Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Még hogy unalmas a zöld

2020. február 26. 05:11 - regulat

Azon gondolkodom, hogy azzal kezdjem, hogy állítólag unalmas a zöld sáv a Budaiban, vagy azzal, hogy évek óta tervezem megmutatni, hogy egy-egy túrára mivel is indulok útnak… Mindig is tetszettek azok a túra vagy verseny előtt készült fotók, amin megmutatják, amolyan „tetrisz” módra, hogy mit is visz magával a futó, vagy a túrázó.

zold_1.jpgMondjuk ilyen kép most sem lesz, mert rohadtul trehány vagyok, vagyis soha nem készítek elő semmit este a másnapi eseményre, így csak reggel pakolok. Akkor meg kinek van ideje fotózni.

Lássuk be, ebben valahogy sohasem vagyok precíz. De legalább az ébresztőt beállítom, hogy időben a rajtba érjek… Ha nem felejtem el, hogy hova kell menni. Nem sűrűn van ilyen, de ezen a hétvégén ezt is sikerült meghúzni. Kicsit zaklatottan álltam fél nyolckor az Apor Vilmos téren, hiszen ekkor akartam rajtolni… csak éppen a rajt a Márton Áron téren volt. Püspök ez is az is… Összekevertem őket. Még szerencse, hogy pár perc az út villamossal.

Húsz perccel később vette kezdetét számomra az ötödik Zöld 45 TT (táv: 45,3 km; szintemelkedés: 1414 m). Az idén annyira jó időt ígértek, hogy ezúttal nem volt előreküldött csomagom sem. A száraz ruha a hazaútra elfért a zsákomban.

Az útvonal egyszerű: zöld háromszög – zöld sáv – zöld háromszög – zöld kereszt és egy kis szalagozás.

Állítólag a zöld sáv az egyik legunalmasabb útvonal a budaiban… ezzel mondjuk nem értek egyet. Mindenesetre a ez a túra, azzal, hogy Ördög-orommal kezd, kapásból nem mondható unalmasnak.

Az azért jó, hogy most nem jégpáncélon kellett felkapaszkodni.

Az ellenőrzőpont után ismét kocogni kezdtem, az Ördög-árkon átkelés után viszont visszaváltottam a botozásra a Széchenyi-hegyig. Várom már, hogy virágba boruljon… talán azért is, mert itt egyszer, szerelmesen...

Innen kényelmes kocogás, már a pecsételés után. Közben beszélgetés ismerősökkel.

Azért ez is jó abban, hogy az ember évek óta TT-kre jár. Egyre több az ismerős. Csak nem lenne ilyen gyenge az arcmemóriám… Bár, a legtöbb túratársat hátulról kéne felismerni, úgyhogy az arcmemória nem is olyan fontos. De az!

zold_2.jpg

Egy picit megálltam a Normafánál. Aztán irány a Disznófő és a Tündér-szikla. Kerülgettem az embereket. Egyrészt a Normafánál becsatlakozott a rövid táv, azaz a Fekete István emléktúra, másrész, hála a tavaszias időnek, szerintem létszámrekordot döntöttünk.

Fel-le… fel-le… mint Pom-pom az ágon.

Kurucles-Pasarét-Nyék… Ok. Megértem azokat, akik szenvednek a lépcsőzős, házak közötti túrától. De lihegtem egyet az Apáthy-sziklán.

zold_3.jpg

Felbotoztam az Árpád-kilátóhoz… és a Kecske hegynél végre elhagytuk a Budapesti házakat… Ja nem, még a Csúcshegyen is akad néhány.

Na de a Csúcs-hegy után lendületet kaptam volna, de megint beszélgetni kezdtem… így jó hangulatban, de erős tempóvesztéssel közeledtem Solymár felé.

