Arcanum blog

Hofisztérium

Hofi Géza (1936-2002)

2022. május 27. - hacsa.

Sem humorista, sem színész nem volt Magyarországon, aki a műsoraival akár csak megközelítőleg akkora közönséget vonzott volna, mint Hofi Géza. 2001. május 27-én az Élelem bére elérte az 1500. előadást. Mindig pótszékes házakkal. Ez kb. 750 ezer nézőt jelent. És nem az volt az utolsó előadás. Még sokkal több lett volna, ha Hofi nem hal meg nem egészen egy évvel később, életének 66. évében, és annak az utolsó évnek a jelentős részét nem tölti betegágyban. A korábbi szólóestjei is több száz előadást értek meg. Milliók látták őt élőben. A tévé kívánságműsorában pedig őt kérték legtöbben. Ő volt minden idők legsikeresebb magyar humoristája.

hofi_1.jpg

Film, Színház, Muzsika, 1968. december 7.

Apja a Kőbányai Dohánybeváltóban volt csoportvezető. Édesanyja betanított munkásként kezdte a Budapesti Konzervgyárban, aztán helyettes műhelyfőnök lett belőle. A Dohánybeváltó szolgálati lakásában éltek a Tárna utca 13-ban. Oda vitték haza a kórházból az 1936. július 2-án megszületett Hoffmann Gézát.

Nem volt kifejezetten proligyerek, de mindenesetre munkáskörnyezetben nőtt fel, és gyári munkásként dolgozott mielőtt színésznek állt. Iskolás korában folyamatosan szórakoztatta, parodizálta a környezetét. Nyaranta a Kőbányai Téglagyárban dolgozott kocsitologatóként, és a gyár színjátszó csoportjában színészkedett. Színészi munkásságának első nyoma a sajtóban ez: "A Kőbányai Téglagyár operettegyüttese Lukovszkij 'Két kapitány”' című egyfelvonásos operettjének előadásával sok derűs percet szerzett a hallgatóságnak. A főszereplő — és egyben rendező — Zombori Bélának és a Zajkát alakító Nagy Erzsébetnek hangja is van az operettszerepléshez, Hoffmann Géza sajátos, egyéni humora pedig kitűnően illett a volt tengerész üdülőigazgató hálás szerepéhez." (Szabad Ifjúság, 1954. május 5.) Ezek szerint már tizennyolc éves korában is megnyilvánult "sajátos, egyéni humora" a Rózsa Ferenc Kultúrház színpadán. 

1955-ben leérettségizett, jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. Az első rostán háromszor túljutott, a másodikon háromszor fennakadt. Kitanulta a porcelánfestő szakmát. A Kőbányai Porcelángyárban dolgozott. Sok ezer utas evett az étkezőkocsikban az általa festett utasellátós tányérokból. 1957-59 között letöltötte katonai szolgálatát. 

hofi_2.jpg

Hoffmann Géza a kutatott tehetségek között. (Mérleg, 1988/5.)

Beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, ahol 1960-ban végzett. A színiiskolában a szünetekben parodistaként, utánzóművészként szórakoztatta színésztanonc társait (többek között Sztankay Istvánt, Sas Józsefet). Állítólag olyan kiválóan utánozta hangszerek hangját, hogy ha függöny mögé bújt, nem tudták megkülönböztetni az utánzását az igazi hangszerek hangjától.

A Fészek Klubban meghallgatta a színészparódiáit Szendrő József, a debreceni színigazgató, aki a kis műsor végén Hofi későbbi előadása szerint azt mondta néki: "Valami mozog magában, még nem tudom, kukac vagy tehetség, de elviszem Debrecenbe, majd ott kiderül."

Három évig működött a Debreceni Csokonai Színházban. Itt lett Hoffmannból Hofi. Ekkor - és még később is - előfordult, hogy y-nal írták a nevét. Például: "Hofy Géza Csortos-, Kabos- és Rajz-paródiái nagyban emelték a műsor színvonalát" (Hajdú-Buhari Napló, 1961. december 17.). Mivel igen gyorsan tanult szöveget, ő volt az állandó beugró. Beugróként még főszerepet is játszott, rendes szereposztásban csak kisebbeket. Például Freddyt a My fair Lady-ben a Higginset játszó Latinovits mellett.

Ő a színészbüfében volt főszereplő az előadások után, amikor előadta az előadás, a színészek paródiáját. 

hofi_3.jpg

Hofi tüzet ad Latinovitsnak a debreceni színpadon. (Film, Színház, Muzsika, 1972. február 19.)

