hirdetés

A kölyökkutya nem csak cuki – így készülj fel a szakértő szerint, ha ép idegekkel szeretnéd átvészelni az első heteket, hónapokat

Clerget-Tasi Barbara

2023. március 29 - Képek: Getty Images Hungary

A 2-3 hónapos kiskutya akármilyen édes és aranyos is, az első napokban nyüszíteni fog, az első hónapokban bepisil, és mindent meg akar rágni, amihez kedve szottyan.

hirdetés

Sz. Látó Judit kutyatréner és kinológus egyetemi hallgató szerint tudatos felkészüléssel számos kellemetlenségtől óvhatjuk meg magunkat.

– Mire készüljünk? Meddig tart a kezdeti nehéz időszak egy kölyökkutyával?

– Sz. Látó Judit: Körülbelül a kutya 2 éves kora körül mondhatjuk azt, hogy túl vagyunk a kamaszkori nehézségeken. Nyilván ez fajtától is függ, valamint a kutya habitusától. Olyan jó lenne, ha mielőtt kiskutyát hoznánk a házhoz – már amikor megérik az elhatározás –, akkor felkeresnénk egy trénert. Ez a lépés általában kimarad, maximum az interneten igyekszünk felkészülni, ahol aztán számos egymásnak ellentmondó információval találkozhatunk. Így aztán általában eső után köpönyeg jelleggel igyekszünk orvosolni a felmerülő problémákat.

– Hogyan segíthet ez a kölyökkutyás időszakban?

– Sz. J.: Hiszek az egyéni mentorálás fontosságában. A kutya utáni vágy elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember elviselje a kezdeti nehézségeket, például az éjszakázásokat, a bepisiléseket. Ha emellé még kapnánk egy szakembert, aki kicsit úgy funkcionálna, mint a babáknál a védőnő, akkor az jelentősen megkönnyítheti ezt az időszakot. Az ő személye még akkor is segíthet, ha egyébként tapasztalt kutyások vagyunk, sőt ugyanolyan fajtát választottunk, mint az előző eb volt. Hiszen ők nemcsak fajtánként, de egyéni szinten is különbözőek.

Sokkal több lesz az örömünk a kölyökkutyában, mint a bosszúság, ha még mielőtt hazakerül, felkészülünk, jól tudjuk mire számíthatunk, és hogyan előzhetjük meg a problémákat.

Következetesség, megfelelő tudás a kutyáról, valamint rengeteg türelem és szeretet szükséges a kutyatartáshoz. Ez a 4 elengedhetetlen, hogy elmondhassuk, bölcs döntést hoztunk és jó gazdijai lehetünk egy kiskutyának.

– Tapasztalatból tudom, hogy az egyik nagy kihívás az első hónapokban, az a szobatisztaság kialakítása. Le lehet rövidíteni ezt az időszakot? Vannak „trükkök”, amik segíthetnek?

– Sz. J.: Amikor hazahozunk egy 8-10, ideális esetben 12 hetes kutyát, akkor az a kiskutya még nem szobatiszta, sőt hetek múlva sem lesz az. Irreális elvárás a kölyökkel szemben, hogy 3-4 hónaposan ügyesen, kint végezze a dolgát. Ennek egész egyszerűen biológiai és anatómiai okai vannak; tart még az idegrendszeri érés, a záróizmoknak is rendesen ki kell fejlődni. Tudatosan mindig vigyük ki, óránként akár többször is, majd mindig dicsérjük is meg, így 6-7 hónapos korára kialakulhat a szobatisztaság. Én személy szerint nem szeretem a benti pelenkát, de megértem, hogy sokszor ez jelenti a megoldást. Ebben az esetben szedjük fel a szőnyegeket, mert a kiskutya fejében egyenlőségjel van a szőnyeg és a kutyapelenka között.

– Hogyan vélekedsz arról, amikor valaki elhoz egy kiskutyát, és attól a perctől kezdve kinti kutya lesz?

– Sz. J.: Nem szeretem a kizárólag kinti kutyatartást. Az elmúlt 10-20 évben szerencsére nagyon sokat változott a kutyás világ. Az etológiai kutatásoknak köszönhetően teljesen másképp tekintünk a kutyákra, mint például a nagyszüleink vagy a szüleink, akik simán láncra kötötték a négylábú kedvencet, és kint hagyták télen is egy szigeteletlen kutyaházban. Bele se gondoltak, hogy az rossz a kutyának.

Léteznek persze olyan kutyafajták, akik jobban érzik magukat odakint, de még ezek a fajták is nagyon szeretnek a gazdájuk közelében lenni.

Az a véleményem, hogy ha kertesházban is lakunk, akkor is kinti-benti kutya legyen – egyébként kizárólag kinti tartással ma már nem is adnak örökbe. Azt vallom, hogy akkor kiegyensúlyozott a kapcsolatunk a kedvencünkkel, ha közel van hozzánk. A kezdeti időszakban különösen fontos, hogy ne hagyjuk őt magára. Érdemes szabadságot kivenni az első hétre, ha nem otthonról dolgozunk. Gondoljunk csak bele, azt a kiskutyát ideális esetben az anyakutya és a testvérei mellől hoztuk el, ami megviseli őt. Oda kell rá figyelni, legyen sokat velünk, és biztosítsunk számára nyugodt környezetet.

