Nem vagyok egyszerű helyzetben. Egyrészről túléltem egy agydaganatot és a műtét viszonylag zökkenőmentesen zajlott, másrészről viszont a következmények miatt az életminőségem drasztikusan romlott.

A szemvizsgálat szerint roncsolódtak a látóidegek, de ezek szépen javulnak. Ezt írtam is/tapasztalom is, hiszen visszatért a periférikus látómezőm, teljesen jól látok.

A vizsgálatok szerint a szokásosnak mondott 10 másodperc helyett nekem 1.6 másodperc alatt elkezd kiszáradni a szemem, mert a könnytermelés nem működik, szintén a műtét következményeként.
Ez nagyon durva életminőség romlást okoz, mert a folyamatos műkönnyezés ellenére napközben többször le kell feküdnöm 1-1 órára pihentetni a szememet és ennek ellenére estére már meg tudok őrülni, úgy fáj a szemem a kiszáradástól.

Kipróbáltam mindenféle műkönnyet, de tartós megoldást egyik sem hozott, tényleg folyamatosan csepegtetni kell. Javasoltak egy gélt a szemre, hogy az tartósabb és jobb, de felhívták a figyelmemet, hogy homályos látást okozhat. Kipróbáltam, megszívtam.
A homályos látás tényleg előjött, de nagyon durván, ami aztán még tovább romlott. Mintha pillanatragasztót csepegtettem volna a szemembe... a csipa, a kosz, minden beleragadt, ami aztán sértette a szememet és szemhéjamat. Az a pár nap nem volt egyszerű, amig megszűnt a hatása.

Szép napsütéses időben kiülni a teraszra tök jó dolog. Rajtam a szemüveg, ami a napsütés miatt rásegít a szemszárazságra, egy fél óra után már úgy éreztem, mintha nyúznák a szemem körül a bőrt.

Az elmúlt lassan 30 évben hozzászoktam ahhoz, hogy napi 14-16 órát dolgozok. Szeretem csinálni, munkamániás is vagyok, szerencsére család is tolerálja.
Hát ezt el lehet felejteni mostanra, mert estére már pislogni is alig bírok. A legrosszabb, hogy teljesen kiszámíthatatlan mikor kell eldobni mindent és pihenni egyet.
Reggel nem volt feldagadva a jobb arcfelem, viszont emiatt húzta lefelé az alsó szemhéjamat, az fájt. Két órával később már fel voltam duzzadva, akkor meg az nyomja felfelé az alsó szemhéjat. Van amikor a felső szemhéj van bedagadva és hiperérzékeny az érintésre.

A műtéti seb mostanában elkezdett reagálni az érintésre, érzem ha hozzányúlok. Ezzel együtt viszont kezd a többi idegsejt is életre kelni, ami olyan villámcsapásszerű fájdalmakkal jár, hogy a szék karfáját markolom és összeszoritott fogakkal káromkodok. Tart 5 másodpercig és elmúlik. Majd 2 perc, 20 perc, 2 óra múlva megint, teljesen váratlanul, kiszámíthatatlanul. Ezzel egyébként együtt tudok élni, magas a fájdalomküszöböm.

A felső ajkam jobb oldala és az orrom jobb oldala még mindig érzéketlen, viszont nagyon tud viszketni. Pár napja már sebesre vakartam az orromat, mert a viszkető érzést nagyon érzem, de a vakarásból semmit, ami így nem enyhül. Ez nagyon őrjítő tud lenni, most már tudom, milyen lehet lekötözött emberként egy hangyabolyon ücsörögni. (gyerekkori indián regényekben a kínzás egyik formája volt)

Mielőtt megműtöttek, arról volt szó, hogy gyakorlatilag megskalpolnak, a hajvonalnál lenne egy nagy vágás. Helyette "kaptam" a laporoszkópiás módszert, ahol a szem körül mentek be a koponyába. Gyorsabban és szebben gyógyul a műtéti heg, stb.
Rendben, hogy aláírtam a nyilatkozatot, hogy tudomásul veszem, hogy ez szemkárosodással járhat, de azért erre nem számítottam.
4 hónapja műtöttek. Hálás vagyok a dokinak és az egész orvosi teamnek, valamint a sorsnak, hogy a daganatot ilyen könnyen megúsztam (egyelőre), de ha valaki elmondja előre, hogy ezzel jár, akkor ragaszkodom a skalpoláshoz inkább.

Amik tünetek előjöttek, azokra nincs orvosság, majd az idő megoldja. Hogy ez 2 hónap vagy 2 év, azt senki nem tudja...

Ez a bejegyzés is emiatt íródott, mert bár nyafogásnak érződik, de nekem sem volt honnan tájékozódnom a lehetséges következményekről és nem volt mérlegelési lehetőségem.