Carl Icahn egy igazi Wall Street-i legenda. Egy nyughatatlan milliárdos az Icahn Enterprises (IEP) élén, akiről a közvélemény régóta latolgatja, hogy opportunista befektető, vagy inkább egy rosszmájú vállalati portyázó. A Hindenburg most azonban talán ennél is fontosabb kérdéseket vetett fel a holding működésével kapcsolatban: lehet, hogy az egész egy nagy Ponzi-séma?
Icahn tőzsdei karrierje a 60-as években indult, sikeres befektetőként kezdte, majd bukott egy elég nagyot és szinte mindent elveszített, de nem hagyta abba. A 70-es években elindította a Midweek Option Reportot, mert akkoriban az opciók elég homályos témának számítottak, ezt kihasználva a brókerek pedig hatalmas összegeket tudtak leakasztani hozzá nem értőktől.
CARL ICAHN ÍGY MINDEN HÉTEN PONTOSAN LEÍRTA AZ EMBEREKNEK, HOGY HOL VERTÉK ÁT ŐKET AZ ÜGYLETEKEN.
A következő lépcsőfok már a New York-i értéktőzsdén megvásárolt hely és a saját cég volt. Ebben hamar megtalálta a szenvedélyét: alulértékelt vállalatokba kezdte bevásárolni magát, és belülről finomítgatni azokat. Ő volt a 80-as évek eredeti „corporate raider”-e.
A holdingja mai formájában már 18 milliárd értékű, és a befektetések mellett jelen van az energiaszektorban, autóiparban, az ingatlanpiacon, a csomagolóiparban és gyógyszerészetben is. Az Icahn Eterprises 85 százaléka Carl Icahn és fia tulajdona, tehát nagy része családi kézben van. A cég és a részvény értéke így erős mértékben támaszkodik a reputációra, pontosabban Carl Icahn reputációjára.
A hosszú évek során kiépített imidzs elég erős alapokat ad, hiszen olyan ismert cégnevek köthetőek munkásságához, mint például a PayPal, a Marvel, az Apple, a Netflix. Mindegyik sztori egyedi története annak, hogy vált részesévé Carl Icahn ezen cégek sikerének. A PayPal esetében például az ő keze alatt játszódott le a spinoff, ami során az eBaytől elválasztva, gyökereihez visszatérve önállóan piacra került, ezzel növelve értékeltségét.
Voltak erős húzásai kevésbé ismert nevekkel is, mint például a Herbalife. Ebben az esetben Bill Ackmannel vette fel a harcot. Ackman egy másik milliárdos befektető, aki nyilvánosan támadni kezdte a Herbalife működését, mert egy illegális piramisjátéknak tartotta. Közben persze méretes short pozíciókat nyitott a cégre. Carl Icahnnak ez nem igazán tetszett, úgy érezte Ackman több száz millió dollárt keres csupán azzal, hogy megijeszti az embereket. Még élő adásban is vitatkoztak a témában, amire nem gyakran kerül sor.
Milliárdosok harca, ahol a pénz és a reputáció dönt, ki mennyi pénzt és mennyi ideig hajlandó beletenni a történetbe, illetve kinek a befolyása erősebb, hogy az emberek véleményét a saját meggyőződése irányába billentse. Ackman végül csúnyát bukott, öt év után zárta pozícióját méretes veszteségekkel, szemléltetve a shortolás vagy aktivista shortolás veszélyeit.
Elég egy erős ellenfél, aki ellened fogad, és meggyőzi a piacot.
Carl Icahn pedig kifejezetten erős ellenfél. A nyereségei mellett fair game elveire felhúzott reputációja emeli ki őt. Az opciós riportjától kezdve a Herbalife csatáig, nem állta szó nélkül, ha valami sértette igazságérzetét. Azt állítja, azért avatkozik bele alulértékelt vállalatok működésébe is, mert a nyerészkedő CEO-k hajlamosak saját érdekeiket a befektetőké elé helyezni. Hatékony működésű cégeket képzel el, és nem egy olyan kapitalista világot, ahol a felsővezetők bármiféle hozzáadott érték nélkül lesznek gazdagabbak napról napra. Elítéli a különböző társadalmi rétegek közötti hatalmas vagyoni szakadékot is, bár kérdés, hogy ez mennyire hiteles egy milliárdostól.
Lehetséges, hogy miközben elítéli a mások veszteségén való nyerészkedést, valójában ő is valaki(k) kárán gazdagodott? A Hindenburg elemzése szerint az Icahn Enterprises Ponzi-séma jellegű csalással éri el, hogy befektetői elégedettek maradjanak. Az ATM (at-the-money) részvény kibocsátási programjukat valószínűsíthetően arra használták fel, hogy ki tudják fizetni az egyébként fenntarthatatlannak tűnő, 2 dollárnak megfelelő, kicsivel 15 százalék feletti osztalékot, ami silány pénzügyi teljesítményük ellenére nagyobb, mint bármely másik 10 milliárd dollár feletti, nagy kapitalizációjú cégé. Eközben negatív volt a szabad cash flow, égett el a pénz, de a magas osztalékot valahogyan ki kellett gazdálkodni. Ez röviden azt jelenti, hogy a cég új befektetők pénzét használta fel arra, hogy a meglévőket kifizesse.
A HINDENBURG SZAVAIVAL ÉLVE: EZ CSAK ADDIG MŰKÖDIK, AMÍG VAN HAJLANDÓSÁG KOCKÁZTATNI, HOGY AZ UTOLSÓ TARTJA A ZSÁKOT.
A riportban szerepel még, hogy a papír a Hindenburg által számított nettó eszközértéke fölött 310 százalékos prémiummal forog a piacon, ami kivételesen magas, és jó indikátora a vállalat túlértékeltségének. Az is látszik, hogy az ingatlan és egyéb nem likvid befektetéseit írja le a ténylegesnél magasabb értéken. Az egyik tulajdonában álló üzlet például, amely húsok csomagolásával foglalkozik, 240 millió dolláron szerepelt saját év végi számításaikban, míg ugyanabban az időben piaci értéke 89 millió dollár volt. A holding teljes nettó eszközértékét így jelenleg 4,4 milliárd dollárra becsüli a Hindenburg, miközben az indikatív adatokban 5,6 milliárd szerepel. Eszerint csak az éves osztalék mértéke egyenlő a nettó eszközérték 64 százalékával. Az elemzőcégnek az az álláspontja, hogy ezt a jövőben kénytelenek lesznek csökkenteni vagy teljesen levágni.
A túlértékeltségen és Ponzi-sémához hasonló működésen felül a riport kitért arra, hogy a cég nem teszi közzé pénzügyi jelentéseiben Icahn személyes kölcsöneit és azok limiteit. Illetve az elemzés kiemelte azt is, hogy a Jefferies az egyetlen bank, amelyik vételi minősítést adott a cégnek, alátámasztás nélkül biztonságosnak tartva az osztalékát. Szintén a Jefferies az egyetlen bank, amelyik a cég teljes 1,7 milliárdos ATM részvény kibocsátási programját kezeli.
A megfogalmazott problémák alapján a Hindenburg short pozíciót vett fel az Icahn Enterprises részvényeivel szemben. A jelentés május 2-án jelent meg, azután két nappal a papír -40 százalékon is volt, 30 dollár alatti értéken, ami az elmúlt évtized legalacsonyabb árfolyamát jelenti a cég számára. Ugyanezen a napon, május 4-én a károkat mérsékelve a holding bejelentette a 2 dolláros osztalék kifizetését. Ennek köszönhetően május 5. a cég történetének egyik legerősebb napja volt, 8 dollárt emelkedett a részvény a kereskedési időben. Azonban hiába tettek közé válaszközleményt, hivatalosan nem tudták megcáfolni a Hindenburg által felvetett problémákat, ami arra késztette az elemzőcéget, hogy az Icahn Enterprises kötvényeivel szemben is short pozíciókat nyisson. Emellett az sem segített, hogy az Egyesült Államok főügyészsége vizsgálatot indított a céggel szemben, így a papír újra -37 százalékon van.
Carl Icahn arról ismert, hogy nagy cégek CEO-ival veszi fel a kesztyűt, valós értékre hozva azokat, javítva az esetleges hibákat a vezetés, pénzügyek vagy akár átláthatóság terén. Most azonban úgy tűnik, a ring másik oldalán találta magát. Múltjából kiindulva számítani lehet a Hindenburggal szembeni esetleges erősebb visszavágásra, és összességében hosszabb küzdelemre.
MEGLEPŐ LENNE, HA A LEGENDA HAGYNÁ ÍGY ELVESZNI, AMIT ÉVTIZEDEK ALATT FELÉPÍTETT.
(A cikk először a Forbes.hu oldalán jelent meg 2023. május 31-én. Borítókép: Carl Icahn , forrás: Bloomberg)
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
