198. Az igazak (The Right Stuff) (1983)

Rendező: Philip Kaufman
Producer: Irwin Winkler, Robert Chartoff
Operatőr: Caleb Deschanel
Forgatókönyv: Philip Kaufman, Tom Wolfe művéből
Zene: Bill Conti
Szereplők: Scott Glenn, Ed Harris, Sam Shepard, Charles Frank, Scott Paulin, Dennis Quaid, Fred Ward, Lance Henriksen, Kim Stanley, Barbara Hershey, Veronica Cartwright, Pamela Reed
A Filmről
A győztes világháború után Amerika népe úgy érezte, szinte végtelenné nyílt a horizont: bármi megkapható, bármi elérhető és bármi meghódítható. Az új határvidék így – szoros összefüggésben a hidegháborús versengéssel – az űr lett. Az amerikai űrprogram hajnalán hét berepülő pilótát választanak ki a Merkúr-programban való részvételre. Kőkemény kiképzésen kell részt venniük, mert azt akarják, hogy Amerika a szovjeteket megelőzve nyerje meg az űrversenyt és elsőként küldjön embert a világűrbe. Akkoriban a kiválasztott pilóták kísérleti gépeikkel még csak próbáltak a hang sebességénél gyorsabban haladva kijutni az űrbe, miközben arról vitatkoztak, vajon az űrrepüléseknek emberi pilóta nélkül kell megtörténnie vagy konzervdobozba zárt embereket küldjenek fel.
Az igazak Tom Wolfe 1979-ben megjelent és azonnal a népszerűségi listák élére kerülő regényéből készült. Wolfe épp riporteri karrierje csúcsán volt az Apollo-missziók idején, és mindig is foglalkoztatta a kérdés, vajon az űrhajósok a propaganda és pátosz felszíne alatt mégis miként élték meg a repüléssel járó halálfélelmet. 1977-től két éven át mondhatni teljes állásban dolgozott űrhajóskönyvén, a NASA mérnökeivel, és a Stanford Egyetem pszichológusaival konzultált, hogy mind technikai, mind lélektani téren maradandót alkothasson. A célja a valaha volt legjobb könyv megírása volt, melyet az amerikai űrprogramnak szenteltek, és tulajdonképpen elérte a célját, hiszen egész karrierje legkelendőbb kötete lett Az igazak, mely elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat is, mint a legjobb non-fiction mű. Nem csoda, hogy komoly licit folyt a megfilmesítés jogáért is, mely versenyben sokáig a Universal Pictures vezetett, ám végül a Robert Chartoff és Irwin Winkler producerpáros tett egy 350 ezer dolláros ajánlatot személyesen Wolfe-nak, amire az író rábólintott, a forgatókönyv megírására pedig William Goldmant kérték fel.
A rendezői feladatra az idehaza kevésbé ismert Michael Ritchie volt az első választás, aztán jött Rocky-ért Oscarral jutalmazott John G. Avildsen, aki kézenfekvő választásnak tűnt, hisz Chartoff és Winkler korábban is dolgozott vele, de ő akkor épp egy másik filmen dolgozott, így kerülhetett a képbe Philip Kaufman. Kaufman akkor már két éve nem dolgozott, így aztán azonnal igent mondott, ugyanakkor, mikor elolvasta a forgatókönyvet, számos kifogásolnivalót talált benne. Kaufman életszagú sztorira vágyott, olyanra, ami a hősiesség felesleges felnagyítása nélkül, tisztes távolságtartással kezeli a szereplőket, ahogy tette azt Wolfe könyv is eredetileg. Goldmannak nem tetszett, hogy nyíltan kritizálják a munkáját, így kiszállt a produkcióból. Kaufman megkereste ugyan Wolfe-ot, hogy adaptálja a saját munkáját, de ő akkor már máson dolgozott, így nem vállalta a felkérést. Kaufman végül nyolc hét alatt saját maga írta meg a szkriptet, és végül a The Ladd Company vállalta, hogy finanszírozza a produkciót, azonban az eredeti 20 millió dollárt helyett, csak 17 milliót tudott biztosítani hozzá.