1963-ban visszajött Budapestre, megkapta az Országos Rendező Irodától a működési engedélyt, és ettől kezdve abból élt, amiben a legjobb volt. Parodistaként, humoros magánszámok előadójaként lépett föl mindenhol, ahol lehetett. Kultúrházakban, a vendéglátóiparban, haknibrigádokban, esztrád műsorokban.

"Csak lassan ismerték el. Hosszú időbe — nyolc évbe — telt, mire befutott. Úgy érezte, hogy ez az örökkévalóság. Ez alatt a nyolc esztendő alatt nagyon kétes értékű bárműsorokban lépett fel." (Film, Színház, Muzsika, 1968. december 7.)

1967-ben az ORI Halló, itt Balaton című műsorával járta az országot. Egy műsor előtti szalonnasütésnél elkezdtek Koós Jánossal duóban énekelni és bohóckodni, és mindenki látá, hogy jó. Bilicsi Tivadar azt mondta: "Fiúk, ez remek, miért nem csináljátok meg színpadon is?" Így kezdődött a Hofi-Koós-duó dicsőséges története. Koós volt az egyetlen, akivel a szólistának született Hofi közös számokat adott elő. Meg is mondta Molnár Gál Péternek: "Hát szóval... én partnerekkel nem tudok... M. G. P.: És Koós Jánossal? HOFI: Persze. Hát ő olyan partner." (Kritika, 1977/1.)  (Hofi és Koós híres szilveszteri Frédi és Béni száma.)

Ebben az évben fellépett a Mikroszkóp Színpad Mai vendégeink című műsorában, ahol felfigyelt rá Marton Frigyes, aki számokat keresett a televízió szilveszteri műsorához. A főpróba után Marton közölte Hofival: "Figyeld meg, másnap tőled zeng majd az egész ország." Megfigyelhette.

hofi_5.jpg

Hofi mint "táncdalénekes". (168 óra, 2019. december 19.)

Hofi táncdalfesztivál-paródiája hatalmas sikert aratott. Egycsapásra országosan ismert, keresett előadó lett. 

Befutott. Ebben az évben beköltözött az emblematikus Anker-házba, neves művészek lakóhelyére, amelynek falán ma az ő emléktáblája látható. 

1969. január elsejétől Komlós János leszerződtette a Mikroszkóp Színházhoz. A Mikroszkóp vele ő pedig a Mikroszkóppal magasabb szintre lépett. Ettől kezdve a nagy Hofi-blokk volt az előadások csúcs- és végpontja. A műsor "a végén — Hofi Géza jóvoltából — még fergeteges szórakozássá is nő./.../ A műsor nagy záróteljesítménye, kitűnő fináléja az, amit 'Kis lokál a nagy Duna mentében' címmel Hofi Géza ad elő. Közel 11 óra van már, amikor előlép a függöny mögül. Érthető, hogy a nézők fáradtak. Mégis friss életre galvanizálódnak néhány perc alatt. Hofi úgy állítja elénk egy pol-beat-énekes karikatúráját, hogy a szöveg (ő maga írta), a mozgás és az előadás külön-külön is csupa humor, együtt pedig pokolian mulattató." (Kürti László kritikája, Film, Színház, Muzsika, 1969. február 1.)

hofi_4.jpg

Hofi első műsora a Mikroszkóp Színpadon. (Film, Színház, Muzsika, 1969. február 1.)

A Mikroszkóp előtt Hofinak semmi köze nem volt a politikai kabaréhoz. "A politikát először Komlós János bűvölte bele a műsoromba a Mikroszkóp Színpadon." (Mester Ákos interjúja, 168 óra, 1994. december 28.)

Hofi az évek során a magyar politikai kabaré megtestesítőjévé, "intézménnyé" vált. "Hofi Géza immár intézmény: Hofisztérium. /.../ A Mikroszkóp Színpad műsorainak karakterét Komlós János és Hofi Géza jelenléte határozza meg estéről estére. A többiek helykitöltő jelenetecskékben, kuplékban vergődnek." (Simonffy András, Élet és Irodalom, 1977. június 11.)

A Mikroszkóp Színpadot és vele együtt a szocialista politikai kabarét 1967-ben alapította a reformkurzus intézményeként Komlós János, aki a pártállam központi orgánumának, a Népszabadságnak a kulturális rovatát vezette addig, és egész pályája a pártállami rendszerhez és annak politikai elitjéhez kötötte. A kritikai szellem a korábbiaknál sokkal tágasabb teret kapott. A feltámadó politikai kabarét nagyfokú kritikai érzékenység jellemezte. Ez a mozgástér természetesen csak a rendszer íránt elkötelezett embereknek állt a rendelkezésére, akik esetében nem lehetett kérdéses, hogy a rendszerért, nem a rendszer ellen haragszanak, és ezt a megszólalásaikban egyértelművé is teszik. Ebben a politikai kabaréban Komlós képviselte az értelmiségi pólust, Hofi pedig a plebejust. Utóbbi sokkal hatásosabban és kirobbanó tehetséggel.  

hofi_13.jpg

Képes Újság, 1970. április 11.

Hofi imázsához hozzátartozott, hogy megtartotta a kapcsolatot a "melósokkal", és lélekben, szellemben "melós" maradt. "én is azt gondolom, amit ők. Közülünk való! Ezt mondják rólam. És sokszor el tudom mondani, amit ők is elmondanának. Jönnek is, hogy: 'Na látod, ezt akartam mondani!'" (M.G.P. interjúja, Kritika, 1977/1.) A rendszeren belüli kritika elitellenes vonalát képviselte. Ugyanakkor persze bele is vonódott ebbe az elitbe óhatatlanul, már csak azért is, mert a Mikroszkóp műsorainak a napi aktualitásokat követő tartalma jelentős részben Komlós bennfentes körében alakult ki, és az abban való jelenlét a munkakapcsolat nélkülözhetetlen része volt.

Mindenesetre a nagyközönség számára a kritikai szellem kibővült és egyre bővülő mozgásterét leginkább, leghatásosabban és legszórakoztatóbban Hofi Géza személyesítette meg. Ő volt a nagyembereknek beszóló kisember, aki a rendszer minden manírját, közhelyét, életidegen frázisát gátlások nélkül kiröhögteti, s az alul lévőkkel, a közönséggel van tegező viszonyban, személyes, lekötelező és csipkelődő, elismerő és kicikiző kapcsolatban.

A hülyeségek, galádságok tömege terheli a rendszert, amely alapvetően és eredendően a kisemberek, a munkások rendszere. Ez volt Hofi mondandójának a magva fénykorában, a rendszerváltás előtti két évtizedben.

hofi_7.jpg

Hofi nagybőgőzik. (Fáklya, 1969. szeptember 7.)

Ivan Kozirev, Majakovszkij öntőmunkása az eredeti versben a szocializmus fennkölt örömét éli át, amikor beköltözik a világos, fürdőszobás, melegvizes, életét a szocializmus magasába emelő lakásába. Hofi paródiájában a szocializmus valóságának dícsérete az ellentétébe fordul át. A lakást korrupcióval lehet megszerezni, és semmi sem működik benne. Ivan Kozirev a szocializmushoz megy vendégségbe. Hofi is, de őt a szocializmus nem fogadja. Ott a cetli: "Rögtön jövök!" Hofi zárómondata: "én megvárom". Az ünnapi szocializmuskép lerombolása  és egyértelmű randszerpárt hitvallás egyben. 

Hofi sok-sok száma, műsora, dala, bemondása vált emlékezetessé, sőt, legendássá. A debreceni évekről szóló anekdotaözöne, amelyen Latinovits betegre röhögte magát, a Rózsa Sándor-, a Röpülj páva-paródiája, Odüsszeusza, Hoféliája, a Nevezz csak Cucinak, a szabós,  bolondokházás műsora, a Lazítani, az Elszabtuk-dala, amelynek a refrénjét a közönség vele énekelte: "ha elszabtuk, hát elszabtuk, utólag már szabhatjuk" stb., stb. Legnagyobb "történelmi tetteként" azonban a Kádár-paródiáját tartják számon. Ezt azonban nem is annyira Hofi, mint inkább a magyarországi szocializmus sajátosságának szimbólumaként értelmezik, részben joggal, részben nem. Annyiban joggal, hogy az ország első emberének, a nagy vezetőnek nyilvános parodizálása a többi hasonló berendezkedésű országban elképzelhetetlen lett volna. Annyiban azonban nem, amennyiben azt a jelentést tulajdonítják neki, hogy nálunk még a legfőbb vezetőt is lehetett bírálni. Nem lehetett, és Hofinak ez nem is állt szándékában. A Kádár-paródai egyetlen kritikai elemet sem tartalmazott. Hofi úgy parodizálta Kádárt, ahogy a számára legkedvesebb embereket, ahogy a kedvenceit, Szendrő Józsefet, Sammy Davist vagy Gene Kellyt. "Vannak témák, amik nem 'illők' kabarészínpadra? Nincsenek. Hogy mennyire nincsenek, azt Hofi Géza sakkmesteri paródiamonológja bizonyítja, jófajta példájával a benfentességnek: úgy nevettünk a parodizált vezető politikuson, hogy az minden tapsnál kifejezőbb és őszintébb szeretetnyilvánítás volt. A kabaré, úgy látszik, nemcsak haragra nevel, hanem szeretetre is." Ezt írta a Kádár-paródiáról Faragó Vilmos (Élet és Irodalom, 1972. november 4.), és igaza is volt. A Kádár-paródia Kádár-propaganda volt. Kádár hálás is volt érte, levélben megköszönte Komlós Jánosnak, bemutatták a tévében, nívó-díjat adtak érte. (Egyébiránt Kádárt nem Hofi, hanem Angyal János parodizálta először a Vidám Színpadon, csak hát kismesternek kicsi a hatása, nagymesternek pedig nagy.)

