(Más)félmillió lépés egy fenntarthatóbb jövőért

Zöldlábnyom

Zöldlábnyom

Hagymát is hagymával- medvehagymával!

2019. március 23. - zöldülő

Tavasz... madárcsicsergés, rügyfakadás, pocsolyába ugrálás... és medvehagyma! 

Ha jártatok már ilyen kora tavasszal erdőben, biztosan találkoztatok a medvehagymával. Aki nem ismerné, sötétzöld levelek, erős fokhagyma illattal és ízzel. Akinek nincs lehetőség erdőben, saját kezűleg felkutatni, a piaci árusoknál már csokorszám fellelhető. A mi erdeinkben (Északi-középhegység) szerencsére vígan él és virul, így semmi akadálya egy jó kis medvehagyma-túrának.

Az erdei gyűjtésnek azért vannak szabályai, életvédelmi és jogi szempontból is: itt egy jó kis összefoglaló. Szerencsére ma már sok helyen foglalkoznak (szezonban sok médium is) az első, legfontosabb szabállyal, azaz: nem összekeverendő a gyöngyvirággal! Aki látott már életében medvehagymát és gyöngyvirágot is, nem valószínű, hogy összekeverné, de az ördög, mint tudjuk, nem alszik...
Szóval a medvehagyma legbiztosabb ismertetőjele a- szaga. Mondhatnánk eufemisztikusan illatnak- de egy jó terület medvehagyma olyan erős fokhagymaszagot áraszt, hogy lehetetlen mással összekeverni. A levelet letépve és megdörzsölve még biztosabbra mehetünk.
Továbbá eltérő a virágzatuk és kissé a levél színe is. A virágzat igazából fontos a megkülönböztetésben, de esetünkben nem mérvadó: a medvehagymát még virágzás előtt kell gyűjteni, mert utána a levelek íze és állaga romlik, élvezeti értéke csökken. A levél színe fontosabb: a medvehagyma levele sötétzöld, kissé matt felülettel, míg a gyöngyvirágé világosabb színű és valamivel fényesebb.

A második, fontos szabály, hogy természetvédelmi területen gyűjteni tilos, valamint egy fő egyszerre maximum 2 kg-ot gyűjthet (lásd Erdőtörvény ). Ez persze rengeteg levelet jelent, így otthoni felhasználásra véleményem szerint bőven elegendő). Vigyázzunk, hogy csak a leveleket szedjük, a hagymát ne bolygassuk, hiszen jövőre is szeretnénk találni még (szerencsére gyorsan terjed, de jobb, ha erre figyelünk).

Ha begyűjtöttük a kívánt mennyiséget (akár saját kezűleg az erdőben, akár a piacon), mit készítsünk belőle, hogyan tartósítsuk?

A medvehagymás receptekkel manapság Dunát lehet rekeszteni, így ebbe nem is mennék bele mélyebben. Annyit azért érdemes tudni mielőtt főzésre használjuk, hogy a medvehagyma nagyobb mennyiségben hashajtó hatású- ezt én is egy medvehagyma-krémleves után tanultam meg. Ízesítésre, fokhagyma helyett kiváló, frissen vajas vagy tejfölös kenyérrel- isteni! Nálam a spenót állandó társa, de tojásételekhez is jól illik. Ha pedig nem bírunk többet megenni frissen, érdemes tartósítani: nálam a fagyasztás és a szárítás a két módszer.

A fagyasztás egyszerűbb: a megmosott, leszikkasztott leveleket apróra vágjuk (felszeleteljük kb 1 cm-es darabokra), majd a kívánt tárolóba tesszük és lefagyasztjuk. Az újrahasznált, kicsi műanyag (kis jégkrémes, tormás stb tetővel) dobozok tetővel nálunk beváltak, ezekből a kívánt mennyiséget lehet egyszerre kivenni, felolvasztás nélkül. Esetleg jégkockatartóban is fagyaszthatunk kisebb adagokat, még finomabbra vágva és pici vízzel felengedve (ételízesítéshez).

Másik módszer a szárítás: a megmosott, szikkasztott leveleket szárítani, majd mozsárban porrá őrölni. Nagy segítség ebben egy aszalógép (sok mindent lehet vele tartósítani), de működhet légkeveréses sütőben is, alacsony fokozaton. A vékony levelek nagyon gyorsan száradnak! A száraz leveleket ezután lehet porrá törni a mozsárban, sok munka nem szükséges hozzá, hiszen a vékony levelek szinte maguktól zúzódnak porrá, szinte szétporladnak. A levélnyél eltávolítandó, én a törés során szoktam kivenni, nem távolítom előre el. A medvehagyma-port ezután jól zárható edényben tároljuk, hogy aromája megmaradjon (legjobba csatos vagy csavaros üveg). Ízesítésre kiválóan használható. Egy évnél tovább, ha nem is fogy el, ne használjuk: elveszti az ízét, sőt megkeseredik. 

Fel a túracipőt és indulhat a medvehagyma-vadászat!

 

süti beállítások módosítása