A forgatás 1982 márciusától csaknem egy éven át zajlott kisebb-nagyobb megszakításokkal a Mojave-sivatagtól az elhagyatott Hamilton-légibázisig számos helyszínen. Az nyilvánvaló volt, hogy a hadsereg nem ad majd engedélyt az eredeti helyszínen, azaz az Edward légibázison való forgatásra, így a szűkös költségvetés ellenére számos díszletet kellett hozzáalakítani az eredetihez, amihez a stáb csupán a NASA által a Mercury űrprogram alatt készített, olykor 20-30 éve ládában pihenő filmeket tudta felhasználni, a végén mégis igen autentikusra sikerült alakítaniuk a hátteret. A filmben megközelítőleg 80 különböző repülőgépmodell szerepel, melyek azonban 1-2 kivételtől eltekintve csupán életnagyságú makettek, megépítésük pedig a költségvetés nagyobbik részét el is vitte. A legtöbbjük fából, vagy kartonból készült, a hajtóművek hangját pedig utólag vágták a felvételek alá korábbi, eredeti felvételek felújított kópiájából, hogy ezzel is spóroljanak.
A filmet hatalmas várakozás előzte meg, ehhez képest amikor a mozikba került, nem aratott osztatlan sikert - talán azért, mert (kissé megelőzve korát) egészséges öniróniával tekint a hősiességgel kapcsolatos amerikai ideálokra. Az igazak 1983. október 16-án mutatkozott be a szűkebb közönségnek a Kennedy Centerben, aztán öt nappal később került kereskedelmi forgalomba, ám a film több mint három órás játékideje miatt csak 229 moziban mutatták be, így mondhatni törvényszerű volt a bukás. Philip Kaufman filmje Chuck Yaeger (Sam Shepard), John Glenn (Ed Harris), Alan Shepard (Scott Glenn) és az első asztronauták igaz kalandjai alapján készült tanulmány a vakmerő hősiességről. A pilótákat őszintén csodáló, mégis realisztikus ábrázolás éles ellentétben áll a hidegháborús űrverseny szatirikus bemutatásával, amelyben az amerikai politikusok úgy próbálták túlszárnyalni a szovjeteket, hogy közben veszélybe sodorták és túlmitizálták saját hőseiket.
Az igazak a közönségnél ugyan nem tett szert sok rajongóra, a kritikusok jobban szerették, főként fantasztikus képi világának és effektusainak köszönhetően. Hiába a számos dicsérő kritika, maga Tom Wolfe sosem titkolta, hogy ki nem állhatja a filmet, mert az túl sok helyütt eltért a könyvtől, és a Mercury program egykori űrhajósai is nagyrészt negatívan nyilatkoztak róla nem sokkal a premiert követően, ami lehetséges, hogy összefüggött a pénzügyi bukással. A filmet végül nyolc Oscar-díjra jelölték, melyből végül négyet (legjobb hang, legjobb vágás, különleges hangeffektusok és legjobb filmzene) el is hozott. A film bár manapság már igazi klasszikusnak számít, a Mercury űrhajósai az elkövetkező években is számtalanszor igyekeztek rávilágítania a hibáira. Akárhogy is, Az igazak igazi, amerikai hőseposz még abból az időből, amikor a hazaszeretet ábrázolásánál fontosabb volt a kisember mindennapi félelmének, és bátorságának bemutatása, mely végül megnyerte az űrversenyt az Egyesült Államoknak.
Érdekességek
- Scott Glenn-nek eredetileg Chuck Yaeger szerepét szánták, ő azonban inkább Alan Shepard karakterét szerette volna eljátszani, így végül azt kapta.
- Dennis Quaid olyannyira el szerette volna játszani Gordon Cooper szerepét, hogy felkereste őt és repülőleckéket is vett tőle.
- A színészeket Kaufman alaposan felkészítette a rájuk váró feladatokra: mindannyian mázsányi archív fotót, NASA-videófelvételek tömkelegét kapták tanulmányozásra, majd elvitte őket egy görbe estére egy texasi bárba.