Viszont volt hóvirág. …meg ilyen lila kis izé. [Többen írtátok, hogy a lila kis izé, az orvosi, más néven pettyegtetett tüdőfű. Köszönöm!]

zold_12.jpg

Aztán tényleg kocogás a Szarka-várig. Az ott a jobb sarokban a Hármashatárhegy... onnan jöttem.

zold_6.jpg

A várnál szokás szerint elnyelt az agyagos sár… csak az vigasztalt, hogy volt ez már rosszabb is. És bíztam benne, hogy ezen a napon már nem lesz rosszabb.

A Solymári ellenőrzőpont viszont átköltözött a „kultúrba”, mert sajna a megszokott kocsma nem üzemelt.

A kultúrban meg toporogtam, mint… ezt inkább hagyjuk! …mert az utazó planetárium, vagy mi, nem ad pecsétet. Az is meglett.

A Zsíroshegyre fel nem erőltettem a futást, viszont a túloldalon lefelé húzott a gravitáció.

A kaptatás előnye, hogy olyat is észrevesz, az ember, amit különben nem biztos…

zold_7.jpg

Nagykovácsi plébánia. Megvan a harminc.

Itt azért kellett egy kólát is vennem a boltban, mert úgy éreztem, hogy extra cukor nélkül soha nem érek fel a Nagy-Kopaszra. Pedig ott pont is van, meg sok-sok hóvirág. Elvileg. Gyakorlatilag az idén szegényes volt a felhozatal.

Kocogás a zöld sávon, aztán jön újra a zöld háromszög, szóval botozás fel, fel, fel… immár a zöld háromszög jelzésen.

zold_8.jpg

Az ellenőrző pont előtt néhány szembejövő túratársat visszafordítottunk, mert akadt némi zavar az erőtérben, vagy csak régi volt a pontőr térképe, és azért irányította őket visszafelé.

Budakeszi felé van az a rész, ahol virágzik az illatos hunyor…

zold_9.jpg

Rossz szóviccel élve, még csak hunyorgott. Bocs!

Halkan jegyzem meg, hogy pár éve kicsit átkavarták a zöld kereszt jelzést, így ez a szakasz 6,6 kilométerről, majd nyolcra nőtt. Nem mintha számítana, csak mondom.

A Mammutfenyők előtt az út elfut Ökörapáti előtt. Azért például roppant hálás vagyok a Drága örökösök sorozatnak, hogy amióta ide járnak a filmesek járható az út. Azon szakasza, amit ők is használnak. A többi csak többnapi szárazság után.

zold_10.jpg

Aztán Mammutfenyők. Innen látni a Széchenyi-hegyet, aminek a túloldaláról indultunk. Azért most örültem, hogy nem körtúra...

zold_11.jpg

Szóval itt az utolsó ellenőrzőpont. Nézek jobbra, balra… pontőr sehol. Megnézem, hogy hátha elbújt az egyik fa mögé… de nem. Egyszer már túl korán értem ide, úgyhogy megnézem az órám, az itinerben a pontnyitást… Időben voltam, úgyhogy mentem tovább, innen már tényleg párszáz méter a cél, jobbra a Meggyes utcán, szemben a benzinkúttal.

Jut eszembe, a múlthéten is hiányoltam egy pontőrt. Arról kiderült, hogy eltévedt... Hát a Hárs-hegyen három helyen is találkozik a zöld körséta a sárga sávval...

zold_okl.jpgAhhoz képest, hogy hét óra alatti teljesítést céloztam be 6:36:20 alatt értem a célba.

Természetesen felkészülten, úgyhogy volt nálam elég pénz a gulyásra, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek, aki erre a túrára megy. Én még nem csalódtam, hidegebb (volt olyan nem is egy) túrákon meg egyenesen életmentő.

Arról, hogy hogy éreztem magam, szerintem, mindent elmond, hogy jövőre sem tervezem kihagyni a Zöld 45-öt.

…és nem! Nem unalmas a zöld sáv jelzés, csak kicsit sok az aszfalt az elején.

Az útvonal, ahogy az órám mérte:

zold_ut.jpg

A szintemelkedés, ahogy az órám mérte:

 zold_szint.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr115491216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása