Az első bécsi út legtöbbünk számára különleges élmény: az utcák pedáns tisztasága, a világhírű múzeumok és színházak kínálata, és a környezetvédelmet a betonnal szemben előnyben részesítő várostervezés láttán a jó magyar ember egyik ámulatból a másikba esik. Csakhogy, aki már párszor végigsétált a Ringen, megivott néhány bögre forralt bort a karácsonyi vásáron, és a Hundertwasserhausról is lőtt már ezer fotót, azt könnyen hatalmába kerítheti az érzés, hogy az utcák nem tartogatnak több újdonságot számára. Hiába a szürke és vajszínű házak rendezett sorfala, a jól szervezett tömegközlekedés és a "bárhová mész, magas színvonalú szolgáltatást kapsz" élménye: Bécs amennyire élhető és turistabarát, építészetileg legalább olyannyira átlagos és érdektelen város benyomását kelti. De csak első látásra.
Ezelőtt háromszor jártam a városban, a mostani alkalommal azonban szerettem volna kicsit letérni a külföldi turisták számára kitaposott és jól bejáratott útvonalról. Egy múzeumozással töltött délelőtt után felkerekedtem, és azt csináltam, ami budapestiként a legnagyobb élvezetet jelenti számomra: besurranni az óvatlanul nyitva hagyott kapualjakon. A kívülről unalmas házak ekkor kezdtek el izgalmassá válni: eddig ismeretlen építészeti-kialakításbeli megoldásokkal találkoztam, és több dolgot nem tudtam hova tenni. Miért nevezték az első emeletet mezzaninnak? Miért található minden egyes emeleten vízcsap? Hiába a közös osztrák-magyar múlt, tapasztalatom szerint egy bécsi bérház mégiscsak más történeteket hordoz, mint a 250 kilométerrel arrébb épült, budapesti „rokonságáé”.
A törvény kiskapujában
Aki odavan a régi bérházakért, általában nem tud ellenállni a kísértésnek, és nagyon gyorsan kiköt valamelyik emeleten. Ennél a háznál például nem is volt kérdés, amikor a lépcsőházból megpillantottam ezt a gyönyörű tejüvegszerű ablakfalat. Sajnos nem mertem több fotót csinálni, mert viszonylag élénk volt az élet a házban, és nem szerettem volna magamra haragítani a lakókat. De a "Mezzanin" felirat rögtön szemet szúrt, és mint kiderült, a "rendes" emeletek számozása csak a következő szinttől kezdődik.
A mezzanin (az olasz mezzo 'közép' szóból) létrehozásának egy végtelenül egyszerű, kultúrafüggetlen oka van: mint a világon máshol, a bécsi lakosok sem szerettek igazán adót fizetni. Az európai nagyvárosokban - köztük Budapesten is - mai napig szigorú szabályok vonatkoznak az építendő házak paramétereire. Bécsben 1900-ban hoztak egy olyan rendeletet, melynek értelmében a ház magasságát 25 méterben maximálták, és mindössze négy emelet építését engedélyezték, a feltételek megszegőinek pedig többletadót kellett fizetniük. A megrendelők azonban ismerték a rendszer gyengéit, és könnyen kijátszhatták a törvényszöveget szó szerint értelmező bürokráciát. Adottságait tekintve ugyanis hiába nem különbözött a többi szinttől a mezzanin, az elnevezés miatt papíron nem minősült emeletnek, így az egyébként indokolt fizetési kötelezettség is elmaradt.
Becsületbeli ügyek a folyosón
Bármelyik emeleten járunk, egészen biztosan találkozunk egy-egy régi vízcsappal, az úgynevezett bassenával. A századfordulón épült bécsi bérházakban nem járt minden lakáshoz külön vizesblokk, és a lakók idejártak a főzéshez, mosáshoz és egyéb tennivalókhoz szükséges vízért. Elkerülhetetlen volt tehát, hogy a szomszédok összefussanak egymással, és praktikus funkciója mellett a bassena hamarosan a lakóközösség legfontosabb érintkezési pontjává vált. A házban zajló történések (magyarul a pletykák) és a világ egyéb ügyes-bajos dolgainak megbeszélése, melyet a korban tréfásan tratschnak neveztek, itt zajlott le. Ám ez nem egyszer kiengesztelhetetlen konfliktusba torkollott, az ügy pedig a bíróságon kötött ki. A bécsi hírlapok rendszeresen beszámoltak ezeknek a lefolyásáról, a közbeszédben pedig csak bassenaprozessnek (ún. "bassena pereknek") emlegették őket.
Mindez azonban a múltté. Úgy gondolnánk, hogy a bassena ma már elvesztette összes funkcióját a bécsiek életében, hiszen minden lakásnak van külön fürdőszobája és konyhája. Egy 2012-es felmérés szerint azonban városszerte 39 ezer háztartásban még nem vezették be a vizet, a lakók kénytelenek közös fürdőszobán és mosdón osztozni. A hivatalosan "D-kategóriásnak" nevezett bérlakásokban általában migráns hátterű, nyomorúságos körülmények között dolgozó emberek élnek, életkörülményeik javítására a városvezetés még nem talált megnyugtató megoldást.
Sokar tanultam Bécsről az elmúlt hosszú hétvége alatt - többet, mint amennyit egy hintón kocsikázva valaha is megtudnék.
Források
http://comandantina.com/2016/08/17/wien-und-das-mezzanin/
http://www.androsch.com/media/artikel/1278_gedankenzueinersteuerreformkommission.pdf
https://de.wikipedia.org/wiki/Mezzanin#cite_note-2
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