- Chuck Yaegert felvették főtanácsadónak, ő pedig ragaszkodott hozzá, hogy a legkülönfélébb gépekkel elvigye egy-egy körre a színészeket, hogy elsőkézből tapasztalhassák meg a magasság és sebesség felejthetetlen és félelmetes elegyét. Ironikus módon azonban épp a Chuck Yaeger berepülő pilótát játszó Sam Shepard félt a repüléstől.
- Gus Grissom kissé balul elsült óceáni landolását valódi helyszínen, valódi űrkapszulával vették fel, ami elsőre (ember nélkül) szépen működött, a forgatáson azonban elsüllyedt a jéghideg vízben. Utólag derült ki, hogy a stáb mindvégig életveszélyben volt, ugyanis cápák cirkáltak a forgatási helyszín közelében.
- A California Citynél tartott utóforgatásokat beárnyékolta egy tragédia. Chuck Yeager karakterének katapultálását próbálták éppen, amikor Joseph Svec kaszkadőr életét vesztette, miután zuhanás közben nem tudta kinyitni az ernyőjét.
- A valódi űrhajósok közül Wally Schirra és Gordon Cooper kritizálta legjobban a filmet, mert negatívan ábrázolta Grissomot: a landoláskor tudniillik túl korán robbant ki az ajtó, amin beömlött a víz, fulladásveszélyt okozva az űrhajósnak. A későbbi vizsgálatok során kiderült, nem Grissom volt az, aki félelemből elkapkodta a kinyitást, az automata szerkezet hibásodott meg.
- Az űrhajósok közül a filmmel ellentétben senki sem szolgált korábban az Edwards légibázison, kiképzésük pedig nem Langley-ben zajlott.
Vélemény
Sajnos nekem is egyet kell értenem azokkal a nézői véleményekkel, melyek a film bemutatása idején nem igazán voltak jó véleménnyel arról. Utóbbi tény annak a függvényében pláne érdekes, hogy az 1980-as évek elején az Amerikai Egyesült Államok épp a fellegekben járt, akkoriban ért révbe ugyanis a Csillagháborús terv, dübörgött az űrprogram és a filmmel ellentétben már egy pillanatig sem volt kérdés, hogy ki is nyerte az űrversenyt. Az időzítés ilyen szempontból gyakorlatilag tökéletesnek számított, a várt siker mégis elmaradt. Ugyan a kritikusok jobban kedvelték a filmet és néhány díjat is begyűjtött a legnagyobb filmes eseményen, azonban azok mindegyike technikai díj. Való igaz, a látványra, az operatőri munkára és a hanghatásokra nem lehet egy rossz szavunk sem, azonban hiába a grandiózus megvalósítás, attól még a film számomra nem volt sokkal több, mint egy középszerű élmény.

Nekem a legnagyobb problémám az volt a filmmel, hogy Philip Kaufman és társai mindenáron bele akartak passzírozni két történetet az egyébként is igen hosszú játékidőbe és szerintem ez rossz döntés volt. A Chuck Yaeger berepülőpilótáról szóló történet nagyjából a film első harmadát tölti ki (vagy még annyit sem), ami egyébként számomra nem túl érdekfeszítő, de valami furcsa döntésnek köszönhetően a film fennmaradó részénél is jelen van, de a történések szempontjából gyakorlatilag semmi jelentőséggel nem bír. A világűr meghódításával kapcsolatos rész már jobban lekötött, főként a kiképzéssel kapcsolatos részek, de az összkép így sem volt túlzottan fényes. Azt azonban mindenképp a film mentségére tudom felhozni, hogy szerencsére nem akarja hatalmas hősökként bemutatni a hét asztronautát, pedig az amerikai nép igencsak vevő az ilyen típusú filmekre, hanem valódi emberként mutatja be őket, hibákkal és gyarlóságaikkal együtt. A maga idejében talán pont emiatt nem lett akkora közönségsiker – ahelyett, hogy egy nagy, pátoszos történet lenne, inkább egy keserédes, szatirikus és néha groteszk film. Az űrhajósok itt nem tökéletes amerikai hősök, hanem sokszor zavarban lévő emberek, akiket a média és a politika a saját céljaira használt fel.
https://videa.hu/videok/film-animacio/az-igazak-1983.mp4-13-193-1983.-ZvAMXKAbUzexDaEG
Ítélet: 10/6