az egésznek, amit sajnos nem tudtam hova tenni. Annyira szörnyű azért nem volt, de azért határozottan rontott az összképen és nagyon sajnáltam, mert amúgy madarat lehetett volna velem fogatni, ha a hús ízre is tartja az egyébként minden más szempontból hozott csillagos ötös szintet. Mivel a köret azért valljuk be nem lett túlbonyolítva, talán még némi savanyúság is beleférhetett volna a kompozícióba. (4280.-)

Ugyan éhes nem maradtam, viszont a kint látható humoros túrógombóc reklám szöveg és a szomszéd asztalhoz felszolgált látványnak köszönhetően kihagyhatatlan tételnek bizonyult egy kis desszert levezetés. A leírása mondjuk nem egészen volt egyértelmű, plusz mint utólag kiderült, nem is teljes, hiszen én pont egy olyan összeállítást kértem, ami nem is volt feltüntetve, ez pedig nem más, mint a vaníliás tejfölös. A tányér közepén egy kiadós morzsa ágyon foglalt helyet a gombóc, amit aztán igen rendesen nyakon öntöttek jelen esetben a vaníliás tejföllel. Mellé pedig szabadon szórhatunk még extra porcukrot vagy épp fahéjas porcukrot is akár. Nekem nagy gyerekkori kedvencem a túrógombóc, úgyhogy eléggé nagy kritikus vagyok, így aztán bár abszolút jónak mondanám, azért a jóanyám féle házi gombócot nem múlta felül. (1980.-)

Összességében egy szimpatikus, hangulatos vendéglőről beszélhetünk, ahol a házias ízek uralkodnak és az adagon se spórolnak.