Miért tartják sokan barátságtalannak a macskákat? Nem az ő hibájuk, hogy az emberek félreértik őket

A kutatók felfedezték, hogy minél több figyelmet szentelünk egy macskának, annál valószínűbb, hogy viszonozza azt. Ennek a tetejébe még territoriális állatok is, ami azt jelenti, hogy az otthoni környezetükben való tartózkodás minősége nagyban meghatározza a hozzáállásukat mindenhez. Így tehát abban megegyezhetünk, hogy a közkeletű megállapítás, miszerint a macsekok tartózkodóak, nagy valószínűség szerint hamis.

Jellemző ránk, hogy a több ezer éves együttélés ellenére is gyakran félreértjük a háziasított állatokat. Ha annyi pénzünk lenne, ahányszor azt hallottuk már, hogy a macskák számítók, gonoszok és tartózkodók, milliomosok lennénk. Nagyon jól esik puffogtatni ezeket a közhelyeket, de ideje lenne felnőnünk, és kerülni az olyan kijelentéseket, melyeknek nem jártunk utána. Tarts velünk, és mutatjuk, hogyan értjük félre a macskákat.

Ha azt állítja valaki, hogy a macskák nem társas lények, az nem is állhatna távolabb a valóságtól

Ez a megállapítás egy tanulmány témája is, amelyet az Oregon State University kutatói végeztek, és a Behavioral Processes folyóiratban tettek közzé. Az első kísérletben összesen 46 macskát vizsgáltak, 23-at menhelyen, a másik felét pedig saját otthonukban. Egy idegen ült a szoba közepén, 2 percig figyelmen kívül hagyva a macskát, mielőtt a következő 2 percben elárasztotta volna a figyelmével. A második vizsgálat ugyanezt a protokollt követte, de a szoba közepén ezúttal a cicák gyámjai ültek, nem idegenek. Függetlenül attól, hogy a gazdiról vagy egy idegenről volt szó, a macskák szociálisabbak voltak, ha az emberek odafigyeltek rájuk. A tanulmány vezetője, Kristyn R. Vitale a következőket osztotta meg: „Mindkét csoportnál arra a következtetésre jutottunk, hogy a macskák sokkal több időt töltöttek olyan emberekkel, akik odafigyeltek rájuk, mint azokkal, akik figyelmen kívül hagyták őket.”

Ebben az értelemben elég emberiek. Minél jobban odafigyelsz valakire, annál valószínűbb, hogy felveszi a kapcsolatot veled. Természetesen néhány dolgot itt is figyelembe kell venni. Ahogy nálunk, úgy a macsekoknál is a személyiség határozza meg, hogy milyen mértékben igénylik a társaságot.

A territoriális viselkedés lehet a kulcs a megértéshez

A cicák territoriális állatok, így otthon bármit szívesebben csinálnak és bárkivel, még idegenekkel is könnyebben felveszik az interakciót. A kutyák esetében ez teljesen másként van. Számukra a terület másodlagos, a lényeg, hogy a gazdi közelében legyenek.

Már Jackson Galaxy is felhívta rá a figyelmet, hogy a macskák félreértettsége elsősorban abban keresendő, hogy kutyás szemüvegen keresztül nézünk rájuk, és elvárjuk, hogy úgy tudjuk megközelíteni őket és úgy tudjunk kapcsolatot kialakítani velük, akár egy ebbel.

Például, ha találkozol egy kutyával az utcán, valószínűleg megsimogatod a fején, a nyakán, szinte bárhol, ahol elérhető. (Persze szigorúan megkérdezve a gazdit, hogy lehet-e!) Azonban nem simogathatsz meg egy macskát, ahol csak akarod. Nem okos dolog anélkül közelíteni becses testükhöz, hogy először létrejönne az orr-ujj közötti kapcsolat. Egy ártatlan mozdulat akár a kézfejedbe is kerülhet, és még csak meg sem sértődhetsz, ha így történne, ugyanis nem a macska volt az illetlen, hanem te. Hozzánk nagyon-nagyon hasonlóan a macskák is szeretik a kontrollt tartani környezetük felett.

A nevelésnek is óriási szerepe van

A nevelés is fontos elem. Ha túl fiatalon választották le, bántalmazták, eltaszították vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyták az igényeit, a macska viselkedése is túlragaszkodó, kiszámíthatatlanabb vagy távolságtartóbb. Fontos látni a mintát ebben az esetben is. A külső, ember által okozott körülmények tették kevésbé könnyen kezelhetővé és kevésbé ragaszkodóvá ezeket az egyedeket. Ha jó macskagazdi szeretnél lenni, igyekezned kell az ő szemén át látni a világot és nem erőltetni rá semmit, amit a te vágyaid diktálnak. Tiszta alom, bőséges hely játékra és mászásra, jó minőségű eledel és sok-sok veled töltött idő, na meg figyelem teszi a cicát kiegyensúlyozottá és boldoggá.

Kedvenceink képesek felismerni a figyelni állapotainkat, és reakcióként módosítják saját viselkedésüket. Ez szerintünk elegendő bizonyíték arra, hogy milyen érzékenyek azokra a szociális jelzésekre, amelyeket tőlünk kapnak.

A tanulság tehát nagyon egyszerű: nincs goromba macska, csak figyelmetlen és kíméletlen ember.