hofi_8.jpg

A Hofi-Koós-páros (Premier, 2003. április 1.

 Hofi kiemelten támogatott művész volt: Érdemes művész, Kiváló művész, kétszeres Jászai Mari-díjas, Karinthy-gyűrűs, a Munka Érdemrend Aranyfokozatának tulajdonosa. Összesen tíz rádiós és televíziós nívódíjat kapott. Tíz nagylemeze jelent meg (és fogyott el) hatalmas példányszámban a rendszerváltás előtt. A rendszerváltás után is megjelent nyolc lemeze a halálig eltelt bő évtizedben. Akkor is sorozatban kapta a kitüntetéseket a tisztkereszttől a Kossuth-díjig. 

A kádári elit befogadta őt, 1980-tól tagja lett a két kivételezett, exkluzív vadásztársaság egyikének, a Zalka Máténak. Még a Mikroszkóp Színpad igazgatójának is felkérték.

Komlós János 1980-ban meghalt, a Mikroszkóp Színpad Marton Frigyes irányítása alatt némiképp átalakult. Hofi 1983-ban átszerződött a Madách Színházhoz, és attól kezdve a szólóestjei nem egy kabaré keretében, hanem önmagukban futottak a Madách Kamarában, ahová többször annyi néző fért be, mint a Mikroszkópba. 

hofi_10.jpg

Hofi, a szabó a Mikroszkóp színpadán. Ebben a műsorában szerepelt az Elszabtuk-dal. (Film, Színház, Muzsika, 1976. október 30.)

A nyolcvanas évek második felében, amikor már csődközelben volt a rendszer, és tágult a szólás mozgástere, Hofi is érzékel(tet)te a fenyegető véget. A Hoféliában arra reagált, hogy már a rádió is bemondta húsvét előtt, hogy a harangok Rómába mentek: "Az elvtársak kedveskednek az egyháznak. Hátha odaadja a perselyt. Mert tudod, most már az isten pénze nem elég. Most már annyira átmentünk koldusba, huhú, olyan vastag a bőr a pofánkon, te, hogy az valami.../.../ Nyugalom, nem kell idegeskedni, mama. A csillagok azok maradnak. Na, azért ennek
jobban örülhetnél! Szóval, mondom, nyugalom, mama, bemondták, a harangok Rómába mentek. Amíg ilyet mondanak, addig nincs baj. A baj majd akkor lesz, ha azt mondják, hogy elvtársak, azért nincs mit enni, mert
böjt van. Na de ilyet, ilyet nem mondanak... Majd jövőre!" (Beszélő, 1999/7-8.)

hofi_11.jpg

Hofélia (168 óra, 1994. december 28.)

És "jövőre" már tényleg ott is volt a "baj'. A Kádár-paródia azzal ér véget, hogy azt a sakkjátszmát, amit Mi - Kádár útmutatása szerint - játszunk, meg fogjuk nyerni. Nem így lett.

A rendszerváltás meghozta a szólásszabadságot azok számára is, akik utálták (utólag vagy mindig is) Kádár "vidám barakkját" Hofistul. Hofiról az első ciklus kormánypárti sajtójában olykor úgy beszéltek, mint Kádár udvari bohócáról. Fel is jelentették, amikor Horthy Miklós temetésével viccelődött, és megemlítette, hogy lettek volna ott többen is, csak a Don-kanyartól nem értek haza. 

A Magyar Fórumból (1994. február 3.) idézünk egy olvasói levelet a Hofi-ellenes kirohanások stílusát érzékeltetve: "Ma is sokan emlékezünk Hofi kedvenc kiszólására: Na, mi van, löktünk a disznóknak?! Ezt a poént akkor sütötte el a kádári idők dédelgetett, csörgősipkás udvari humoristája, ha valaki késni merészelt műsoráról. A január 8-i (szombat délelőtti) Farkasházy-féle rádiókabaré csúcspontján Hofi is lökött övéinek. Ömlött a moslék. Kik is az övéi? Ilyenek lehettek az antik Róma kenyérért és cirkuszért hőzöngő lumpenproletárjai. Az ilyenek mindig gondoskodnak saját szórakoztatásukról. A taxisblokád, a hordóügy, az október 23-i bőrfejű cirkusz rendezői. Ők a hangzatos 'Tégy a gyűlölet ellen!' transzparens mögül nyálukat fröcskölő gyűlölködők. Többségüknek bőven jut kenyér, sőt kalács is. Levitézlet humoristánk mindent megtett, hogy közönsége kultúrmoslék igényét maradéktalanul kielégítse. Nem hiányzott a mélyszagúnak titulált nemzeti viselet, a díszmagyar fitymálása. Központi helyre kerültek a Horthy Miklós újratemetése kapcsán fogant fölöttébb humorszegény, ám annál ízléstelenebb poénjai."

De nemcsak a "baloldali" sajtó, a közönsége, a díjosztók, lemezkiadók és jegyárusok kegyelték őt továbbra is, hanem a "jobboldali" sajtó egy része is. A Barikádban (l. pl. 2013. február 14.) mindig pozitív módon szerepel. A Heti Válasz (2002. április 19.) igen elismerő nekrológot közölt róla. De még a Magyar Fórumban (2009. március 5.) is emlegették őt "Hol vagy, Hofi Géza?" címmel úgy, mint aki ki mert állni az üldözött bűnözőt lelövő rendőr mellett, és meg merte mondani, amit hivatalosan nem mertek, hogy "kubai négerek" voltak, akik "szarrá verték" a rendőröket. Kétségtelen, hogy a politikai korrektség kötöttségeit Hofi éppúgy megvetette, mint a magyar "jobboldal" és a populisták általában.  

hofi_12.jpg

A rendszerváltás utáni Hofi, amikor már mindegy volt, hogy ki van hatalmon. (168 óra, 1994. december 28.)

A rendszerváltás után Hofi nem nagyon tagadta meg önmagát, de azért mégis. Azt hangoztatta, hogy rendszerváltás nem volt. Neki a műsorán semmit nem kellett változtatnia, pont annyi a hülye, mint azelőtt, csak nem párttitkároknak hívják őket, hanem képviselőnek. A rendszerváltás felszámolta a kritika adminisztratív, politikai korlátait, amit Hofi messzemenően ki is használt. Annyiban tehát nem tagadta meg önmagát, hogy a legkevésbé sem rajongott az új rendszerért, annyiban viszont igen, hogy a régit vele egylényegűnek tekintette, nem vallotta azt a lényegét tekintve magasabbrendűnek, mint akkor, amikor még fönnállt. 

Az Egy kiöregedett vadászkutya dalát, amelyben az (i)gazságból elveszik az "i", az 1991-es szilveszter után a kormánypárti sajtó (l. pl. Pesti Hírlap, 1992. január 3.) úgy értelmezte, hogy a régi rendszer igazsága mellett állt ki Hofi, "a kiöregedett, a diktatúrának hűséget valló vadászkutya", a rendszerváltás utáni világ "gazságával" szemben. Csakhogy az a dal még a rendszerváltás előtt született, és 1987-ben hangzott el először az Élelem bérében! 

A rendszerváltás után Hofi sokat betegeskedett, és betegségei között is kevesebb fellépést vállalt. 1990 júniusában szívinfarktust kapott, 1995-ben több szemműtéten esett keresztül. 1998-ban is több hónapig távol tartotta a színpadtól a betegsége, és 2002 februárjában is hosszabb betegség után tért vissza a színpadra.  

2002.április 7-én még színpadra lépett, április 10-én pedig álmában elérte a halál.

hofi_9.jpg

Hofi Géza szembenéz Yorick koponyájával, a bohóc elmúlásával. Stremeny Géza szobrát a Nagymező utcában állították fel, a Mikroszkóp bejárata előtt. (Népszabadság, 2004. november 24.)

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr8117828851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása