Az előző posztban elkezdtük tárgyalni az ipari hőtermelés által képviselt klímaválsággal kapcsolatos problémákat egy Vox-ban megjelent cikk alapján. Röviden: a nehézipar magas hőmérséklet használó ágai felelősek a globális szén-dioxid kibocsátás 10%-ért, ami több, mint a autók (6%) és repülők (2%) által kibocsátott mennyiség összesen. Ez a kérdéskör azonban szinte semmilyen komoly közéleti figyelmet nem kap, annak ellenére, hogy még nincs univerzális megoldás a jelenleg ipari méretekben felhasznált fosszilis energiahordozók kiváltására.
Az ipari hidrogéngyártás a problémák egy jó részére megoldás lehet, azonban ennek előállítása, főleg ha kizárólag az úgynevezett "zöld" hidrogént vesszük számításba, jelenleg még rendkívül drága megoldás egy olyan ipari szegmens számára, amely rendkívül költségérzékeny a tényleges globális piaci versenynek köszönhetően.
Mi a hosszútávú megoldások feltétele?
A cikk szerint először is többet kell kutatás és fejlesztésre költenünk. A jelenlegi adatok hiányosak és inkonzisztensek. Kevés igazi összehasonlítási alap áll a kutatók rendelkezésére az iparágak szerinti költségek szempontjából. Ezt kell először megoldani, hogy a fejlesztések eredményeit érdemben lehessen összehasonlítani.
A kormányokra, regionális és nemzetközi szervezetekre is több feladat vár. Egy ICEF tanulmány szerint először is több pénzt kell rendelkezésre bocsátani a fent említett kutatások elvégzéséhez. Pont emiatt károsak a "már most is megvannak a megoldások csak a politikusok nem akarnak lépni" tévhitek. Az ígéretesnek tűnő technológiákat először is fel kell ismernünk és a céliparág figyelmét is fel kell kelteni egy most fejlesztés alatt álló megoldás meglétekor, hogy az iparág segítségével a fajlagos költségeket el lehessen kezdeni csökkenteni.
Másodszor, az ipari hőtermelés pont egy olyan részfolyamat, amely végtermékeit a kormányok vásárolják fel — gondoljunk csak az acélra, betonra vagy a vegyipari folyamatokból és kőolajfinomításból származó anyagokra. A kormányok céltudatosan tudják az ipari fejlesztéseket irányítani a beszerzési kvótákkal.
Harmadszor, a kormányok megfelelő finanszírozással komoly segítséget nyújthatnak ezen iparágak átalakulásához. Az infrastruktúra alapokhoz hasonló finanszírozástól, a közvetlen támogatáson át a banki garanciákig rengeteg lehetőség van erre. Adófizetői pénzt kell majd nagyon valószínűleg áldozni az átalakulás elindításához.
Negyedszer, új alapinfrastruktúra kialakítására is szükség van, pl. az elektromos hálózat vagy a hidrogén csővezetékek kiépítésére, ahol a kormányok fontos szerepet játszanak majd.
Ötödször, a szén-dioxid ára jelentősen segíthet az átalakulás megindításában és a befektetések finanszírozásában. Az nem mindenhol világos, hogy milyen szén-dioxid ár mellett lehet a szénmentes megoldásokat profitábilisan bevezetni a jelenlegi technológiai fejlettség mellett — néhány esetben ez az ár nagyon magas lenne, emiatt valószínűleg szektoronkénti szabályozásra lesz majd szükség. De valamilyen árszabályozás mindenképpen segítene.
Hatodszor (és a lista még nem teljes...), hasonló szén-dioxid kibocsátáshoz kötött karbon adót kell majd az importált termékekre is bevezetni, a gyártáshoz kapcsolható nemzetközi tanúsítványok mellett, hogy a belső, átalakulóban levő iparágak ne kerüljenek gazdaságilag lehetetlen helyzetbe.
Hetedszer, a kormányok, régi szokásuk szerint, egyszerűen új, szén-dioxid kibocsátási kvótákat is bevezethetnek, akár iparáganként, amellyel a fosszilis energiahordozók felhasználásának mértékét szabályozhatnák, felső határok kiszabásával.
Nyolcadszor és végül, ipari egyesületek fontos szerepet játszhatnak az új technológiák és azok bevezetésével felmerülő problémák és megoldások széleskörű ismertetésében, míg a nemzetközi szervezetek ugyanezen feladatot látják el globális szinten.
A fenti lista várhatóan rávilágít arra, hogy még rengeteg dolognak kell megtörténnie addig, amíg "az összes megoldás, ami szükségünk lenne", ténylegesen a rendelkezésünkre álljon. A nehézipar mellett van még jónéhány már iparág is, pl. hajózás, repülés, stb., amely hasonló cipőben jár, és amely hasonló központi rendelkezések és beavatkozások segítségével felgyorsíthatná az energiafelhasználás szénmentessé való átalakítását.
A következő részben az ipari hőtermelés elektromosítását tárgyaljuk majd.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.