– Mi a helyzet az első éjszakákkal?

– Sz. J.: Azt szoktam javasolni, hogy legyen mellettünk a kutya. Lehetőleg ne az ágyunkban (bár ez sem ördögtől való, hiszen számos kutatás igazolja a kutyával alvás jótékony hatását), hanem az ágyunk mellett. Esetleg tegyünk le egy matracot a kutyus számára kijelölt hely mellé. Én például nagyon szeretem a boxot, aminek nem az elzárás az elsődleges célja, hanem az, hogy a kutya ott biztonságban érezze magát és pihenhessen.

Számítsunk arra, hogy az első éjszakák nem telnek majd nyugodtan: a pici kutya sírhat és többször ki is kell még vinni; nagyjából olyan ez, mint a kisbabás időszak. Legyünk a támaszai és ne várjunk el tőle katonás rendet már az első hetekben! Ha a közelünkben lehet, akkor könnyebben kialakulhat a kötődés, ami elengedhetetlen a kiegyensúlyozott kutya-gazdi kapcsolathoz, és megkönnyíti a kutya taníthatóságát is. Egy kötődő kiskutya, aki megkapja a figyelmet, az adni is fogja a figyelmet. Ne féljünk attól, hogy elkényeztetjük: amikor a négylábú barátunk már megszokta az új helyét, nem kell mellette maradnunk éjszakákra.

– A kiskutyák – főleg a fogzási időszakban – szinte állandóan rágnának. Hogyan óvhatjuk meg a berendezést és a lábbeliket?

– Sz. J.: Emberként megvan az az előnyünk, hogy képesek vagyunk előre gondolkozni, így megelőzhetjük azt, hogy a kiskutya mindent szétrágjon. Egyszerűen el kell pakolni azokat a dolgokat, amiket továbbra is épségben szeretnék tudni, és csak azt elöl hagyni, amit megrágcsálhat. Már a kicsi kutyát is meg lehet tanítani arra, hogy a szék lába helyett a saját rágókáján élesítse a fogait.

– Hogyan érdemes elkezdeni a kölyökkutya szocializálását?

– Sz. J.: A kutyák szocializációja már az alomban elkezdődik, és minél tovább marad ott, annál kiegyensúlyozottabb. Itt tanulja meg a kölyök a gátolt harapást is, azaz meddig mehet el egy másik kutyával szemben. A mamakutya is helyreigazítja, ha rosszat tesz. Miután hazahoztuk, a kötelező oltásokok után már bátran lehet jönni-menni a kutyával.

Viszont ne idegen kutyák közé a kutyafuttatóba vezessen az első utunk!

Azt szoktam javasolni, hogy ha van az ismeretségi körünkben másik kölyökkutya vagy olyan felnőtt eb, aki jó természetű és kedveli a kölyköket, akkor járjunk össze velük. Egy jól megválasztott kölyökkutya-foglalkozás is megoldás lehet, de előtte mérjük fel, mi mindent csináltatnak ott a kölykökkel, hiszen nem jó ötlet túlterhelni a pár hónapos kiskutyát. Fontos a szocializáció, de én fontosabbnak tartom azt, hogy a gazdi is mindig legyen jelen: legyen közös élmény a szocializáció!

– A szocializáció során nemcsak kutyákhoz, hanem a környezethez is hozzá kell szoktatni a kutyust. Mire érdemes figyelni?

– Sz. J.: A környezetgazdagítás szintén lényeges része a szocializációs folyamatnak. Érdemes figyelni a kutyánk reakcióját, és ne erőltessük bele számára félelmetes helyzetekbe. Ha fél, te legyél számára a biztonságot jelentő menedék. Nyugtasd meg, simogasd! A türelmes és a mai tudományos etológiai kutatásoknak megfelelően működő tréner segíthet fokozatosan megbirkózni a félősebb kutyáknak az ijesztő szituációkkal. Fontos azonban megjegyeznem, hogy a kutya tanításának folyamatát nem lehet sürgetni, hiszen mindegyik a saját tempójában halad. Ne az elvárásaink irányítsanak, hanem élvezzük az együtt töltött időnk minden egyes percét.

A kutyatartás arról szól, hogy nemcsak addig kell a kutya, amíg elhozom, hanem onnan kezdődik a közös élet, ami sok-sok odafigyeléssel és áldozattal is jár. Akárcsak egy kisgyereknél – anélkül, hogy emberi magasságokba emelnék egy kutyát – a kutyának is szüksége van a keretekre, szabályokra és szeretetre ahhoz, hogy biztonságos kötődés alakulhasson ki a kutyánkkal, ami hosszú évekre szól.

bepisil interjú kölyökkutya kölyökkutya nevelése kutya kötődés kutya nyüszít kutya szétrág mindent kutyakiképzés nevelés szocializáció

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink