A világ három legnagyobb 8,4 megawattos úszó szélturbinája közül az első üzembe került, amivel a WindFloat Atlantic is bekapcsolódott a tengeri szélenergia termelésbe a portugál partokhoz közel, írja a GreenTechMedia. Az MHI Vestas által gyártott szélturbinák közül a második is az erőmű területén van már, és bekapcsolásra vár.

A WindFloat Atlantic a Windplus konzorcium projektje, amelyet a portugál áramszolgáltató EDP Renewables (54,4%), a francia energiavállalat Engie (25%), a spanyol olajvállalatt Repsol (19,4%) és az úszó platformokat kifejlesztő Principle Power (1,2%) hozott létre.

Az erőmű egy vízalatti 12 mérföldes kábellel csatlakozik a szárazföldi alállomáshoz. Az úszó turbinák láncokkal vannak a 100 méteres mélységben levő óceán fenékhez kötve. Az ilyen mélyebb területeken már nem használhatnak szokványos beton alapú tengeri alépítményeket. Ennek az úszó platformos megoldásnak köszönhető az ilyesfajta erőművek igazi előnye.

A mélyebb vizekben is telepíthető úszó szélerőművek nagyobb területet vehetnek igénybe, a parttól távolabb, aminek köszönhetően nem csak a teljesítményük növekedhet majd, de a tengerparti látványt sem befolyásolják negatívan, ami pl. Franciaországban vagy Hollandiában jelentős gátoló tényező volt a mai napig. Emellett olyan területeken, mint pl. Kalifornia vagy Japán, ahol a sekély partszakasz elhanyagolható méretű, az ilyen úszó platformos megoldás lehet a kulcsa a tengeri szélenergia termelés kiépítésének.

Az első úszó szélturbinák

A norvég Equinor olajvállalat volt az első, amely úszó szélturbinákat kezdett építeni 2009-ben az egyik norvég fjordban a Hywind Scotland projekt számára, amely Aberdeen partjai mentén öt darab 6 megawattos turbinát üzemeltet jelenleg. Az üzem 75%-ban az Equinor tulajdona, míg a maradék 25% az Egyesült Arab Emirátusok Masdar energiavállalatának kezében van. A 2017-es hivatalos üzembe helyezés után az első télen már 65%-os kihasználási rátát (capacity factor) értek el, ami nagyjából kétszerese az átlagos amerikai szárazföldi szélerőműveknek.

Az Equinor nemrégiben szánta el magát egy 88 megawattos erőmű létrehozására a norvég partokhoz közel. Ez a projekt, a Hywind Tampen, azonban nem szárazföldi fogyasztók számára termel elektromos áramot, hanem az Equinor két másik tengeri fúrótornya számára.

Európai tervek

2022-ig nagyjából egy tucat másik úszó szélerőmű van tervbe véve Európa területén. Ezek közül a Hywind Tampen a legnagyobb, a többi mind 50 megawatt teljesítmény alatti. [Ennél sokkal több és nagyobb szélerőműre lesz szükség, ha ezt tényleg komolyan akarjuk csinálni, a szerk.]

Az angol és francia befektetések között, amelyek az európai projektek nagy részét képviselik, egyre több úszó erőművek szerepelnek. Franciaországban három, egyenként 250 megawatt teljesítményű erőmű tenderét készítik most elő. Az angol törvényhozás is támogatja az ilyen projekteket, és az Északi-tengeren szokványos olajipari megoldásokat figyelembe véve nem is meglepő, hogy az Equinor, Shell és Repsol is erősen érdeklődik ilyen irányban.

A WindFloat Atlantic létrehozását egy 60 milliós Európai Befektetési Bank (European Investment Bank, EIB) által nyújtott hitel is segítette. Az EIB Brüsszel által kijelölt új feladatköre szerint "klímabank" szerepet is játszik majd az ilyen irányú európai befektetések elősegítése céljából. Emellett az EIB új hozzáállása szerint a befektetéseik fele a klímaváltozás megfékezésére szolgáló projektekhez köthető, míg a másik fele a "ne okozz kárt" kategóriában eshet csak, vagyis nem kapcsolódhat fosszilis energiahordozók további kiaknázásához.