Amikor egy macska átsétál a szivárvány alatt: ez történik a cicákkal a haláluk után

Ahogy nincs olyan ember, aki ne gondolkozna azon, hogy mi lesz vele a földi életének lezárulása után, biztosak vagyunk benne, hogy nincs olyan macskatartó sem, aki ne töprengene el azon, hogy mi lesz a sorsa bajuszos társának, ha egy magasabb hatalom elszólítja az élők sorából.

A kutatók szerint egy ember általában megérzi, ha a halál már közel jár, és úgy tűnik, ez igaz lehet a macskákra is. Hogy a macskák a halál után hová kerülnek, arra a következőkben kísérlünk meg választ adni. Valóban csak kísérlet lesz, hiszen a végzet azért is oly talányosan édeskeserű, mert a részletek rejtve maradnak előttünk a legvégsőkig. Még akkor is, ha különböző vallásoknak különböző elképzelése van a dologról.

Macskák a halál után a kereszténységben

A Bibliában a kutyákat egy kivétellel csak negatív értelemben, szitokszóként említik, az ebek megítélése a keresztények körében azonban változik természetesen. Ferenc pápa például néhány évvel ezelőtt arról beszélt, hogy: miként Isten minden teremtménye előtt, úgy a kutyák előtt is nyitva áll a Paradicsom. A hívő közösség számára ez óriási megkönnyebbülést hozott, ám arról senki nem beszélt, hogy ha a mennyországba bejuthatnak, akkor valószínűleg a pokolba is?!

Azért kezdtünk el a kutyákról beszélni, mert a kereszténység és a macskák viszonya szintén elég zaklatott volt (lásd a középkori boszorkánypereket), ám a Biblia nem tesz említést egyetlen helyen sem a cicákról. Nem marad hát számunkra más, mint hogy Ferenc pápa szavaira támaszkodjunk a kérdésben. A keresztény vallás szerint tehát a macskáknak lehetősége van a Paradicsomba jutni, és ebből eredően valószínűleg a Pokolba is.

Macskák a halál után a judaizmusban

A Talmud megemlíti a zsidó otthonokban élő macskák jelenlétét már az ókorban is. Jó ómennek tartották őket, ha álmokban jelentek meg, és gyakorlati hasznukat is vették. Képesek voltak kígyókra is vadászni, ezáltal pedig biztonságban tartani a család tagjait. Izraelben rengeteg a macska, és a mai napig megbecsülésnek örvendenek, de ez ugye ettől még nem válasz a kérdésünkre.

A rabbinikus irodalom egyes szövegeiben utalást találhatunk arra, hogy az állatok nem számíthatnak az örökkévaló életre. Szádja Gáon, 10. századi rabbi és filozófus azonban egészen más álláspontot képviselt. Hittételek és vélemények című könyve a szisztematikus zsidó teológia egyik úttörő munkája volt. Szádja azzal az alapvető kérdéssel foglalkozik, hogy a Tóra szerint az ártatlanul, imádatként feláldozott állatok vajon a kés által többet és jobban szenvednek-e, mint a természetes halál által. Ha ez így van, akkor a mindent tudó és tökéletesen igazságos Isten minden bizonnyal megjutalmazza az ilyen állatokat a szenvedésükért.

Maimonidész, az egyik legnagyobb hatású középkori Tóra-tudós azonban csak nevetett a felvetésen. Ő ugyanis számításba vette azt a rengeteg bolhát és élősködőt, akik így szintén átjuthatnak az öröklétbe. Az ő olvasatában a túlvilági lét csak olyanoknak jár, akik képesek az örök igazságon elmélkedni.

Macskák a halál után a buddhizmusban

A buddhizmusban lélekvándorlás van. Ha erről beszélünk, nagyon fontos, hogy elvonatkoztassunk a nyugati gondolkodástól. A vallás tanai szerint a lélek sosem létezik külön a testtől. Az ember megszerzett személyisége az adott életére jellemző csak és véget ér, amikor meghal. A buddhizmus szerint az állatoknak is van tudatuk, így abszolút elképzelhető, hogy macskaként szülessünk újjá.

A buddhizmusban az újjászületés a karmán keresztül történik meg. Minél több jót teszünk a földi létben, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy olyan lényként szülessünk újjá, amely közelebb áll a Nirvanához, vagyis Buddhához. Az embereket tekintik az egyedülinek, akik képesek a megvilágosodásra. Tehát a buddhizmusban a macskának mint állatnak nincs lehetősége az öröklétbe eljutnia, ám ha a macskában időző lélek elég jót tesz ebben a formájában is, akkor legközelebb van esélye emberként újjászületni, aki pedig tiszta cselekedetekkel eljuthat egészen Buddháig.

A Kabbalát gyakorlók, a haszid zsidók is hisznek a gilgulban, vagyis a lélekvándorlásban. Ők úgy tartják, hogy a bűnös lelkeknek ahhoz, hogy helyrehozzák a hibáikat, először élettelen tárgyakon, növényeken és állatokon keresztül kell megtisztulniuk a folyamatban. Az állati testek számukra is a lélek állomásai. Emiatt különösen odafigyelnek arra, hogy a kóser állatok, mint például a szarvasmarha és a juh, a spirituális felemelkedés utolsó előtti szakaszai a vágás során a legkisebb hibát se szenvedjék el. Az ugyanis megakadályozhatja a lelket abban, hogy elérje végső helyreállítását.

Macskák a halál után az iszlámban

Mohamed próféta maga is nagy rajongója volt a macskáknak, és szerencsére a Korán is számos említést tesz különböző állatokról a történeteiben. Már a 6. fejezetben (6:38) kiderül, hogy mind egyformák és egyenlők vagyunk, így mindannyian visszatérünk Allahhoz; állatok és emberek egyaránt.

Ha nem vagy vallásos

Bármely vallást is vesszük a Földön létezők közül, rendkívül komplex történetek hálózatát ismerhetjük meg, melynek értelmezése nagyban függhet az azt tanító, olvasó személyétől. A fenti sorokban tagadhatatlanul csak a felszínt, annak is éppen a legfelsőbb rétegeit kapargattuk meg.

Talán tiszteletlenség lesz a következőt leírni vagy gondolni, de a szeretett kedvenc elvesztésekor szerintünk a legfontosabb az emlékezés. Amíg nem feledkezünk meg róla, megosztjuk másokkal a közösen szerzett élményeket, a szokásait, felidézzük a személyiségét, vagyis beszélünk róla, addig velünk marad és így élni fog.