A tiszadobi Andrássy kastélytól a Tisza-tavi hallépcsőig motorral a Bükkön át

2024. április 20. - ErdeiZoli

Az elmúlt hetek szinte nyárias időjárást produkáltak, ehhez képest erre a hétre meglepően visszaesett a hőmérséklet. Így aztán úgy döntöttünk a Gutin-hágóra tervezett túránkkal várunk picit és inkább egy rövidebb kört csinálunk itthon. Az eredeti terv az volt, hogy Debrecen-Tiszadob-Zemplén. Mivel reggel még szinte deres volt az idő, így kilencre időzítettük az indulást. Négyen mentünk ma motorozni, Pista BMW, Laci Yamaha, Miki és én pedig egy-egy Honda nyergében. Első megállónk Tiszadob Adrássy Kastély. Kb 10-re értünk ide. A kastély és a parkja mesés, már sétálgatnak bent az emberek. Készítettünk pár fotót, lementünk a vízpartra, megittunk egy kávét, majd elindultunk tovább Tiszalúcra.

Az emlékeim szerint a kastély régen árvaházként működött, a labirintus pedig eléggé elhanyagolt volt a rendszerváltás utáni években. Hogy ki ne pusztuljanak a növények, az ország minden pontjáról, sőt még külföldről is önkéntesek jártak ide és ők gondozták a sövényt nyaranta.

A Kastélyból továbbindulva a Tiszadobi pontonhídon mentünk át a Tiszán. A másik oldalon épp fakitermelés volt. Érdekes volt a pontonhíd, ahogyan a víz felszínén ringatózik. Dübögött rendesen a motorok alatt is, de kocsik is mentek át rajta folyamatosan. Mivel keskeny nagyon, csak úgy lehet felhajtani rá, ha nem jön épp szemből senki.

A fakitermelésnél megálltunk és úgy döntöttünk, a Zemplén helyett ma inkább a Bükköt választjuk, mert Miskolc-Eger felé tisztábbnak tűnt az égbolt, nem szerettünk volna megázni. Az idő közben melegedett valamennyit Miskolcig, de csak 15 fok volt a legmagasabb hőmérséklet még délután is. Persze ennek is van jó oldala is, haladtunk jól, mert nem volt dugó sehol sem.

Miskolcon Pistának valami csavar kiesett elől a plexinél, Lacinál volt szigszalag, így lett egy kis gyorsszerviz, aztán folytattuk az utunkat Lillafüreden át Eger felé a Bükkben. Lillafüreden nem álltunk meg, csak lassan átcsorogtunk nézelődős tempóban. Elengedtük a kisvonatot (a masinisztán kívül egyetlen ember volt rajta, lehet ő is csak a kalauz volt?). Mivel így nem volt előttünk kocsi, egyetlen előzés nélkül tudtam végigmeni a Csillagdáig. Ez volt a következő megállóhelyünk.

Mindenhol tiszta volt az út, kavicsok is csak kevés helyen voltak már az úton, nem panaszkodott senki sem, nagyon jót motoroztunk a pompás hegyi szerpentineken!

A következő megállónk már Poroszló lesz, ahol kajálni fogunk. Egerben szerencsére nem volt nagy a forgalom szombaton délben, kettőre értünk a Kormoránhoz ebédelni.

Amíg a halászlevet vártuk, addig Miki összehaverkodott a tulaj kutyusával. Hamar hozták a kaját, közben megbeszéltük, hogy mivel még időben vagyunk, valamint az ebéd és a mai negyedik kávé után talán már nem is fázunk annyira (ahogy kijöttünk a hegyek közül, immár túlnyomórészt napsütésben motorozhattunk). Szóval menjünk és tegyünk még egy kis kitérőt, nézzük meg Kiskörén a Tisza-tavi Hallépcsőt.

Ja igen, majd elfelejtettem: volt egy tájékoztató tábla kirakva a Kormoránban a szülőknek gyermekfelügyelet ügyében :-)

Sarud felé haladva kis falvakon át hamar megérkeztünk Kiskörére a gáthoz. Hatalmas zsilipekkel szabályozzák itt a Tisza-tó vízszintjét. Átmentünk a gáton és a hallépcsőnél álltunk meg. Aztán visszasétáltunk a gátra valamint megnéztük lent a hallépcsőt is.

A hallépcső egy ökológiai folyosó a folyón felfelé úszó halaknak. Mivel a gátnál kialakuló nagy vízszint különbséget a halak nem tudják leküzdeni, ezért építettek egy bypass csatornát, ahol sok kisebb bukógáton megy lefele a víz egy része, itt fel tudnak úszni a halak. Eddig amikor itt jártam, minden alkalommal láttam a halakat úszni felfelé, ez most is így volt.

Le lehet menni a zsilipnél a víz szintje alá és üvegen keresztül is láthatjuk a Tisza vizében a felfelé úszó halakat, ahogyan küzdenek a víz erős sodrásával.