Magyar állampolgárságot osztogató ukrán maffia feltérképezése, ismert politikusok üzleteinek feltására – többek között ezek az ügyek kötődnek azon oknyomozó újságírók nevéhez, akik számos alkalommal mutatnak rá korrupciós és jogellenes ügyletekre Magyarországon. Zöldi Blanka és Szalai Bálint a Rajk Szakkollégiumban beszélgetett szakmai meglátásaikról és korábbi eseteikről.

Írta: Kalánová Barbara; Borítókép: Hegedüs Krisztián

A Lakmusz tényellenőrző internetes újság főszerkesztője, Zöldi Blanka korábban a Direkt36 oknyomozó központnál dolgozott több nemzetközi projektben is. Emellett egyetemi keretek között is továbbadja a szakértelmét, oktatott korábban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Budapesti Metropolitan Egyetemen is.

Szalai Bálint a Szabad Európa újságírója. 2015-ben – akkor még az Index munkatársaként – az ukrán maffia Magyarországon folytatott állampolgár üzletelését feltáró cikksorozatával megnyerte a Transparency International Gőbölyös Soma-díját, mellyel kimagasló oknyomozó újságírók tevékenységét jutalmazták.

Amikor az ember vásárra viszi a bőrét

Az újságíráson belül a tényellenőrzés a véleménytől eltérő, tényalapú műfaj: az újságíró utánajár, hogy a médiában terjedő állítások mögött vannak-e valós tények. Az oknyomozó újságíró korábban ismeretlen információkat próbál feltárni a nyilvánosság számára.

Szalai Bálint egy házibuliban találkozott egy belarusz férfival, aki igazolványa alapján rendelkezett magyar állampolgársággal, azonban egyáltalán nem beszélt magyarul. A helyzet azért lett számára gyanús, mert feltétele lett volna az okirat megszerzésének a magyar nyelvtudás. Így elkezdett utánajárni a dolognak, és a lehető legtöbb információt megszerezni az egyszerűsített honosítás folyamatáról, idővel pedig egyre világosabbá vált számára, hogy szélhámosság állhat az ügy mögött. Szalai Bálint azt látta az eset egyetlen sikeres felderítési módjának, ha becsatlakozik az egyik, ebben a szolgáltatásban utazó bűnözést végző csoporthoz. 

Az akció során egyszer majdnem lebukott, amikor a csoport egyik tagja aziránt érdeklődött Bálintnál egy nagyobb társaságban, hogy nem ismer-e esetleg Magyarországon jó kutyakiképző helyet. Bálint szinte automatikusan válaszolt, és egy rendőrségi kutyakiképzőt ajánlott. Ekkor megfagyott a levegő, és Bálint a figyelem középpontjába került: senki nem értette, hogy honnan tudhat a hely létezéséről. A bakizásból azonban gyorsan kimagyarázta magát, és akciója végül sikerrel zárult: sikerült a csoportba beilleszkednie, felderítenie és megírnia az illegális tevékenységüket bemutató cikkeket. 

A képen Szalai Bálint, Fotó: Hegedüs Krisztián

Zöldi Blankát az motiválja munkájában, hogy a társadalom, ezáltal saját maga, valamint szerettei érdekében is hozzájárulhat a változáshoz, és jobb körülményeket teremthet.

 „Amikor olyan információkat tudok feltárni a nyilvánosság előtt, amelyeket másoknak még nem sikerült, főleg, amikor ezt korrupciós ügyek kapcsán tudom megtenni, akkor mindig úgy érzem, hogy ezzel hasznos dolgot csinálok, elősegítem azt, hogy egy tisztább országban éljünk.”

Gyakoriak a gyűlölködő kommentek az újságírók cikkei alatt, fenyegető leveleket is jócskán kapnak. Az utcán nem kell félniük, nem élnek rettegésben, azonban egyikük sem tudhatja soha biztosra, hogy melyik fenyegetés fog tettlegességig fajulni. Szalai Bálint szerint sokszor  dilemma, hogy melyik fenyegetés miatt érdemes feljelentést is tenni, különösen, amikor például női újságírókat fenyegetnek az olvasók nemi erőszakkal vagy bárkit a gyerekei, rokonai elleni konkrét  támadásokkal. Az újságírónak legtöbbször az ellene induló perek miatt kell megjelennie, és bizonyítania, hogy minden állítás megalapozott, amely cikkeikben szerepel, míg Zöldi Blanka a közérdekű adatok megszerzése miatt jár általában a bíróságokra.

Az újságírókba vetett bizalom hiányáról

A két szakember egyetértett abban, hogy sokat romlott az újságírókba vetett bizalom Magyarországon. Blanka szerint nem azzal van a legnagyobb baj, hogy hibáznak, elírják a szavakat, vagy nyelvtani hibát vétenek, hiszen minden ember hibázik. A probléma inkább az, hogy nem történik meg a helyreigazítás, sok esetben a szerző sincs megjelenítve a cikkekben.

„Nagyon sok olyan újságíró dolgozik a szakmában, akik az alapvető elvárásoknak nem felelnek meg. Az embereken pedig azt látjuk, hogy nem tudják ebben a nagy információs zajban a sok szemét közül kiválasztani, hogy mi az, amiben megbízhatnak”

– hívta fel rá a figyelmet Zöldi Blanka.

A képen Zöldi Blanka, Fotó: Hegedüs Krisztián

Szalai Bálint arra is rámutatott, hogy sok újságíróként dolgozó médiamunkás súlyosan elfogult vagy teljesen elvtelen propagandista, akik épp az ellenkezőjéért dolgoznak, mint egy újságíró: a valóság minél pontosabb és teljeskörűbb bemutatása helyett a valóság minél torzítottabb ábrázolására. Közben viszont a nagyobb hitelesség érdekében újságírónak mondják magukat, tartalmaik újságokban, tévékben jelennek meg, hasonló formátumokban, így nem csoda, hogy egyre bizalmatlanabbak az olvasók. Ha a gyógyszergyári sales-esek gyerekorvosként is elkezdenének praktizálni, az gyorsan lerombolná a gyerekorvosok intézményét is. Ami pedig szintén nehezítő körülmény, hogy a tényfeltáró információk nyilvánosságra hozatalának gyakran nincs semmilyen következménye. Szerinte az viszont szőrszálhasogatás, hogy lehet-e tökéletesen objektív az újságírás, mert filozófiai értelemben egy ember sem lehet az. De nem is muszáj ragaszkodni ehhez a szóhoz, szerinte ugyanazt jelenti a fair újságírás, amire mindig törekedni kell. 

Az évek során véleménye szerint egyértelműen megmutatkozott, hogy a közösségimédia-oldalak térhódítása következtében sokkal jobban megéri az újságíróknak kattintásvadász címekkel ellátott, hamis információkon alapuló cikkeket gyártani, mivel ezek sokkal gyorsabban terjednek, ha az újságok közötti verseny lekerül a cikkek címei közötti versenyre. Az előadáson azonban rávilágítottak: