Hogy működik a szerelem?

Hogy működik a szerelem?

Ezért érnek véget az első szerelmek

2023. március 31. - Csilla Csipszer

Ha még 30 évesen is a gyerekkori szerelmeddel élsz, van esély közös jövőre, de sajnos nem sok. A legtöbb első szerelem ugyanis törvényszerűen előbb vagy utóbb, de véget ér. Csak nagyon kevesen mondhatják el, hogy elsőre megtalálták azt az embert, aki mellett végül le is élik az egész életüket. Hogy miért? Szolgáljon az alábbi 4 ok magyarázatul!

 Fiatal korban, hormonoktól túlfűtötten éljük a mindennapjainkat, a gyermeki kíváncsiság és a tapasztalatlanság nem hagy minket békén, ezért is lehet minden első szerelem olyan intenzív és persze emlékezetes. A tinik vágynak az új felfedezésére, és csak a jelenre koncentrálnak.

Nagyon gyakori, hogy két jó barát talál így egymásra, Izgalommal tölti el őket a tudat, hogy barátjuk / barátnőjük legyen, átéljék egy számukra ismert emberrel, az az első csókot és együttléteket.

Ahogy változnak az emberek az évek során, úgy változik minden érzés, minden gondolat.

 Az első szerelem általában azért sem tarthat örökké, mert a páros mindkét tagja változik. Minél fiatalabb korban találkozunk az első szerelmünkkel, annál valószínűbb, hogy még nem alakult ki a végleges személyiségünk és életről alkotott elképzelésünk.

Másrészt, az idő múlásával az ízlésünk is változik. Nem csak az ételek, a zene vagy épp az öltözködésünk terén, hanem a begyűjtött tapasztalatok alapján az is egyre világosabban körvonalazódik bennünk, hogy milyen párt képzelünk el magunk mellett és mire vágyunk egy kapcsolatban. 

Sokan egyetemre, főiskolára mennek, mások azonnal dolgozni kezdenek a középiskola után. Ha egy új lehetőség más városba szólítja az egyik felet, akkor nagyon nehéz lesz távkapcsolatban folytatni az eddigieket. Új információk, új ingerek érik az embereket, amelyek felülírják az addig tapasztalatokat.

Lehetséges, mégis ritkán maradnak az ilyen párok együtt. De nem csupán földrajzilag távolodhat el két ember egymástól.

Ahogy idősebbek leszünk, már mást tartunk fontosnak és értékesnek az életben, így ez okozhat olyan ellentétet a párkapcsolatban, amelyre a felek már nem találnak megoldást. Egy szerelem pedig nem maradhat fenn, ha a pár tagjai épp egymással ellentétes irányban indulnak el az úton.

Az első szerelemnél még nem gondolkozunk, nem mérlegelünk. De hamar ráeszmélhetünk, hogy nem feltétlenül ez az, amire mindig is vágytunk. Sokan nem próbálkoznak „megjavítani” egy kapcsolatot, inkább keresnek valaki mást, valaki jobbat.

A bejegyzés trackback címe:

https://aszerelemkezikonyve.blog.hu/api/trackback/id/tr2818085376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Almandin 2023.04.01. 11:38:53

Ez idősebb korban is így van. Általában akkor marad együtt két ember, ha erős erre az elhatározásuk. Régen nem vagy nehezen lehetett válni, ezért tartottak sírig a tizenévesen kötött házasságok is. Ma az emberek inkább kilépnek a kapcsolatukból, ha bármilyen probléma felmerül. Idősebb korban se tartanak örökké a szerelmek. Jó esetben szeretetté alakulnak át. Manapság az emberek nagy része nem tudja értékelni, hogy van egy bizalmi kapcsolat az életében, inkább eldobják a kapcsolatot, mint megjavítják. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes küzdeni, sőt, káros, de ma sokan tökéletes párról álmodoznak és nagyon hamar bedobják a törülközőt.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.04.01. 12:34:08

Szánom azokat az embereket, akik azzal magyarázzák az egyedülállóságukat, hogy még nem találták meg az "igazit". Ezek az emberek nem értik, hogy az "igazi" nem fog eljönni értük, olyan nem is létezik, mert az a bizonyos igazi a képzletükben úgy él, mint aki mindenben hozzájuk igazodik. A tartós, hosszabb távú, házassággá is váló kapcsolat mindkét fél részéről szándékot, elhatározást, igazodást, kompromisszumokat és türelmet igényel. Aki nem találta meg az igazit, az valójában kompromisszumképtelen, türelmetlen, és majd negyvenévesen kezd el kapkodni meg gyereket csinálni, az utóbbi elsősorban a nőknél problémás. Olyan párt kell keresni, akivel jól megértik egymást, és a viták, összezördülések idején megengedőnek kell lenni. Jusson mindenki eszébe, hogy ezt az embert nem akarja eldobni, elveszíteni, ezért pedig tenni kell, engedni kell a vitában, igazodni kell a másikhoz, és akkor ő is igazodni fog őhozzá.

Az első nagy szerelem hormonalapú, és sokszor nem igazi választás, inkább csak egymásra találás. Mivel fiatal korban csap le az emberre, és a fiatal még kialakulatlan személyiségű, sokat fog változni a természete, a gondolkodása a következő években, és a kezdetben összeillőnek látszó pár jó eséllyel eltávolodik egymástól. Régen a házasságot a világ rendjének tekintették az emberek, és azt gondolták, hogy a pár majd összeszokik, majd idővel megszeretik egymást. Mivel ez volt a világ rendje, értelemszerűen keresték a jót a másikban, és ha nem találták, akkor sem akartak elválni, két ember akkor is együtt tud élni, ha (már) nem szeretik egymást. Gyerekeket nemzettek, mert ez volt a világ rendje, és az emberiség fennmaradt. Most, hogy van válás, némely ember az első összezördüléskor is rögtön a váláson kezd gondolkodni, vagy a szakításon, ha még nem volt házasság. Válogatósak lettünk. És a gyereket "vállaljuk", mint egy kényszerű terhet, de csak mértékkel. Így aztán a világ ma négerekkel kezd megtelni, mert ők nem ilyen "modern európaian" állnak hozzá a dologhoz.

Az első szerelmek legyenek önfeledtek és boldogok, tart, ameddig tart, de aztán tessék megérteni, hogy az együttmaradásért mindenkinek aktívan tennie kell. Nagyon jó, ha a házasságon gondolkodó pár szerelmes, de a szerelem enyhülni fog, és arra figyeljünk, hogy megmaradhasson a szeretet, a törekvés arra, hogy örömet okozzunk a másiknak, hogy kedveskedjünk neki, segítsünk neki, és megértéssel fogadjuk, ha rosszabb napja van. Ebből akár élethosszig tartó házasság is lehet.

Almandin 2023.04.01. 23:30:11

@Androsz: Azért az se volt jó világ, amikor muszáj volt összeszokni meg nem lehetett válni. Régen nem azért nem váltak el, mert nem szerettek volna, hanem mert gazdaságilag is össze voltak láncolva, valamint mindenki kiközösítette volna őket, ha megteszik. Szörnyen boldogtalan lehetett az emberek többsége, ebből meg egyrészt a vallásba, másrészt az anyagiasságba menekültek (a vagyonfelhalmozás mint életcél).
Abban viszont egyetértek veled, hogy ma már inkább az a baj, hogy sokan az első, kisebb konfliktusra is szakítanak. Valóban tökéletes partnert keresnek, emiatt mindenkit dobnak pár éven belül. Aztán a végén egyedül maradnak. Hibátlan ember pedig nincs, az embernek meg szükséglete egy társ, a társas élet, anélkül magányos és beteg lesz. Sokan nem értékelik, hogy már önmagában az milyen nagy dolog, hogy van valaki, akivel bizalom és szeretet alakult ki. Nem dolgoznak a kapcsolataikon, hagyják azokat tönkremenni, Igazi kincset engednek ki a kezükből és észre se veszik.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.04.02. 12:30:12

@Almandin: "Szörnyen boldogtalan lehetett az emberek többsége"

Azt gyanítom, hogy nem. A boldogság relatív. Ha megkérdezel valakit, hogy boldog-e, többnyire nem tud rá határozottan válaszolni, hacsak nem tényleg boldogtalan. Nehezen mondjuk ki, hogy boldogok vagyunk, mert az csak akkor igaz, amikor valami éppen az egekbe emeli a kedvünket. A régi házaspárok valószínűleg boldognak tartották volna magukat, amikor éppen nem volt háború, nincs nagybeteg a háznál, a gyerekek is jól vannak, van ennivaló, van saját lakhely, a jószág is szaporodik, rendben telnek a napok. Az, hogy nem szerelemből házasodtak, szerintem olyan sokadik tétel volt a listán, hogy nem is nagyon foglalkoztak vele. Akik a földből éltek, azoknak az egész napjuk munkával telt, és ha mindenki ki tudta belőle venni a részét, és a termés jónak ígérkezett, azok úgy érezhették, hogy Isten kegyes hozzájuk. Ahol a férj tartotta el a családot, ott a feleség a háztartást intézte, vigyázott a gyerekekre, és ha megvolt minden, és még jutott egy-egy csepp luxusra, egy szebb ruha, egy ünnepi vacsora, nem sokkal komplikáltabbra gondolok, akkor elégedettek lehettek, ami már majdnem boldogság. Gondolkodtam már azon, hogy a nagyszüleim boldogok voltak-e. Amíg velük éltünk, nagyapám eljárt a közelbe dolgozni, nagyanyám főzte neki az ebédet, takarított, gazdálkodott, nagyapám vasárnap délelőtt elment a templomba, a lányukat rendes emberhez sikerült adni, aki nem iszik, vannak unokák, talán elégedettek voltak. Egymással sosem veszekedtek, sosem éreztem bennük fásultságot, lappangó utálatot, haragot. Régen volt saját szép házuk, amit a háborúban lebombáztak, volt régen egy kis majorjuk, amiből mindig megéltek annyira, hogy nagyapám fizetését az extra kiadásokra tehették félre, azt nagyanyám többször is elmesélte, akkoriban szerintem elégedettek lehettek a sorsukkal.

Öreg fejjel jöttem rá, hogy amikor még lett volna rá alkalmam, sosem kérdezgettem őket például arról, hogyan ismerkedtek meg, csak apró töredékeket hallottunk néha, amelyek arra utaltak, hogy nem volt ellenükre a régi világrend, a maihoz képest szigorú erkölcs, amit persze ők fiatalon mindig megpróbáltak kicselezni, de csak mértékkel. Nem tudok minden ember nevében nyilatkozni, de szerintem sokan tudtak elégedettek lenni azzal is, hogy valakik összeismertették őket a jövendőbelijükkel, a fess fiatalember a fényes fekete hajával a vasutastiszti egyenruhájában megismeri a csillogó szemű, nevetős kedvű leányt, és kész a házasság, több nem is kellett. Működött, én azt hiszem. Ma is rengeteg ember boldogtalan a temérdek szabadságával, szerintem valójában nem ezen múlik a boldogság. Ma magasak az elvárások, amik könnyen maradnak kielégítetlenül.

Persze ma már két embernek kell dolgoznia ahhoz, hogy a család megéljen, és alig van olyan ember, aki ne a fizetéséből vásárolná a mindennapi betevőt, az árak pedig mindig csak emelkednek, mindig nehéz félrerakni az öregkorra, és hiába a modern orvoslás, ma is megbetegednek az emberek. Ma sem egyszerű elégedettnek, azaz majdnem boldognak lenni, pedig van nagy tévé, fagyasztó, szupermarket, drága telefon, autó, sok ruha, wellness-hétvége. Ezek ismeretében nehéz meghatározni a boldogság követelményeit. És akkor ott van a párválasztás, amivel kapcsolatban telebeszéli a fejünket az életmódi sajtó, a sok reklám, a celebek okoskodásai, és elfelejtjük, hogy a jó házasság valójában még mindig egy jól működő szövetség egy szerencsésen megválasztott társsal, nem elröppenő szerelem.
süti beállítások módosítása